Tongán működésbe lépett a deus ex machina

Fotó: Marc Szeglat/Unsplash

Szentgyörgyi Zsuzsa

Isteni beavatkozás, avagy csupán egy a hatásosabb természeti jelenségek között? Ráadásul, érdekes különbözőségként, most éppenséggel ez az isten nem a színpad feletti gépezetből, hanem a föld alól tört elő.

Elmondhatjuk: ugyancsak izgalmasan indul a 2022-es év, mert már a második hetében, január 15-én egy hatalmas földalatti vulkánkitörés rázta meg a távol-keleti Tonga-szigetet. Hatása, lökéshullám formájában, a fél földgolyót körbejárva hazánkig is elért. A kilövellő hamu és részecskék mintegy 20 kilométeres magasságig, egészen a sztratoszféráig elhatoltak.

Oda, ahová földi lények, a solar geoengineering, vagyis a napkutató geomérnökség tudós kutatói egy szerény léggömb segítségével akarnak fellőni némi, egyelőre igen kevéske, speciális anyagot, hogy tanulmányozzák, segíthet-e egy ilyen módszer az üvegházhatás felmelegítő következményei elleni védekezésben. Erről szólt e helyt minap Bill Gates, a számik és a környezetvédelem címmel megjelent írásom. Ezek a merész kutatók úgy vélik, ha ebből az anyagból (amelynek egyik vegyületét vízkő alakban kellőképpen utáljuk) egy védőernyőt hoznának létre a sztratoszférában, akkor kevesebb napsugárzás, tehát kevesebb hő érné el a földfelszín közeli légrétegeket, megakadályozva a veszélyesnek ítélt légköri felmelegedést. Ámbár, ez egy erősen kétséges, sok tudós által vitatott módszer lenne.

És íme, most belépett a deus ex machina, az isteni beavatkozás. Igaz, nem felülről jött, hanem éppenséggel alulról, a lényegében velünk átellenben elhelyezkedő Tonga-szigetek tengere alól, ahol kitört egy, elég régóta csendben maradt vulkán. Ma még csak becsülni lehet a földi klímára gyakorolt hatásait. Könnyen lehet, hogy egy pár évig hűvös, esős nyarak és túlságosan hideg telek várnak ránk. Ez már egyszer megtörtént, amikor 1980. május 18-án, hosszas előjelző események sora után kitört az USA északi részén, Washington államban az égbe nyúló Mount St. Helens vulkán.

Valóban lesz befolyása a mostani kitörésnek a földi klímára, avagy szép lassan eloszlanak a kilőtt részecske-tömegek? Egy jeles geológus szakembernek a Telexben olvasható nyilatkozata szerint kétséges a hosszú távú hatás: „Az első műholdas adatok szerint a sztratoszférába jutó kitörési felhő nem volt kén-dioxid gázban gazdag, ami miatt a vulkánkitörésnek valószínűleg nem lesz klimatikus következménye”.

Reménykedjünk. Ámbár, ha mégis, akár pozitív is lehet. És akkor a számiknak sem kell tartaniuk a sztratoszférát borító, ernyőként ható kísérleti anyagok fellövésétől, mert a deus-ként megjelenő tongai vulkán elvégezte ezt a feladatot a tudós kutatók helyett.

Fotó: Yosh Ginsu/Unsplash

Van azonban az ilyen isteni, vagy mondjuk másként, a Természet általi beavatkozásnak más tanulsága is, amit nagyon is ajánlatos ismernünk, és a teendőinkben, nemkülönben a kilátásainkban is mindenkor figyelembe vennünk. Ez pedig a nagy rendszereknek – márpedig a mi égitestnyi lakóhelyünk, a Föld is bőven idesorolható – az a különleges tulajdonsága, hogy igencsak összetettek, az egyes rész- és alrendszereik erősen hathatnak egymásra. Az ilyen nagy rendszerek működése nemlineáris tulajdonságú. Ne tessék elborzadni a szótól, mert azt jelenti csupán, hogy a történések, az események és a rájuk adott válaszok nem egyenes vonalban, közvetlenül következnek be. Márpedig tapasztalható, hogy a Földünk egészségért aggódók az esetek nagy részében inkább csak lineáris, egyenes vonalú menetekben gondolkodnak. Még a sikeres műszaki és közgazdász szakemberként, kiemelkedő vállalkozóként általam nagyra becsült Bill Gates eszmefutttatásaiban is tetten érthető ez a megközelítés. Most ez a helyzet, elemzi igen alaposan a könyvében, 2050-ig pedig ezt kell – konkrétan előrevetített eljárásokkal, teendőkkel — elérnünk. Márpedig a nagy rendszerekben nagyon sok a belső visszahatás-visszacsatolás, a káosz-jelenség, a pillangó szárnyának rebbenése, ahogyan a kiváló brit tudós, lelkes környezetvédő, James Lovelock oly szellemesen megfogalmazta.

Aggasztó, hogy éppen a legerőteljesebben nyomuló zöld aktivisták, no meg a mindenben igencsak határozott nézeteket valló, de többnyire kevés szakértelemmel rendelkező politikusok gondolkodnak leegyszerűsített modellekben: egy egyenesen megjósolható jövőjű földi létben. Holott Gaia egy összefüggő rendszer, amelynek élő és élettelen összetevői állandó kölcsönhatásban is vannak. Amihez még hébe-hóba galaktikus, csillagrendszeri hatások is járulhatnak. Egy picit közelebb ér a Föld pályájához egy bolyongó mini-bolygó és az máris kimozdul kicsinykét addigi pályájáról, alapjaiban megváltoztatva bolygónk globális hőmérsékletét. Kitör egy hosszú ideje békésen nyugvó vulkán, és több évre leromlanak a táplálékunkat adó terméshozamok. Mindezekhez még olykor előre nem látható emberi tevékenységek – lázadások, kiterjedt terrorcselekmények, puccsok, fenyegető erőfitogtatások — is bőven hozzájárulhatnak.

Ám terveznünk természetesen mindenképpen kell, elhárítani a fenyegető jelenségeket, védekezni és előretekinteni. A tudomány és főleg, alkalmazása, a napjainkban hatalmas haladást mutató technika ebben nagymértékben segít. Akár úgy is, hogy egyszer majd előre tudjuk jelezni a földrengéseket, a vulkánkitöréseket, és felkészülten védekezni tudunk ellenük.

Addig pedig időnként aláereszkedik fentről vagy felbukkan lentről a kiszámíthatatlan deusi akarat.

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!