Fűszerespolc – Nyuszóm, hova dugtad a borsikafüvet ?

Adamik Zsolt

Konyhakertészeti kiskáténk első részében egy olyan növényt veszünk nagyanyánk 87 dioptriás szemüvege alá, amely se nem bors, se nem semmi, mégis mindkettő – vagyis nem semmi, de mégis: a kerekborsot simán kiválthatja annál, aki szemes.

Senki ne mondja, hogy ebben a növényben nincsen költészet!

Hívják csombornak, pereszlének, bécsi rozmaringnak, mézfűnek, borsfűnek, hurkafűnek, de kerti izsópfűnek is. Mágikus nevek ezek, már csak azért is, mert – hol másutt – mondjuk a Térképteremben, a Frigyláda lelőhelye mellett az ókori Egyiptomban is használták, legfőképp fertőtlenítésre.  (Teáját alacsony vérnyomás, bélhurut, felfúvódás és köhögés ellen isszák a mai napig.) Nagy a kísértés, hogy (akár a többi források közül páran) összekeverjük a szimpla, avagy  „igazi” izsóppal (Hyssopus officinalis), úgyhogy innentől nagyon vigyázunk (a tévedés lehetősége azonban adott).

A korai rómaiak (MIT ADTAK NEKÜNK???) sem adták alább, egyenest szexuális zavarok és szerelmi bájitalok gyógyítására és készítésére fogták be. Náluk „szatírok füve” néven futott, ám arról, hogy jelenkorabeli kék pirulánk hasonszőrén a BF járt-e be azonosan legendás utat, voltak-e borsikafüves viccek például, feljegyzés sajnos nem lelhető. De a lényeg: a rómaiak már egészen biztosan fűszerezésre is bevetették. A garum nevű finomság receptje az alábbiakban olvsható.

A garum egy ókori halszósz, Bizánctól Rómáig használták, azonban a kitétel, miszerint erjesztett a halhozzávaló, egyértelműen a norvég Surstrümminget juttatja az orrunkba, sőt, arcunkba. Plinius leírása szerint a garum halbélből készült, amelyet elsőképp „likőrösítettek” (oké, rohasztottak szét, bocs, de ez kevésbé költői) majd a masszát sókristályok és kerti izsópfű segítségével „múriává” párolták. (Értjük, hogy ismerős, de az “Mória”, és itt nem jön a Gandalf.) Ebből lett nagyjából a korabeli ketchup. (Más kérdés, hogy a ketchup maga is halszószként kezdte, de ez most nem ide tartozik.)

DePiers Mitchell biológiai antropológus az étek kapcsán megjegyzi: a garum hozzájárulhatott a galandféreg terjedéséhez Európában.

Satureja hortensis – Jamaiceae

Hajózzunk tovább a gyomor történelmi vonatkozásai felé: hiszen a soknevűt a 16. századi krónikások már egyértelműen fűszernövényként említik! Jellemzően káposztás, gombás, burgonyás ételekbe, savanyúságokba kerül, valamint a hüvelyes zöldségekhez adják, mivel csökkenti azok puffasztó hatását. Egyes források említik, hogy Shakespeare Téli regéjében is szerephez jut – ebben az esetben a gugli azonban csak egy nagyon fura találatot ad: „The House with the Six Legs and other stories”, ami tök jó lenne egy máig ismeretlen Shakespeare-mű webkincsének, de sajnos csak egy bizonyos Glyd Bython gyerekkönyve. Gyanús, hogy nem sok szó eshet benne a borsikafűről.

Blamázs.

Ajakosak – Árvacsalánfélék

Legnagyobb szerephez végül vitán felül az erdélyi konyhában kerül. Nem véletlenül: a borsikafűről általában azt mondják, a borsot helyettesíti, azonban ez nem feltétlenül igaz. A borsikafű úgy viszonyul a borshoz, mint Elton John Your Song-ja Szécsi Pál Egy szál harangvirágjához: a téma nagyjából ugyanaz, a műfaj is hasonló, a gyanúsan közeli születési dátumokról nem is beszélve, azonban az Elton-nóta mellett otromba, sztaniolba csomagolt, nőnapra a téeszelnöktől kapott szekfű csak a harangvirág, afféle kicsit sárga, kicsit savanyú sramlidal, de legalább a miénk. A borsikafű a borsnál kifinomultabb matéria. Nyelveket beszél, nem dohányzó, garázsban tartott. A bors egyértelmű utalás – a borsikafű a hasonlat. Nem ízt ad: ízt kölcsönöz – de van annyira jó fej, hogy sose kérje vissza.

Így használja az erdélyi konyha is, mely (lásd, nem tévedünk) az ecet helyett citromlevet ajánl (és akkor a korpacibere rejtélyét még meg sem fejtettük). Az alapcsorba receptje pl. így kezd:

A zöldségeket nagy lyukú reszelőn reszeljük le, kevés olajon (zsíron) dinszteljük, majd egy külön lábasban az apróra vágott vöröshagymát és a zúzott fokhagymát is megfonnyasztjuk (óvatosan, itt az épphogy a kulcsszó!). Hozzáadjuk a felkockázott húst (tessék választani) és fehéredésig pirítjuk, majd a megdinsztelt zöldséget felengedjük a vízzel és a húsra öntjük. Hozzáadjuk a kockára vágott burgonyát is. Ízesítjük sóval, szerecsendióval és borsikafűvel. A tejfölt simára keverjük a tojássárgájával, hozzáadunk pár kanállal a levesből, majd az egészet hozzáöntjük és összeforraljuk. Ekkor jön az ízlés szerinti citromlé és erőspaprika.

Gyógynövény, ipari és háztartási fűszer. Illóolaját a konzerv- és a likőripar használja. A borsikafű felhasználója értő, sokat látott személyiség, aszcendense konyak helyett inkább valami jófajta portói. Bors helyett bátran próbálja ki Ön is, nem fog csalódni, sőt, magunk azt valljuk, családunk csak azóta néz ránk olyan büszkén, amióta a szemes helyett ezt csipeteljük a levesbe.

Legyen bevállalós: It’s a little bit funny, this feeling inside / I’m not one of those who can easily hide.

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!