Le fogok bukni !

Adamik Zsolt

Hiába tudja magáról, hogy tehetséges abban, amit csinál, mégis úgy érzi, hogy nem érdemli meg mindazt, amit elért? Akkor Ön egy imposztor...

…szindrómás.

Abban ugyan a mai napig nem lehetünk biztosak, hogy az anatidaefóbia, azaz a jelenség, amikor az alany attól retteg, hogy egy kacsa valahonnan figyeli őt, valóban létezik-e (nem létezik, amúgy, illetve csak annyira, mint amennyire a Gary Larson, világhírű karikaturista és képregényrajzoló által megálmodott pszichológiai jelenség valós lehet), viszont az imposztor szindróma egy konkrét pszichológiai állapot. Nem keverendő össze a Capgras-szindrómával, amikor az érintett úgy érzi, hogy a hozzá közel álló személyeket csalók helyettesítik. Az imposztor szindrómával érintett úgy érzi, hogy hiába ér el sikereket, amit mások is elismernek, ő valójában egy csaló, aki érdemtelen bárrmiféle dicsőségre vagy elismerésre.

Ne nevezz boldognak senkit, amíg meg nem halt

Az imposztor szindróma tételmondatai:

  • nem vagyok rá méltó,
  • nem vagyok benne jó,
  • előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy alkalmatlan vagyok rá
  • le fogok bukni
  • már le is buktam.

Talán érthetőbb, micsoda faramuci egy helyzet ez, ha bedobunk pár ismertebb nevet. Neil Gaiman, aki hiába minden idők egyik legnagyobb urban fantasy- és képregényszerzője (és akitől az alcímként kiemelt mondat is származik), hiába virít a munkássága mellett számtalan díj és elismerés, saját bevallása szerint reszket attól, hogy kiderül: a saját maga által gründolt hírneve átverés, és bármelyik percben tetten érhetik, mint svindlert. Lena Headey színész, a Trónok Harca leggenyább Lannisterének, a nettó pszichopata Cerseinek parádés alakítója retteg, mikor töri rá valaki azzal az ajtót, hogy az egész karrierje egy csalás, és semmi keresnivalója színpadon vagy mozgóképen. Ő maga a megmondhatója, hogy az imposztor szindróma keverése „szimpla” depresszióval micsoda brutális koktélt alkot.

De behozhatjuk példának Tom Hankset, Lady Gagát, és még számos nagyszerű, valóban tehetséges embert. A sor komoly, és korántsem csak a művészviálgot érinti. Vajon hány Starbucks-megnyitó után hiszi el végre, és nyugszik bele a… ne nevezzük akkor sikernek, nevezzük okéságnak, szóval az okéságba Howard Schultz, a kávézólánc vezérigazgatója? Egymillió üzlet már rendben lenne? Vagy ne számszerűsítsünk, mert minek?

(fotók: Unsplash)

Adj egy ötöst!

Ne számszerűsítsünk, mert tényleg semmi értelme. Az imposztor szindróma csapdája és lényege pont ez: hiába a siker, ha nincs táptalaj, ahol a sikerélmény megragadjon.

Pauline Clance és Suzanne Imes írták le először a jelenséget az 1970-es évek végén, hozzátéve – és itt jön a képbe a „szindróma” -, hogy az emberek 70 százaléka megtapasztalja a tünetek egyikát-másikát élete során. Mráz Katalin pszichológus 5 különböző típusát különbözteti meg az imposztornak:

  • a Superwoman/Superman,
  • a Perfekcionista,
  • a Született Zseni,
  • a Magányos Harcos,
  • a Szakértő.

Mindegyiknek megvan a maga sajátossága, de a közös bennük, hogy túltolják a biciklit: valamilyen szinten – mivel közös pont, hogy sosem biztosak magukban – agyonteljesítenek. A Szakértő folyton újabb és újabb képzésekre jár, mert naprakésznek kell lennie. A Magányos Harcos soha nem kér segítséget, mert akkor be kell ismernie, hogy valamiben nem annyira jó, mint amilyennek hiszik. A Született Zseni traumaként szembesül azzal, hogy kudarc is van a világon. A Perfekcionista nem szívesen adja ki a kezéből a munkát, mert más úgysem tudja olyan pontosan megcsinálni. A  Superwoman/Superman, ha épp nem tesz valami hasznosat, akkor úgy érzi, hogy elvesztegeti az idejét.

A jó hír az, hogy van megoldás!

Az emberi elme a legnagyobb betyár a világon. És ráadásul hiába az elme: ha a lélekkel kell egyezkednie, akkor megette a fene az egészet. Vagy majdnem. Mintha olajat akarnánk elkeverni vízzel.

Bár a 70 százalék rengetegnek tűnik, egyes személyiségjegyek valószínűbbé teszik a probléma kialakulását. Klinikai kutatások alapján az imposztor szindrómások családi hátterére jellemző, hogy az ebben „szenvedő” alanyok szülei gyerekkorban nagy hangsúlyt fektettek a jó osztályzatokra, így az elsődleges motivációvá vált a szégyen és a kudarc elkerülése. Frederik Anseel, a magatartástudomány professzora masszív energiákat fektetett a szindróma kutatásába, kiváltképp azután, hogy észrevette: a doktoranduszai között sokan akadtak, akik úgy vélekedtek magukról, hogy buta csalók, inkompetensek, ergyák, és úgyis lebuknak, hiszen buta csalók, inkompetensek, stb.

Mit tett Anseel? Kinevezett egy falat az egyetemen „A Bukás Falának”, és ide gyűjtötte az eredménytelen kísérletek, az elutasítások és az elvetélt ötletek dokumentumait, tanulságként, hogy a kudarc nem stigma, hanem a hétköznapjaink teljesen normális velejárója.

Ti mind egyéniségek vagytok!

Ha már észrevettük a tüneteket, akkor ideje kezdeni velük valamit. A hársfatea, a borsikafű vagy a sóinhalátor ebben az esetben nem igazán használ (igaz, ártani tuti nem ártanak) – a gond az, hogy az elméleti síkot kell érzésszintre vinnünk. (olaj/víz.) Első lépésként beszélnünk kell az érzéseinkről, vagyis meg kell kerülni magát az imposztorság alapvető hazugságát. Az érzések és a tények elválasztása szintén komoly feladat, de nem megoldhatatlan – a gondolatok és benyomások elkülönítése az objektív valóságtól amúgy is az önismeret egyik legfontosabb része. A hibák és a kudarcok az élet részei, mint ahogy a belső monológunk is – mindenki mormog valamit legbelül. Ha ezt egy idő után tudatosan mormogjuk, és ahelyett, hogy Le fogok bukni, azt kezdjük mondani magunknak, hogy Vedd már észre, hogy te vagy a sikered kovácsa, és jól is kovácsolsz, ám!, akkor máris előrébb vagyunk.

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni! 

Mennyire tetszett Önnek ez a cikk?

Kattintson a csillagra az értékeléshez!

Átlagos értékelés 0 / 5. Szavazatok száma: 0

Eddig nincs szavazat! Legyen Ön az első, aki értékeli ezt a cikket.