A hétköznapi életben a nem megszokott, a változás, a kimozdulás mindig okoz némi szellemi felfrissülést. Ha az ember a hideg tél helyett a mediterrán óceánparton frissen főtt kagyló és enyhén szénsavas, behűtött, könnyű fehér bor mellett (vinho verde) teszi ezt, az végképp jó irányba tudja mozdítani kedélyállapotunkat. De közben gyűlnek a fenyegető fellegek felettünk akkor is, ha próbálunk ügyet sem vetni rájuk.

Nálunk a viszont.hu-n már hetekkel ezelőtt lehetett látni, a világ csak most ismerkedett meg Roxy rókával. Radisics Milán a Karanténban egy rókával című fotósorozatát korábban is bemutattuk, miután a 40. Magyar Sajtófotó Pályázat Természet és tudomány kategóriájának első díját már megszerezte. Roxy róka menetel tovább a világhír felé. Most a tekintélyes a Sony fotóverversenyének Természet és Élővilág kategóriájában díjazták. Ez alkalomból idézzük fel beszélgetésünket a fotóssal.

Majuli szigetén olyanok a viszonyok, hogy a legegyszerűbb lenne azt mondani: innen el kell húzni. Közben mégis felülkerekedik az ember, miközben egy közvetlen kapcsolatot alakít ki a természettel. Ezt a különleges viszonyt mutatja be Zoltai András fotósorozata.

Mi csak emigráltunk. Országhatáron belül. Mentettük, ami menthető volt még belőlünk, és szorítottuk magunkhoz a zsákban egy egykori életremény utolsó morzsáit. Egyszerűen csak futottunk az életünkért, el egészen a Bakonyig.