Lassan tisztában lettem mindennel: a zsidó mivoltommal, a holokauszttal, a már akkor is tapasztalható antiszemitizmussal. Szó szerint kinyílt a szemem, észrevettem olyan dolgokat, megnyilvánulásokat, gesztusokat, amik addig fel sem tűntek.
család
A Hegedűs Gyula utca 14. szám alatt van ma is. Tizennyolc évig volt az otthonom.
Egy apa és a fia kapcsolatát sok minden alakíthatja. A közös élmények. Az együtt utazás. A versek. És a családi szürkehályog.
Hány forint a hagyma ma? Kérdezte a nagymama – e remek rigmus volt családunk apai ágának napi mondása. A humor inkább erre az oldalra volt jellemző, különösen apám, Péter fanyar, gyakran rímekbe szedett poénjai voltak mindennaposak. Nagymama, miután istenítette apámat vevő is volt ezekre.
Ma olyan fába vágom a fejszémet, amilyenbe ritkán, vagy talán még soha. Egy régebbi, félbeszakadt történetet szeretnék most folytatni: a sajátomat.
Nem lehet talán mondani, hogy egyszerű volt utam erre a világra, de végül is nem panaszkodhatom, hiszen maga a Párt egyengette hatásosan ezt a pályát. Az már csak hab a tortán, hogy Hirschler bácsi kezéből rövid úton a volt Gestapo-főhadiszállásra kerültem.
Egy méltatlanul elfeledett bestseller története
Teljes jogú, de eddig méltatlanul keveset említett családtagok a Popper-famíliában
Vannak gyereksorsok, amelyeket nem lehet értelmezni. Mert értelmezhetetlen, hogy lehet mindezt ép ésszel túlélni. Az meg végképp, hogy lehet ezen az úton szakmaszerzésig jutni, családot alapítani. Neki mégis sikerült.
A háború elől menekülők nagy része nő és gyerek. Közülük sokan biztos anyagi háttér és kapcsolatok nélkül érkeznek a teljes ismeretlenbe. Szamoskéren a helyiek ilyen családokon próbálnak segíteni.
A zöldségek egészségesek, a szobanövények pedig békét és harmóniát hoznak az életünkbe – na persze!
Péter csendesen ült az anyja ágya mellett. A jegyzetfüzetben elcsúszott szavak voltak, mintha valaki gyorsírással akart volna lejegyezni mondatokat, de állandóan meglökték volna a kezét.