Csigó Zita
Valamikor a kilencvenes évek elején a szüleim nagyon megérezték az otthon készítés szépségét, és vettek is ehhez szinte mindent, amiről azt gondolták, jó és hasznos lesz a háztartásunkban. Így költözött be a konyhánkba egy kicsi, lakossági felhasználásra szánt malom (hozzá pedig több zsák búza), illetve egy joghurtgyártó gép. Ironikus lennék? Nem ez a célom! Lehet, hogy most már picit megmosolyogtatók ezek az eszközök, de a mögötte húzódó szándék mindenképpen becsülendő: jobbat adni a családnak, egészségesebbet, tudatosabbat. Ahogy teltek az évek, úgy került a két masina a kamra leghátsó, legfelső polcára, a „házi” szeretete azonban megmaradt.
Nemcsak a szűk családban próbáltunk egészségesebbre váltani, hanem egyre inkább ilyen ingerek értek minket kívülről is. Felértékelődött minden, ami otthon készült, a kezeletlen, a bio, az adalékanyagoktól mentes. Aztán, ahogy lenni szokott, sokan átestek a ló másik oldalára, de nincs ezzel baj, kellenek a túlzások ahhoz, hogy szép lassan tisztuljon a kép. Rájöttünk, hogy mi az, amit célszerűbb megvásárolni a boltban (akár anyagi, akár minőségbeli eltérések vagy pusztán a praktikum okán), és mi az, amit még mindig szuper dolog otthon készíteni. Tegyük hozzá: a joghurtgép és a malom óta sok-sok év eltelt, bővültek a lehetőségeink, ma már egy kisebb városban sem kihívás bioboltot vagy kézműves pékséget találni.
Körbenéztem a konyhámban, és összeszedtem, hogy mi az a pár dolog, amit házilag dobok össze, hátha meghozom a kedvét az olvasónak is, hogy összeállítsa a saját „homemade” listáját. Most szólok: nem vagyok végletes, a felsoroltak többségéből (vagy hasonlóból) boltban is szoktam venni, a házi és a vásárolt nálam inkább kiegészíti egymást.
Házi tészták
A joghurtgépes korszakból „rám maradt” egy tésztanyújtó gép. Pontosabban elhoztam magammal, mert nálunk senki sem használta, az utóbbi években viszont ismét divatba jött a házi tészta, egyre több újság, főzős oldal kezdett foglalkozni a témával, és nem titok, hogy először – hosszú idő után – én is munkához szereltem össze, egy nagyobb lélegzetvételű cikket írtam több recepttel. Aztán azt vettem észre, hogy kedvet kaptam a kísérletezgetéshez: a friss házi tészta fantasztikus, a legegyszerűbb szósz is szintet lép, ha mi gyúrjuk hozzá a tésztát. Plusz, mondanom sem kell, töltött tésztáknál ha szeretnénk, sem ússzuk meg a tészta otthoni összeállítását. A képlet roppant egyszerű: 100 g liszthez adunk 1 tojást és egy pici sót (ez utóbbit csak akkor, ha rögtön felhasználjuk), majd gyúrjuk, nyújtjuk, formázzuk. Ami miatt különösen szeretem a házi tésztát, az az, hogy könnyedén színezhető és ízesíthető. Curryvel, céklaporral, friss vagy őrölt zöldfűszerekkel.
Fűszerkeverékek
Oké, aláírom, temérdek kész fűszerkeverék közül válogathatunk az üzletekben. Én két esetben mégis házilag szoktam készíteni. Az egyik, hogy van pár kedvenc boltom, ahonnan különösen jó minőségű fűszereket tudok beszerezni, viszont nem kevernek „mindent mindennel”, ezért otthon mixelem össze. A másik pedig az asztali fűszermalom, a kedvenc kombinációimból (például nagy szemű só, szárított citromhéj és csilipehely) szoktam bekeverni, majd csinos, újratölthető malomban az étkezőasztalra tenni. Erre a célra minden olyan keverék jó lehet, amivel tálaláskor szoktuk ízesíteni az ételeinket. Például nagyon szeretek a friss vajas kenyérre fűszereket szórni (mintha csak fűszervajat ennék), mondjuk az előbb említett citromos-csiliset, izgalmas vegyes borsosat vagy szintén csiliset szárított fokhagymával kombinálva.
Házi kencék
A „műfaj”, amit nem lehet megunni. Egyre több helyen árulnak kencéket (irtó jól mutat egy ilyen pult tele különböző színű krémmel), de otthon sem ördöngösség összedobni. Sőt! Itt kapcsol be nálam a maradékmentő üzemmód, kence ugyanis kis túlzással bármiből lehet. Mondok is pár példát (a teljesség igénye nélkül).
Kencék „főttekből, sültekből”: húskrém, tojáskrém, zöldségkrém, mind úgy ízesítve, ahogy csak szeretnénk. A keményre főtt tojás egyébként nemcsak önálló kenceként állja meg a helyét, hanem dúsítja, krémesíti például a hús alapú krémeket. Ha már hús, nem hagyom ki a felsorolásból az adalékanyagoktól mentes házi májkrémet sem, kész tepertőből pedig pillanatok alatt kikeverhető a tepertőkrém. Vagy füstölt halasra is voksolhatunk szintén tojással, kapribogyóval.
Aztán ott vannak a túró alapú krémek tejföllel lazítva, friss zöldfűszerekkel felturbózva, de készíthetünk krémet késes aprítóban összetört szárított paradicsomból, olajbogyókból és bármilyen főtt vagy konzerv hüvelyesből, elég csak a nagy klasszikus csicseriborsós hummuszt említeni. Másik kedvenc hüvelyes alapanyagom a fehérbab.
Péksütemények
Bár nevelgetek itthon kovászt, most szándékosan nem erre szeretnék kitérni, inkább általánosan a kenyerekre, péksüteményekre. Amiket természetesen készíthetünk kovásszal, de ezúttal sem érdemes túlozni: nincs olyan, hogy vagy kovász, vagy semmi, nyugodtan szedjük csak elő az élesztőt! Süthetünk gyors kenyeret, ha épp kifogytunk, vagy mondhatjuk azt, hogy hétvégére friss, házi császárzsemlét vagy túrós batyut sütünk. Megvan a maga varázsa! A péksütikbe is gyakran teszek maradékokat: pici lekvár mehet az édes táskába, maradék – megszáradt – sajtvég lereszelve a kifli vagy a pogácsa tetejére.
Apró finomságok
Végül jöjjön még pár mondat a különböző nassolnivalókról! Ha van egy jó zöldségszeletelőnk, megpróbálkozhatunk a házi zöldségchipsszel (burgonya, cékla, répa, zeller), ahhoz pedig tényleg nem kell semmi extra energia, idő, hogy a natúr joghurtba mi keverjük bele az idénygyümölcsöket, illetve a tetszőleges édesítőt. Vagy épp elhagyjuk ez utóbbit. Ugyanilyen hamar lehet házi, tetszőlegesen ízesített almaszószunk, és villámgyors lekvárt is főzhetünk a csodásan sűrítő, zselésítő chiamag bevonásával. Én még a granolát (sült müzlit) is házilag készítem. Méz nélkül, juharsziruppal, magvakkal és kókuszchipsszel.
A „homemade” előnyei
A főzés és alkotás szeretetén túl van még két érvem. Az egyik a saját ízlésünkre formálás. Granolánál, ha jobban szeretjük a juharszirupot a méznél, de nem szeretjük túltolni a fahéjat, csak rajtunk áll. Ugyanígy szuperül meghatározható, szabályozható a chips fűszerezése, a kence sótartalma vagy a fűszermalomban a csili mennyisége. A másik érv ehhez kapcsolódik: egészségtudatosság, diéta, esetleges ételallergia vagy ételérzékenység. Figyelhetünk a sóra, a hozzáadott cukorra, a kalóriákra, kihagyhatjuk a különböző mesterséges összetevőket, javítókat és színezőket. Allergia, érzékenység esetén pedig 100%-ig biztosak lehetünk abban, hogy még a keresztszennyeződés esete sem állhat fenn.
Minden héten készül nálam valami házi. Hol több, hol kevesebb. Most a kókuszos granolás üvegemet töltöttem újra, sütöttem egy nagy adag szezámos-olívás stanglit (a fele kapásból ment a fagyasztóba) és kikevertem egy hummusz-alapokon nyugvó, de másképp ízesített csicseriborsókrémet.
Aszalt paradicsomos csicseriborsókrém
Hozzávalók (kb. 6 adaghoz):
1 konzerv (240 g töltősúly) csicseriborsó (vagy ugyanennyi főtt csicseriborsó)
4 evőkanál tahini (szezámpaszta)
olívaolaj, só, citromlé
50 g aszalt paradicsom
1 nagy marék bazsalikomlevél
A leszűrt csicseriborsót késes aprítóba tesszük a tahinivel. Fokozatosan annyi olívaolajat adunk hozzá, hogy krémes állagú keveréket kapjunk (kevés vízzel, esetleg a konzerv levével/főzővízzel is hígíthatjuk). Végül beállítjuk az ízét sóval és néhány evőkanál frissen facsart citromlével. Az aszalt paradicsomot és a bazsalikomleveleket feldaraboljuk, és az elkészült krémhez keverjük. Hűtőben tároljuk.
Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,
- akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
- Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
- itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!
Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!