Szászi Júlia

A belvárosi kis üzletközpont második emeletén, az elegáns utazási iroda kellős közepén csinos labrador fekszik. Tulajdonosa, a filiálé vezetője időnként, ha nincs éppen ügyfele, kiszalad vele sétálni egyet. A kutya – akinek nevét a visszatérő ügyfelek kivétel nélkül tudják – minden érkezőt barátságosan üdvözöl, bár nem kel fel, csak a fejét emeli. Méltóságteljesen fogadja a neki kijáró simogatást, fülvakarást, aztán visszafekszik. Etetni tilos, de egy-egy törzsügyfélnek megadatik, hogy elvigye egy rövid sétára. Jelenlétén senki nem botránkozik meg, az irodavezető főnöke sem kifogásolja. Sőt, egyesek szerint kimondottan jót tesz az üzletmenetnek a barátságos eb, aki immár évek óta hozzátartozik a „berendezéshez”. Abban pedig mindenki biztos lehet, hogy ha egyszer a kutyaélet rövidsége miatt már nem lesz a helyén, gazdája kis gyászszünet után talál helyettest, minden bizonnyal hasonló külsejű labradort.

Bécsben, sőt, egész Ausztriában szinte minden étteremben, nyilvános helyen egy-egy asztal alatt, a gazdi lábánál ott szunyókál négylábú társa. Nem kell kiírni, hogy bejöhet, viszont a legritkább esetben látni olyan táblát, hogy kutyát behozni tilos. (Inkább csak egyes szállodákban van ilyen megszorítás, a másként gondolkodó vendégek védelmében.) Ezek a vendéglőkbe bevitt kutyák jól neveltek: nincs ugrálás, kérincsélés, rohangálás – persze legtöbbjük megszokta a helyzetet, tudja, mi a dolga.

Mindebből is látható, hogy az osztrákok tényleg társuknak tekintik a kutyájukat. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy az eb jó magaviselete mennyiben függ össze a gazdi képzettségével. Az új ebtulajdonosok tanfolyamon vesznek részt, igaz, önkéntes alapon. A négyórás „tananyag” ismereteket tartalmaz kutyájuk fajtaspecifikus tulajdonságairól, és ötleteket ad, hogyan kell bánni az új családtaggal, mi a legjobb eledel számára, hogyan előzhetők meg a betegségek.  Az előadásokat rendszerint az állatorvosi rendelőkben tartják, ott ahol a kutyák a chipet és az oltásokat is megkapják.

Komolyabb oktatás kötelező azoknak, akik harci kutyát választanak. E kurzusokat kötelező elvégezni a tulajdonosnak, aki egyébként csak úgy „észrevétlenül” nem is juthat ilyen, másokra esetleg veszélyt jelentő állathoz. Az ebbe a kategóriába tartozó kutyák listáján 14 fajta és ezek valamennyi keveréke szerepel: ezek azok a fajták, amelyek tenyésztése egyébként tiltott vagy szigorú engedélyekhez kötött. Azért persze az élelmesebbek hozzá tudnak jutni ilyen kutyához is – ám ha ez megtörténik, vagyis az illető a vizsgakötelezettség alá eső fajtákból választja új kutyáját, 3 hónapon belül köteles számot adni kutyavezetői képességeiről. A vizsga elméleti és gyakorlati részből áll. Az utóbbin a gazda kutyájával együtt vesz részt. A számonkérés során a városi életben bármikor előforduló hétköznapi helyzeteket állítanak elő. Például: hogyan reagál a kutya, ha séta közben találkozik egy kocogóval? És ha támadni készül, képes-e gazdája visszatartani?  Állategészségügyi ismereteket éppúgy számonkérnek, mint a kutyatartás és a kiképzés alapelveit, és a törvényi előírásokat. A vizsgadíj csekély, viszont nemcsak a tulajdonosnak kell bizonyítványt szereznie, hanem mindenkinek, aki a veszélyesnek minősített állatot közterületre viszi. A Bécsbe látogató, máshol bejelentett harci ebek számára kötelező a szájkosár. A vizsgakötelezettséget egyébként 12 évvel ezelőtt írták elő, a rendelet bevezetését népszavazás előzte meg, vagyis a többség akarata volt a szigor. A tanfolyam elvégzéséért csekélyke, némelyeket talán ösztönző jutalom is jár: a bizonyítvány egy időre mentesít az ebadó fizetése alól. Az ellenőrzés persze nem egyszerű, viszont ha bliccelőt kapnak el, akkor a büntetés akár 14 ezer euró is lehet.

 Ugyanígy – bár kisebb – büntetés jár azoknak, akik megpróbálnak az ebadó fizetése alól kibújni. Ez a kötelezettség nem túl nagy teher, tartományonként változó összegről van szó: Bécsben évi 72 euró a tarifa. A városi tanács megfelelő osztályára befolyó pénzt, csakúgy, mint a büntetésből származó tekintélyes összegeket,  garantáltan a négylábúak jólétére fordítják.

Nálunk még a gondolat sem fogalmazódott meg, amikor Bécsben már félreismerhetetlenül a kutyapiszok összeszedésére szánt zacskókat helyeztek ki.  Persze, ahogyan ez Ausztriában szokás, felmérések, tanulmányok készítése, a lakosság megkérdezése, statisztikai kimutatások előzték meg a döntést.  A nemes feladattal megbízottak hónapokon keresztül több ezer tonna utcai szemetet vizsgáltak át, és gyűjtötték ki a diszkrét kis zacskókat, mígnem megállapították: bizony szükség lenne az irányított gyűjtésre, és hozzá a megfelelő eszközökre. A zacskók kihelyezése mellett nem győzik figyelmeztetni a kutyásokat a maradványok felszedésének kötelezettségére: kedvesen vicces táblák éppúgy találhatók, mint szinte gorombák, nem beszélve azokról, amelyek finoman emlékeztetnek, mennyibe fáj a kutyapiszok hátrahagyása. Az alaptarifa 34 euró, de hallottunk már 220 euróról is – a büntetés mértéke a helyszíntől és egyéb körülményektől függ. A kutyapiszokkal folytatott harc ennek ellenére állandó, pedig különleges porszívókat is beszereztek a magisztrátus munkatársai a maradványok eltüntetésére.

Tanfolyamok persze vannak szép számmal, a megfelelő kort elért kutyáknak éppúgy, mint azoknak a személyeknek, akik hivatásszerűen szeretnének foglalkozni az ebtartással. Barbara Sch. negyven körüli hölgy, gyermekkorában mindig volt kutyája, amióta saját háztartása, kicsi gyereke és sok energiát igénylő munkája van, nemigen lenne ideje a felelős ebtartásra. Két cicája nem helyettesíti a kutyát, és számára nem elég, hogy néha „megkapja” barátai kutyáját „megőrzésre”, így beiratkozott (sok pénzért) egy olyan tanfolyamra, amelynek elvégzése után kutyatréner, diplomás tanácsadó, dietetikus lesz, vagyis tudásával a kutyatulajdonosokat segítheti. A hároméves tanfolyam anyaga nem könnyű: sok az elmélet, és ennél is nehezebb a gyakorlat, nem beszélve a majdani vizsgáról, amelyen egy legalább egyéves kutyán kell bemutatnia, milyen tanácsokat is fog majd adni a hozzá fordulóknak.

Barbara nem győzi hangsúlyozni, hogy a képzés módszere nem a megfélemlítés, ők inkább jutalmazással érik el a célt, no meg azzal, hogy a tulajdonosnak is megtanítják a helyes viselkedést minden helyzetben. Barbarához – aki persze nem szándékozik feladni főállását egy reklámcégnél – minden bizonnyal sok ügyfél fordul majd tanácsért. A felmérés nem egyszerű, mert a rendet és törvényt tisztelő osztrákok közül is sokan kibújnak az adófizetés alól, ám a tavalyi statisztika szerint Ausztriában tavaly csaknem 900 ezer kutya élt (hivatalosan) háztartásokban – a legtöbben Bécsben, illetve Alsó-Ausztriában és Burgenlandban. A cicák száma jóval több: kétmillió. És akkor még nem említettük a többi kisállatot: hörcsög, egér, teknős, madarak, és egyéb házikedvencek.

Jelentős gazdasági szerepe is van az ebtartásnak: a kutyatulajdonosok – az idei infláció előtt – 215 millió eurót adtak ki évente tápra. Bár lehet biztosítást kötni a négylábúakra, de az állatorvosi költség tetemes, és bizony a jelenlegi válsággal nem minden ebtartó képes megbirkózni. A kutyásoknak szóló  honlapok egyre-másra adják a tanácsokat, hogyan lehet kicsit spórolni az élelmen és egyebeken, kérve a gazdikat, hogy mindent próbáljanak meg, csak ne váljanak meg hűséges társaiktól. Az osztrákoknak ugyan kicsit kevésbé fáj például az energiaválság (minden ausztriai állandó lakcímmel rendelkező felnőtt egyszeri 500 euró, a gyermek 250 euró juttatásban részesül, ami nagyjából elég is a háztartása idei emelt számlájának fedezésére), de az infláció ezekben a napokban elérte az itt soha nem látott 10,5 százalékot. Szerencsére Ausztriában nem szokás kidobni az állatokat – erre vannak a jól felszerelt kutyaotthonok, amelyek azonban a sok új lakó miatt elérték befogadóképességük határát. Ezek a menhelyek tartományi fenntartásúak, vagyis az érintett tartományi kormány költségvetéséből kapják a pénzt, de a korábban megállapított fenntartási hozzájárulás mostanában kevésnek bizonyul. Ráadásul vannak szervezetek, például a bécsi Állatvédelmi Egyesület, amely nem kap költségvetési pénzt, csakis adományokra számíthat – és ez a forrás most megoszlik, hiszen a korábban állami pénzből gazdálkodó létesítmények is a jótékonyságra számítanak. Például a stájerországi állatvédelmi otthonoknak az idei évben már nem elég a kutyaotthonoknak juttatott 635 ezer eurós közpénz-támogatás, költségeik az egekben, az év végig elérik az 1,7 millió eurót.

Van tehát dolguk az önkéntes segítőknek: minden alkalom jó, legyen az az Állatvédelem napja, vagy akár egy kutyaszépségverseny, ahol az állatbarátok jelenlétére számítani lehet. Minden lehetséges eszközzel igyekeznek felhívni a figyelmet az állatvédelmi otthonok sanyarú helyzetére. Az emberek pedig lehetőségeikhez mérten igyekeznek segíteni, hiszen a négylábú állampolgárok jogai mindenki számára fontosak.

Értesülj elsőként a Viszont.hu legfrissebb híreiről!

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!