Csigó Zita

Manapság, hogy – kis túlzással – minden sarkon áll egy fánkozó a belvárosban, már nem annyira izgalmas a farsangi fánkszezon eljövetele, de gyerekként azért rendesen számoltam a napokat. Valahogy úgy festett a dolog, hogy a karácsony elmúltára a februári születésnapom és a farsangi fánkozás jelentette a gyógyírt, a sorrendet pedig nem hiába írtam így: anya mindig halogatta az „éves fánkot”, ezért leggyakrabban húshagyó kedd délután volt nálunk fánk-nap. A halogatás fő oka, véleményem szerint, a „lesz-e szalag, van-e szalag, mindegyiken van-e szalag” problémakör lehetett, és megnyugtatok mindenkit, volt bizony szalag! De még milyen! Széles és szabályos, amilyen a nagykönyvben meg van írva. Tetejére porcukrot szórt, előszedte hozzá a spájz egyik hátsó polcáról a házi baracklekvárt (néha még egy kis rum is került bele), mi pedig nagyon boldogok voltunk. Máskor csörögét sütött, szép szabályos darabokat derelyeszaggatóval vágva, szintén rumos baracklekvárral – járt úton ne változtass!

„Égjen” az a tészta!

A nagymamámnál és anya húgánál gyakori volt az ördögpirula kakaós és fahéjas porcukorba hempergetve. Ez utóbbiak kikeverése mindig az én reszortom volt, annyira szerettem, ahogy a kakaó és a fahéj fokozatosan átszínezte a hófehér porcukrot. Érdekes, mert sokáig fogalmam sem volt arról, hogy ez is fánkféleség, sőt, ők sem farsangkor készítették, hanem inkább nyáron, amikor náluk nyaraltam a Dunakanyarban. Ma már persze tudom, hogy klasszikus égetett (forrázott) tésztából készül. Akárcsak a képviselőfánk, annyi különbséggel, hogy azt nem olajban, hanem sütőben sütjük készre. Sütés után kettévágjuk, majd megtöltjük például vaníliakrémmel és tejszínhabbal. A cukor nélküli, semleges ízű égetett tésztát sós receptekhez is felhasználhatjuk, gyakran készítek például krémsajtos képviselőfánkokat reszelt sajttal díszítve.

Izgalmas tovább boncolgatni az égetett tésztákat, és felfedezni, hogy több nemzet készít belőle fánkot. Nem véletlen a népszerűség: az égetett tészta csoda dolog! Egyszerű hozzávalókból áll, ezeket tűzhelyen gyorsan összefőzzük, majd a kész, tojásokkal dúsított tésztát habzsákba töltjük, és halmocskákat képezve sütőlemezre nyomjuk. Ha jól dolgoztunk, jutalmunk a szép nagyra „puffadó”, belül üreges golyók hada.

Itt van még a magyar tolófánk, aminek spanyol rokona a churros. A tésztát nagyobb csillagcsővel ellátott habzsákból közvetlenül a felmelegített olajba nyomjuk (vagyis toljuk). Tálalhatjuk lekvárral, Spanyolországban legtöbbször fűszerekkel felturbózott csokiszószba mártogatják. De a képviselőfánknak is van ám külföldi verziója, az olasz profiterol. A miénknél jóval kisebb fánkocskákat sütnek sütőben, a kész labdacsok tölthetők (általában vaníliakrémmel), és nyakon is szokták locsolni krémes csokoládéöntettel. Tovább kalandozva mediterrán vidékeken rájövünk, hogy a franciák is odavannak az égetett tésztáért. Ebből készül ezerféle töltelékkel és mázzal a hosszúkás éclair fánk, és a valóságos műremek fánktorony, a croque-en-bouche is. Utóbbit vaníliakrémmel töltött fánkokból építik fel kúpszerűen, és karamellszálakkal díszítik, „hálózzák körbe”. A Paris-brest töltött fánkkoszorúk (engem mindig töltött bagelekre emlékeztetnek) szintén égetett tészta alapúak. Ja, és az egérke is, amely nevét az olajba szaggatás során kialakult elvékonyodó „farkincájáról” kapta.

Van időnk? Kelesszünk!

A mi klasszikus szalagos fánkunk sem csak nálunk ismert. A Berliner Pfannkuchen ugyanúgy népszerű Németországban, mint – kicsit más néven – Portugáliában és Franciaországban. Tetejére cukor kerül, és különféle krémekkel töltik meg. A sztorija nagyon helyes: a XVIII. század közepén járunk, amikor is egy berlini péklegény minden vágya volt, hogy felvegyék a porosz hadseregbe. Pechére alkalmatlannak bizonyult, de megengedték neki, hogy a hadsereg kötelékében maradjon – pékként. Kemence híján zsírban sült kelt tésztákat, azaz (ágyúgolyókra emlékeztető) fánkokat sütött a katonáknak, és mondani sem kell, a hadsereg tagjainak egyáltalán nem volt ellenére az újhullámos, lekvárral töltött finomság. Ha Olaszországban járunk, a töltött, kelt tésztás fánkot bombolone néven keressük. Olaszország egyébként fánk nagyhatalom, rengeteg különböző fánkjuk ismert, például a burgonyás tésztájú zeppole.

Homer Simpson kedvence, a már-már védjegyévé vált lyukas közepű, rózsaszín cukormázzal bevont, színes tortadarával díszített fánk (donut) szintén kelt tésztás. Ha pedig szeretjük az izgalmas formákat, a vékonyra sodort tésztát sütés előtt akár össze is fonhatjuk.

Rózsa, csöröge, castagnole

Gyúrt tésztás fánkok is léteznek. Értem ez alatt, hogy gyors mozdulatokkal összeállítunk egy élesztőmentes, néha pici sütőporral készített tésztát, amit vékonyra nyújtunk, majd tetszőleges módon feldaraboljuk és formázzuk. Ilyen például a feljebb már emlegetett csöröge (más néven forgácsfánk) és a „túl szép ahhoz, hogy megegyük” rózsafánk. A rózsa szirmai több különböző méretű, körben bevagdosott korongból készülnek, ezeket egymásra helyezzük, tojásfehérjével összeragasztjuk, majd forró olajban kisütjük. A castagnole is ilyen, pici, olasz karneváli fánkgömböcske, az összegyúrt tésztából apró labdacsokat gömbölyítünk, amelyek aztán pörögve-forogva készre sülnek az olajban.

Ha igazán gyors fánkra vágyunk, jöhetnek a kanalas, azaz kanál segítségével könnyedén az olajba szaggatható tészták. Nokedli sűrűségű tésztát keverünk ki, lehet citromos, vaníliás, lazítható tejföllel, kefirrel, joghurttal. Ilyesmi a pillefánk, a túrófánk és a borzas almafánk. Ha pedig szeretnénk, burgonyás tésztából szuper sós fánkokat, puffancsokat is süthetünk, hiszen nem kell mindig porcukor!

Még hosszan lehetne sorolni a fánkfajtákat. Említek egy utolsót, a mókás külsejű jalebit. Főleg Ázsiában és Afrikában népszerű fánkféleség (gyakran street foodként árulják), sűrű palacsintatészta jellegű tésztából készül, és csiga formában nyomják az olajba. Miután megsült, megforgatják cukorszirupban – kalóriabomba a javából!

Túrófánk

Receptnek pedig a világ egyik legegyszerűbb fánkját választottam, nagyon szeretem a puha állagát. A tésztájába reszelhető citromhéj, sőt, formázás közben a golyók közepébe rejthetünk pár szem mazsolát vagy kandírozott gyümölcsdarabkákat.

Hozzávalók (kb. 15 darabhoz):

250 g túró

1 db tojás

50 g cukor

1 tasak vaníliás cukor

100 g liszt

1 teáskanál sütőpor

500 ml napraforgóolaj a sütéshez

porcukor és tetszőleges ízű lekvár a tálaláshoz

A túrót villával összetörjük, majd simára keverjük a tojással és a kétféle cukorral. A lisztben elvegyítjük a sütőport, a túrós keverékhez adjuk, majd az egészet összedolgozzuk. Ezután kis gömböket formázunk belőle, és közepesen forró olajban aranybarnára sütjük. Papírtörlőre szedjük, majd porcukorral megszórva, lekvárral körítve tálaljuk.

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!