Szászi Júlia

Családi vállalkozások ezreinek a végét jelentheti a drasztikus felmelegedés

Senki ne gondolja, hogy Ausztria síelésre alkalmas vidékeinek csak a koronavírus-járvány az ellensége! Elvben a téli szezonnak október közepe táján el kell kezdődnie, ha esik, ha fúj, na de ha bizonytalan az utazás, bármikor jöhet egy lockdown, akkor ez a szezonkezdés, no meg a folytatás is másképp fest. Márpedig az osztrákok napi életéhez a síelés több vonatkozásban is hozzátartozik. Részint mintha az osztrákok sítalppal a lábukon születnének, kicsi koruktól kezdve a világ legtermészetesebb dolga számukra, hogy ha csak egy nap szabadideje van a családnak, útra kelnek a hegyekbe. Másrészt nagyon sokak számára a napi megélhetést jelenti a téli sport: az osztrák idegenforgalom alaposan kihasználja a síelésnek oly kedvező adottságokat. Szállodák, alacsonyabb kategóriájú – ám kifogástalan szolgáltatást nyújtó – panziók, ezernyi kiadó szoba, étterem tulajdonosa számára elengedhetetlen a viszonylag hosszú téli szezon. Alkalmazottaik, akikből néha pont a legforgalmasabb időszakokban van hiány, egész évi megélhetése függ a  vendégektől.  De nem szabad elfeledkezni a sífelvonók tulajdonosairól, kezelőiről, karbantartóiról, vagy a sípályák környékén, a magasabb hegyekben működő „Hütték” személyzetéről. Sítanfolyamok, edzők, felszerelést kölcsönzők egészítik ki azt a népes sereget, akiknek létfontosságú a megfelelő síelési feltételeket biztosító téli időjárás. 

Ráadásul, ha nem lenne ez a többszörösen közvetlen érdek, az osztrákokat akkor is érdekelné a környezet változása. Itt a természet szeretete, közvetlen környezetünk védelme magától értetődő (nem bocsánatos bűn például a szelektív hulladékgyűjtés hanyagolása).

Ezért követik a nálunk megszokottnál jóval nagyobb figyelemmel az éghajlat változását. Az aggodalom évről évre nő. Miközben például idén ősszel is időben megkezdődött a mintegy 400, síelésre alkalmas téli körzetben a lesiklópályák felkészítése, lehetetlen volt figyelmen kívül hagyni ezt a fontos körülményt, amely a járvány hullámainak reménybeli csitulása után is veszélyeztetheti a téli idegenforgalom jövőjét.

Az Alpok térségében ma 2 fokkal magasabb a hőmérséklet, mint a múlt században. Ráadásul az üvegházhatású gázkibocsátás miatt a 21. század végére a hófelület nagysága az alacsonyabban fekvő területeken 90 százalékkal, a magasabb régiókban ötven százalékkal zsugorodik. Közben a csapadék mennyisége nő – ám ez csak az 1500 méter feletti területeken jelent hóesést, ennél lejjebb esőt, ami tovább rontja a helyzetet. Ugyanakkor rövidül a szezon: később kezdődik és korábban ér véget. A fehér karácsony különösen az alacsonyabban fekvő vidékeken az évszázad végére már a múlt lesz.

Ugyanekkor Ausztriában alig lesz már gleccser. Igaz, a hóágyúk működhetnek még, bár lényegesen nagyobb ráfordítással, drágább árammal és vízzel. Vagyis nőnek a költségek, és az egekbe emelkednek az árak.

Néhány adat, amely igazolja, milyen létfontosságú a télisport-üzletág Ausztria számára. A legutóbbi teljesnek mondható szezonban 803 sílifttársaság üzemeltett 2900 liftet; a forgalmuk elérte az 1,4 milliárd eurót; a pályák összterülete meghaladta a 23 700 hektárt; a 27 400 üzemelési napon 54,6 millió síelő vette igénybe a szolgáltatásokat, amelyek csaknem 599 millió euró támogatásban részesültek. 

A 600 millió eurós összberuházás 99 300 munkahelyet jelentett, ebből csaknem 17 300 munkavállaló közvetlenül a sílifteknél dolgozott. (Az első kötélpályát, amely a hegyre szállította a síelőket, 1926-ban az alsó-ausztriai Raxnál adták át, a mai technikai színvonal 1973-ra alakult ki).

Családi vállalkozások ezreinek a végét jelentheti a drasztikus felmelegedés – vagy jelentené, ha nem készülnének fel már időben. Mivel azonban az előrejelzéseket a napi tapasztalat igazolja, a vendéglátóhelyek igyekeznek bővíteni a kínálatot. Más a helyzet azokkal, akik a liftekbe és felvonókba fektették a pénzüket: közülük csak azok maradnak majd meg, akik a lehető legmagasabb pályákhoz szállítják a síelni vágyókat. A csődök elkerülhetetlenek lesznek, így csak nehezen érthető, miért látni mégis újabb és újabb felvonó-építkezéseket. A megfejtés egyszerű számtani művelet: sok befektető arra számít, hogy az új beruházás leírására kapott 25 év alatt még nem következik be az időjárási katasztrófa, így negyed századig még tetemes hasznot hajthat a téli szabadidősportok iránt egyre növekvő igény. Mindenesetre az ágazat érintettjei – velük együtt pedig a téli sportok szerelmesei – nagyon remélik, hogy addig a politikai akarat és a tudomány megálljt parancsol a klímaváltozásnak. 

Ami a járvány miatti korlátozásokat illeti, az idén a hatóságok igyekeznek minél több lehetőséget biztosítani a síelni vágyóknak. Az aktuális helyzetről az internet naprakész információval szolgál, amit a külföldről érkezőknek persze a beutazási rendelkezésekkel is ki kell egészíteniük.

A városokban élők számára telente a mindennapi élet része, hogy felkerekedik a család, és akár csak egy napra is kiruccan valamelyik sívidékre. Rendes körülmények között a szezon meglehetősen sok lehetőséget tartogat, hiszen a magasabban fekvő részeken már október közepétől síelésre alkalmas a terep. Ma még az érzékelhető felmelegedést lehet a hóágyúk bevetésével ellensúlyozni. Az igazi szezon persze februártól kezdődik, ilyenkor van az iskolások síszünete, és aki már próbált ezekben a hetekben szállást foglalni, az pontosan  tudja, mennyire nehéz a feladat. A városok szinte elnéptelenednek, a gyerekes szülők időben biztosítják a szabadságukat, a gyerektelenek pedig nagyot sóhajtva későbbre halasztják az utazást – vagy éppen előbbre hozzák.  De a legtöbb család kihasználja a hosszú hétvégéket – ezeket az úgynevezett „Fenstertagokkal” (ablaknapokkal) elég könnyű előállítani. Több vallási ünnep és ezzel munkaszünet esik csütörtöki napra, ilyenkor a pénteket szabadnapként hozzáveszik. A legtöbb nagyváros környékén van használható síterep – Bécsből a Semmering igazán könnyen elérhető, persze ez azért jókora dugókkal is jár az autópályán, illetve az autóutakon. Ez az életforma megszokott, és elég találkozni hétfőnként a napbarnított, kisimult felnőttekkel, vidám és a szokottnál nyugisabb gyerekekkel, az ember érzi: igen, ez az igazi. Érthető tehát az aggodalom – van mit veszteni.

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a „Követési beállítások”-ra kell kattintani,
3. itt pedig a „Kedvencek”-re, végül legalul a kék „Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!