Szeretlek akkor is, ha nem akarod – Sztálin

Pesti Kálmán

75 évvel ezelőtt, 1947. február 15-én jelent meg Moszkvában a Legfelsőbb Tanács Elnökségének rendelete „A Szovjetunió állampolgárai és külföldiek közötti házasságkötés megtiltásáról.” A törvényt szövege szerint „a szovjet nőkről való gondoskodás” tette szükségessé, hiszen „a külföldiekhez férjhez ment, így külföldre, szokatlan körülmények közé került nők rosszul érzik magukat, diszkriminálják őket”, amit a KGB-nek még otthon meg kellett akadályoznia. Nézzük, hogyan!

Ljudmila Hohlina 19 éves volt, amikor megismerkedett a hasonlóan fiatal Peter Squire-rel, aki a második világháború idején katonai tolmácsként szolgált a brit haditengerészetnél. Peter a németek elleni nyugati támogatást szállító tengeri konvojokat kísérte Arhangelszkbe. Ljudmila adminisztrátorként dolgozott abban a szállodában, ahol a külföldi katonai missziók munkatársai laktak. A fiatalok megszerették egymást és összeházasodtak 1945 májusában, amikor ez még nem volt tilos. Pár nappal később a háború véget ért, Petert átvezényelték Berlinbe, Ljudmilának azonban nem adtak engedélyt, hogy elhagyja a Szovjetuniót. Ezzel nem volt egyedül. A háború alatt harmincöt szovjet lány ment feleségül brit alattvalóhoz. Állásukat elvesztették, mindennapjaik a Belügyi Népbiztosság zaklatásaival teltek, többeket közülük kényszermunkára ítéltek. Ljudmila férje tanácsára a brit követséghez fordult. 1948-ig dolgozott ott, közben a kint rá váró KGB-sek miatt nem hagyhatta el az épületet. Az 1947-es rendelet alapján házasságkötését visszamenőleges hatállyal semmisnek, őt elváltnak nyilvánították. Ljudmila nem ismerte el a válást. Még másfél évig kitartott, de szülei nyomására 1948-ban mégis elhagyta a brit követséget. Amint kilépett az épületből, azonnal letartóztatták, majd 15 év munkatáborra ítélték kémkedésért és szovjetellenes tevékenységért. Szüleit is megbüntették, mert nem nevelték az elvárt hazaszeretetre a lányukat.

Ljudmila Hohlina

De miért is született meg a határon túli házasodást tiltó, 1947-es rendelet? A kortársak szerint Sztálin egyszerűen irigy volt a szép külföldi feleségekre. Állítólag sokat emlegette a fiatalon elhunyt költő, Jeszenyin amerikai feleségét, Isadora Duncant, a világhírű táncosnőt. De külfüldi (spanyol) felesége volt Szergej Prokofjevnek is, sőt még a forradalmár-diplomata Makszim Litvinovnak is, aki 1930-1939 között töltött be külügyminiszteri posztot, és Londonból hozott feleséget magának. Ivy Teresa Low otthon írónő volt és publicista, a Szovjetunióban pedig angol nyelvet tanított a Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg Katonai Akadémián. Visszaemlékezések szerint nagyon szép és kifinomult nő volt.

De térjünk csak vissza Sztálin rendeletére, amelynek pontosan ismerjük a létrejöttét! Ilja Ehrenburgot, Sztálin barátját, az egyébként tehetséges, de elvakult bolsevik írót 1947-ben az elképzelhető legmagasabb kitüntetésre, Sztálin-díjra terjesztették fel Vihar című regényéért. Amikor erről a Politikai Bizottságban döntöttek (hiszen hol máshol kellene dönteni egy irodalmi díjról), Fagyejev, az Írószövetség elnöke megjegyezte, hogy neki nem tetszik az, hogy a főhős szerelmes lesz egy francia képzőművésznőbe. Amire Sztálin ellentmondott: „Nekem pedig tetszik ez a francia nő. Rendes lány! Meg aztán így szokott lenni az életben”. Majd pedig nem sokkal a diskurzus után a főtitkár lediktálta a rendeletet, amely betiltotta a nemzetközi házasságokat. Így írt erről később Ehrenburg: „Ez a törvény nem kevés drámát szült. Sztálin tettei oly gyakran eltértek a szavaitól, hogy én most azt kérdezem magamtól: vajon nem terelte-e az én regényem őt ennek az embertelen törvénynek a meghozatala felé? Azt mondta: így szokott lenni, utána elgondolkodott, és úgy döntött, hogy mégsem szabad, hogy így legyen…” És lediktálta a rendeletet.

Számos, ma már nem ismert fiatalon kívül két népszerű szovjet színésznő számára is tragédiába torkollt a külföldi partner iránti szerelem. Zoja Fjodorova a háború előtt, de még a háborús években is a szovjet filmek tündöklő csillaga volt. 1945-ben megismerkedett Jackson Rogers Tate-tel, az amerikai követség attasé-helyettesével. Románcuk nem tartott sokáig – Tate a szovjet hatalom követelésére elhagyta a Szovjetuniót, és azt se tudta meg, hogy szerelmének lánya született tőle – Viktória. Zoja, hogy eltitkolhassa, hogy egy külfölditől terhes, sietve férjhez ment Alekszandr Rjazanov zeneszerzőhöz. A névházasság ellenére is letartóztatták, vagyonelkobzásra és 25 év munkatáborra ítélték. Tíz évet le is töltött belőle, csak 1955-ben, két évvel Sztálin halála után rehabilitálták. Kedvesét nem engedték be az országba, őt pedig ki a Szovjetunióból. 30 év múlva találkoztak, amikor megengedték Zojának, hogy rövid időre kilátogasson az USA-ba. Viktóriát ekkor se vihette magával.

Egy másik filmcsillagot, Tatjana Okunevszkaját 1948-ban tartóztatták le, hat évet ült a politikai foglyok táborában. Tatjana kedvesének nevét – aki miatt elszenvedte a büntetést – soha nem árulta el.

Zoja Fjodorova

A külföldiekkel való házasodás tilalma hat évig volt hatályban, a rendeletet Sztálin halála után törölték el. Sokáig még ezt követően se volt egyszerű külföldihez férjhez menni, vagy külföldi nőt feleségül venni. Akik erre szánták el magukat, azokat jórészt elbocsátották a munkahelyükről, nem hagyták máshol elhelyezkedni; márpedig a Szovjetunióban tilos volt nem dolgozni, az elbocsátottakat a törvény „közveszélyes munkakerülésért” paragrafusa több év kényszermunkával fenyegette. Igaz, leggyakrabban a kapcsolat nem is jutott el a házasságig. Elég volt, ha a szovjet ember romantikus viszonyba került egy külföldivel, és már azonnal érdeklődtek utána a titkosszolgálatok, és mindenféle módon törekedtek a kapcsolat lerombolására.

Nem lehetett boldog Ljuba Brezsnyeva, a Szovjetunió Kommmunista Pártja főtitkárának, a nagyhatalmú Leonyid Iljics Brezsnyevnek az unokahúga sem. Ljuba Brezsnyeva az 1960-as évek közepén a moszkvai idegen nyelvek főiskoláján tanult és a moszkvai egyetemisták nagyvilági életét élte. Egy este összeismerkedett egy csinos külföldi fiúval. Szerencsére nem gyanús nyugati volt az illető, hanem a legmegbízhatóbb szövetséges NDK hadseregének ezredese. Ljuba és Helmut ezután együtt ment színházba, kiállításra. Aztán a lány észrevette, hogy valaki bejár a kollégiumi szobájába, eltűnnek fotók, levelek. A titkosszolgálatok munkatársai nem is titkoltan, inkább megfélemlítően követték, figyelték őket. Végül elszánták magukat és beadták a házasságkötési kérelmet az anyakönyvi hivatalba, de a kérelmet nem fogadták el. Ekkor Ljuba megpróbált beszélni nagybácsikájával, kérve, engedjék ki az országból a baráti NDK-ba. Amire Leonyid Iljics Brezsnyev rideg elutasítással reagált: „Ha téged elengedlek, a többi nő is elszaladna. Én meg itt maradok egyedül Kosziginnel!” Ezután Helmut kénytelen volt hazautazni az NDK-ba, Ljuba többé nem találkozhatott vele. Emlékül csupán egy tőle kapott gyűrű maradt és a pártfőtitkár felejthetetlen szavai.

A külföldivel való házasságkötés tilalmát véglegesen 1969-ben törölték el, amikor elfogadták az új „Családjogi kódexet”. Bár még ezt követően is komoly bürokratikus hercehurcát kellett kiállni (például külföldivel házasságot Moszkvában egyetlen helyen, a Gribojedov házasságkötő teremben lehetett kötni), de később külföldre férjhez menni vagy külföldi nőt feleségül venni kifejezetten divat lett, különösen az értelmiség körében. Az énekes Vlagyimir Viszockij és a francia színésznő, Marina Vlady, a rendező Jurij Ljubimov és a magyar újságírónő Koncz Katalin, a költő Jevgenyij Jevtusenko és a brit fordító Jan Butler, a filmrendező Andrej Koncsalovszkij és a francia orientalista Vivian Gode – hogy csak a legismertebbeket soroljuk. A Szovjetunió széthullása után pedig csak az USA-ba 75 ezer orosz menyasszony emigrált.

Akkor tehát minden rendben van, ezek az esetek a szomorú régmúlt emlékei csupán? Hiszen magának Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin elnöknek a lánya is Hollandiába ment férjhez, legújabb felesége(?) barátnője(?) pedig kéthetente repült privátjettel Németországba a gyerekeihez. Azonban Putyin Ukrajna elleni háborúja itt is visszahozta Sztálin, de legalább Brezsnyev szellemét. Az elfoglalt ukrán területeken a cári kétfejű sasos  orosz zászló mellé mindenhová kitűzik a sztálini szovjet sarló-kalapácsos vörös lobogót is, érteni kell a szimbólumok nyelvén. A megszállt területen maradt asszonyok, lányok nem mehetnek a családjukhoz Ukrajnába, százával szállítják őket Oroszország távoli vidékeire. Akiről megtudják, hogy férje, fia vagy akár csak szerelme az ukrán seregben szolgál, azt végeláthatatlan kihallgatásoknak vetik alá. Kényszerlakhelyét nem hagyhatja el, levelet nem küldhet, és közben arra is vigyáznia kell, hogy amit átélt, azt ne nevezze háborúnak, mert azért 15 év börtön fenyegeti. Ám ha jobb napjuk van az ex-KGB-s kihallgatóknak, talán még azt is mondják: Gyévuska-galambocska ne félj, nincs itt semmi baj! Enni kapsz. Dolgozhatsz. Otthont adott, keblére ölelt Oroszország Anyácska és minden rossztól megvéd téged nagy fia, Vlagyimir Vlagyimirovics!

(Köszönet Szatmári Istvánnak és Számel Pálnak az orosz nyelvű szövegek fordításáért.)

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!