A hétköznapi életben a nem megszokott, a változás, a kimozdulás mindig okoz némi szellemi felfrissülést. Ha az ember a hideg tél helyett a mediterrán óceánparton frissen főtt kagyló és enyhén szénsavas, behűtött, könnyű fehér bor mellett (vinho verde) teszi ezt, az végképp jó irányba tudja mozdítani kedélyállapotunkat. De közben gyűlnek a fenyegető fellegek felettünk akkor is, ha próbálunk ügyet sem vetni rájuk.
katasztrófa
1755. november 1-jén reggel, Mindenszentek napján borzalmas természeti katasztrófa rázta meg az akkor még nagyhatalomnak tekintett, gyarmatosító Portugália fővárosát, Lisszabont. Először három hatalmas erősségű rengést érzékeltek az ott élők, amelyek húsz méter magas hullámokkal járó cunamit is okoztak, majd nagy tüzek is gyúltak a városban. De mi köze mindennek az inkvizícióhoz?
A bostoni teadélutánról már biztosan mindenki hallott, hiszen az az esemény tekinthető az amerikai függetlenségi háború közvetlen előzményének. Csaknem 150 évvel később pedig nem tea, hanem cukorszirup öntötte el a várost, történelmi méretű tragédiát okozva. De ki vagy mi tehetett arról, hogy ez megtörténhetett?
Azóta sem sikerült senki másnak ilyen borzasztót írni
Az a nap ugyanúgy indult Lisszabonban, mint minden évben. A templomokban misére készülődtek, a városlakók otthon épp azt a ruhájukat válogatták, amiben majd az istentiszteletre mennek. De eközben onnan 300 kilométerre, az óceán mélyén megmozdult valami.