Mester Sándor

A XV. század három legjelentősebb portugál születésű, szefárd rabbija José Chaion, Isaac Abravanel és Manassés Ben Israel voltak. Az Abravanel nevet hallottam a legtöbbször tóra-tanulás közben jelentős tóra-kommentárjai miatt, illetve az ő nevét olvastam legtöbbször referenciaként a XV. századi portugál zsidóság kapcsán. Akkor még eszembe sem jutott, hogy története a mai napig is elér.

Isaac Abravanel portugál rabbi 1437-ben született Lisszabonban és 1508-ban halt meg Velencében, Olaszországban. Az államigazgatásban dolgozott, tóra-kommentárokat írt és pénzügyi szakember, mai szóval élve pénzügyi befektető is volt. Az Abravanel név az egyik legkomolyabb referencia Portugáliában azoknak, akik tórával foglalkoznak vagy judaizmust tanulnak, de azoknak is, akik az Ibériai-félsziget középkori történelmét kutatják. Apja, Judah, V. Afonso (1432 – 1481) portugál király kincstárnoka volt, így a király komoly zsidó oktatásban is részesült és nagy érdeklődést mutatott a zsidó filozófia és vallás iránt. Később a kincstárnoki poziciót Isaac Abravanel örökölte meg apja után.

Abravanel komoly gazdasági, államigazgatási és pénzügyi (vagy, ahogy ma hívjuk: makro-ökonómiai) tudása és az apjától örökölt vagyona miatt igen magas pozícióba került Portugáliában. Mindezek mellett a megalázottak és az elnyomottak megsegítője is volt. Marokkóban, Arzila városában portugálok vették át az irányítást V. Afonso király uralkodása alatt. A helyi börtönben sínylődő rabok között 250 zsidó is volt: ők Abravanel közbenjárásának, pénzgyűjtésének és adományainak köszönhették, hogy kiszabadulhattak és Portugáliában folytathatták az életüket.

V. Afonso király halála után a következő király II. João volt, aki Abravanel ellen fordult, ezért a kincstárnoknak menekülnie kellett: két gyermekével és feleségével Spanyolországban, Toledoban telepedett le. Gyakorlatilag nincstelenként kezdte újra, mert a portugál adminisztráció a teljes vagyonát elkobozta. Egy zsidó tulajdonú banknál helyezkedett el Spanyolországban és újrakezdte a tórai kommentárok írását is, hiszen a judaizmus szerint a nehéz helyzetekben a tórához kell és érdemes fordulni. Hamarosan felkérte a spanyol király, hogy lássa el nála a kincstárnoki feladatokat, hiszen jól tudta, hogy lehetetlen lett volna jobbat találni Abravanelnél, aki zseniális pénzügyi szakember hírében állt. Abban az évben történt ez, amikor a rettegett Torquemada lett a spanyol inkvizíció vezetője. Így lett Isaac Abravanel spanyol kincstáros két évvel a hírhedt inkvizíció működésének megkezdése előtt.

Amikor 1492-ben megkezdődött a zsidók kiűzése és kiirtása Spanyolországból, Isaac Abravanel komoly összeget ajánlott a spanyol királynak azért, hogy megakadályozza a katasztrófát. A király nem hallgatott rá és visszautasította a felajánlást, így Abravanel végül elmenekült. Egy csapat zsidó menekülttel érkezett Nápolyba, ahol Fernando király azonnal lecsapott rá és tanácsadónak kérte fel, miközben a spanyol király (akit szintén Fernandonak hívtak), arra kérte az olasz uralkodót, hogy ne adjon menedéket a zsidó menekülteknek Nápolyban  –  szerencsére hiába. Isaac Abravanel 1494-ig dolgozott Nápolyban, amikor Károly francia király elfoglalta a várost. Akkor már II. Alfonso volt hatalmon (Ferdinando fia), akit Abravanel apai szeretettel és feltétlen hűséggel szolgált. A király és Abravanel együtt menekültek el Szicíliába, ahol az uralkodó következő évben meghalt. A francia hódítók Abravanel vagyonát is elkobozták, így több évig élt nagy nélkülözésben és szegénységben Észak-Afrikában. Végül Velencében telepedett le, ahol képességei és ambíciói hamar hozzásegítették, hogy néhány éven belül az egyik legfontosabb államférfivá váljon. A Velencei Köztársaság államtitkára lett és élete végéig Velencében élt. Amikor elhunyt, Páduában temettette el maga az uralkodó.

És hogy miért érdekes mindez ma, több mint ötszáz évvel később? Egyrészt azért, mert Abravanel története egy fantasztikus, egyedülálló életút, ami magába foglal szinte mindent, amivel a zsidó sorsot meg lehet érteni, és a sok borzalom ellenére pozitív kicsengése van. Szinte minden benne van ebben a történetben a hatezer éves zsidóság üldöztetéséről, szenvedéséről, a kiirtására tett kísérletekről. Abravanel mindent túlélt, megmenekült, elmenekült, sokszor kezdte újra felfoghatatlanul nehéz helyzetekben. Ez a történet a tartalma és a fordulatai alapján akár szerepelhetne – persze régebbi környezetben – a Tórában is. 

A másik ok, amiért különösen érdekes mindez: az Abravanel család – amely már a XV. században is sok generációs, nagy múltú felmenőkkel rendelkezett – egy ma is élő leszármazottja (aki Isaac Abravanelnek apai ágon egyenes ági utóda) a Rio de Janeiroban született, hamarosan 92 éves, brazil állampolgárságú, sikeres üzletember, Silvio Santos – eredeti nevén Senor Abravanel. Édesapja, Alberto Abravanel (1897 – 1976)  Tesszalonikiben született, édesanyja, Rebeca Caro pedig az akkor még Ottomán birodalomban található Esrmirnában; majd később mindketten Brazíliába emigráltak, ott házasodtak össze.

Silvio Santos Brazília legsikeresebb médiavállalkozója és celebritása évtizedek óta (arca a sok arcplasztika után egy kicsit Silvio Berlusconira emlékeztet). Silvio Santos egyébként a politikába is belekóstolt: a jobb-közép PFL (Partido da Frente Liberal), majd a szintén jobb-közép PMB (Partido Municipalista Brasileiro) pártnak is aktív tagja volt. 1989-ben szeretett volna az elnöki pozícióért versenybe szállni, de a próbálkozást nem koronázta siker. A felvett – brazilosított – Santos vezetéknév azt jelenti, hogy „szentek”.

Közel tíz éve ismerem Silvio Santos és Abravanel rabbi nevét. Silvio Santost az Interneten is megtalálható showműsoraiból. Sokat néztem azokban a nagyon nehéz időszakokban, amiből kijutott nekem az elmúlt években itt Portugáliában. Van olyan, hogy az ember csak egyszerűen felfogható tömegszórakoztatásra vágyik, mert a nehézségek miatt nem akar és nem képes többet befogadni; na, ilyen helyzetekben néztem Silvio Santos műsorait. Az elmúlt napokban aztán sokat olvasgattam inkvizícióval kapcsolatos portugál zsidó emlékhelyekről, portugál városok zsidónegyedeiről („judiaria”), és akkor láttam meg véletlenül, hogy ez a két ember ugyanannak a családnak a tagja: a bohóc külsejű brazil médiamogul az egyik legjelentősebb Ibériai-félszigeti rabbi leszármazottja. Santos politikailag továbbra is aktív maradt: a legutóbbi brazíliai elnökválasztáson Jair Bolsonarot támogatta, lánya, Patrícia Abravanel Faria pedig Bolsonaro kommunikációs miniszterének felesége.

Értesülj a Viszont.hu legfrissebb híreiről!

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!