Valaha annyira drága volt, hogy csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak. Mára olyan alapvető népélelmezési cikké vált, hogy még ársapkát is tettek rá. A 16. században értékes volta miatt fehér aranyként emlegették, ma a finomított liszt és só mellett egyike a civilizációs betegségekért felelősnek tartott három fehér méregnek. A cukor néhány évszázad alatt kalandos utat járt be.
mutimiteszel
Az ünnepek is elmúlnak, mint minden – mondanánk, ha melankolikusak lennénk. De miért lennénk melankolikusak épp most, amikor örülni is lehet, és érezni, hogy mi valahol nagyon szerencsések vagyunk?
Állítólag növeli a potenciát, pedig a kosborfélék, azaz az orchideák családjába tartozik – igaz, a vanília az egyetlen orchidea, mely ehető terméssel büszkélkedhet, óva intünk tehát mindenkit a mindenféle nőnapi ajándékok felfalásától a hasonló eredmények elérésének érdekében!
A krumplit minden nemzet a magáénak érzi, a magyarok is. Miközben azon aggódunk, vajon a jövőben ehetünk-e belőle annyit, amennyit csak akarunk, valószínűleg nem jut eszünkbe eltűnődni azon, hogyan vált a Dél-Amerikából hozzánk került növény gumója népélelmezési cikké.
Huszonöt éve főzök rendszeresen és most úgy alakult, hogy a cascais-i, nemzetközi zsidó közösség shabbati vacsorájára előzetes felhívására („főzz valamit hazait!”) bejelentkeztem, hogy összedobok valami magyarosat. Ritkán főzök ilyesmit, de természetesen vannak olyan ételek, amelyeket a mai napig imádok a magyar konyhából: libamáj, kacsamáj, gulyásleves, húsleves vagy marha- és borjúpörkölt. Ezeket elkészíteni azonban vagy sok időt igényel, vagy a kóser beszerzés miatt nagyon komplikált. Na, de akkor mit főzzünk, ami egyszerű, jó, magyaros, lehet kóser is és a kifinomult nyugati ízlésnek is megfelel?
Illóolajat, fehérjét, cukrot is tartalmaz (naná, hogy „pálinka” lett belőle azon nyomban), s mindezen túl étvágyjavító, emésztést serkentő, vértisztító, hurutoldó, idegerősítő és sok minden más is az ánizs. Csak össze ne keverjük a foltos bürökkel!
Adamik Zsolt Volt belőle magyar tévésorozat, kaphatunk a neve alatt futó, mélymerüléses napilapot, közben pedig az egyik leghétköznapibb […]
Kedvenc filmjeink, amelyek fokozzák a nyálelválasztást! Vajon bele lehet szeretni a mustáros nyúlba? És vajon miért pucolják a nők olyan dühödten a sárgarépát?
Ahogy egy régi arab mondás tartja: Megszentelt magja minden betegségből kigyógyít – kivéve a halált.
Konyhakertészeti kiskáténk első részében egy olyan növényt veszünk nagyanyánk 87 dioptriás szemüvege alá, amely se nem bors, se nem semmi, mégis mindkettő – vagyis nem semmi, de mégis: a kerekborsot simán kiválthatja annál, aki szemes. Senki se mondja, hogy ebben a növényben nincsen költészet!
Az ezredfordulón születettek 69 százaléka rendszeresen posztol fotókat az ételéről vagy az italáról a közösségi médiában. Sok ilyen képen az ételeket kellékként használják más tárgyak, például táskák, ékszerek és edzőcipők mellett, hogy egy bizonyos életstílust és identitást mutassanak a külvilág felé. De vajon ki találta ki azt, hogy együnk desszertet?
Valamikor a kilencvenes évek elején a szüleim nagyon megérezték az otthon készítés szépségét, és vettek is ehhez szinte mindent, amiről azt gondolták, jó és hasznos lesz a háztartásunkban. Így költözött be a konyhánkba egy kicsi, lakossági felhasználásra szánt malom (hozzá pedig több zsák búza), illetve egy joghurtgyártó gép.
Homer Simpson is csak csodálkozna, mennyiféle létezik azon kívül, amit ő szeret!