Bíró Kriszta: Egy operett valóságtartalma

Lebstück Mária portréja (kép: Arcanum)

Bíró Kriszta

„Az ezer szentségit! Hiszen a mi Károlyunk tulajdonképpen leány!”

A Mária főhadnagy Huszka Jenő és Szilágyi László operettje, 1942-ben volt az ősbemutatója. Nem tudom, akkoriban a közönség soraiban tisztában voltak-e azzal, kicsoda valójában a főhős. Amikor én láttam először a Fővárosi Operettszínházban, 1985-öt írtak. Egészen bizonyosan halvány segédfogalmam sem volt, kit takar a cím. Őszintén szólva nem is érdekelt. Annál inkább a történetben fellelhető szerelmi szál, a lehető legboldogabb vég, no meg a főhősnőn feszülő piros huszárpantalló. Meggyőződésem volt, az egész csak mese, de ez egyáltalán nem zavart, sőt. Szerettem mesékben létezni, nemigen törődtem reáliákkal. Felnőttként döbbentem rá, a valóság legtöbbször lényegesen izgalmasabb, mint egy tündérmese. Nem olyan boldog, naná, viszont kalandosabb, meghökkentőbb, ellentmondásosabb. 

Az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra hajlamosak vagyunk úgy gondolni, mint egy kosztümös filmre. Krinolinos hölgyek és kürtőkalapos urak vonulnak Pest-Budán föl s alá. Később harcok is voltak, persze, de azok is jobbára belevesznek a hősies kalandok világába.

Ehhez képest a császári hadseregnek több mint harmincezer fő vesztesége volt, a magyarnak körülbelül negyvenezer. Ennyi ember pusztult el, ráadásul kitört a második nagy kolerajárvány, ami még legalább százezer ember halálát okozta. Tehát egy háborúról beszélünk, nem jelmezbálról.

Szeleczky Zita a Mária főhadnagy főszerepében (fotó: szeleczkyzita.com)

Lebstück Mária 1830. augusztus 15-én született, Zágrábban. Apja Lebstück Károly gazdag kereskedő, anyja Simunich Fanni. (Simonich-nak is írják, de a többször használt a Simunich.) Anyanyelve a horvát és a német. Tizenhárom éves korától Bécsben nevelkedik nagybátyja, báró Simunich Boldizsár császári ezredes házában. Valószínűleg ebben a közegben tanul meg kitűnően lovagolni, pisztollyal-karddal bánni. Máskülönben nehezen volna érthető, miként lett belőle a szabadságharc alatt nyargonc, vagyis lovas futár, illetve huszár főhadnagy. 

Amikor Bécsben kitör a forradalom, azonnal belekeveredik az eseményekbe, mondhatni igencsak nőies módon. A Deutschmeister-ezred tisztikara táncmulatságot hirdet, és erre az alkalomra Mária új kalapot óhajt vásárolni. Éppen március 13-án. A kalap, ami a kor divatja szerint nem lehetett apró csomag, megvétetik. Szét is tapossa az utcákon hömpölygő tömeg, de Mária nem bánja. Már egyáltalán nem akar bálba menni, haza sem. Pénz nincs nála, ezért eladja a fülbevalóját, az árából férfiruhát vesz. Egy ismerős cipészmester neje „elnyírja” a haját férfimódra, és beáll a nemzeti gárdába, Karl Lebstück néven. 

A valódi Lebstück Mária (fotó: Arcanum)

Hogy innentől kezdve miként volt képes hónapokig férfiként létezni az ostromállapotban lévő Bécsben, rejtély. Visszaemlékezése, amit négy évtizeddel később diktál le németül Jókainak, nem ad választ erre a kérdésre. Mint ahogyan arra sem, milyen belső kényszer vitte erre az útra, túl a forradalmi hevületen. A romantikus képzelgések a szabadságról nem elegendőek a magyarázathoz. Arról nem beszélve, hogy a kor nőkkel szemben támasztott elvárásaival is homlokegyenest ellenkezik Lebstück Mária viselkedése. Mert amikor októberben elkezdik összefogdosni Bécsben a lázadókat, nem bújik el, nem változik vissza bűnbánó úrilánnyá, hanem Magyarországra menekül – női ruhában, hogy ne keltsen gyanút. Nem veszélytelen az utazás, és papírjai sincsenek. Postakocsira száll, melyen együtt utazik egy pénzügyőri felvigyázóval, aki elég gyorsan rájön, a kisasszony a hatóságok elől szökik. Mária erről így tudósít: „A finánc udvarolni kezdett. Tűrtem. Cserébe azt mondotta az őrállomáson, hogy a testvére vagyok, így átengedtek.” Nem tudom, mennyit „tűrt” Mária a finánctól, de vannak elképzeléseim.

Győrben újra férfinak öltözik, beáll a hadseregbe. Találkozik olyan bécsi ismerőseivel, akik tudják róla, valójában nő, de kilétét nem fedik fel parancsnokai előtt. A következő másfél évben különböző alakulatoknál harcol, egyre feljebb lépdel a ranglétrán, végül főhadnagy lesz. Kísér kétszáz hadifoglyot, rekvirál lovakat, futárszolgálatot teljesít – és gyilkol is, igen. Visszaemlékezéseiben sok a hadászati pontatlanság, összekever helyeket és időpontokat, mégis, amikor egy-egy csata részleteiben elmerül, döbbenetes pontossággal adja vissza a háború abszurditását. 

Egyik szomszédomat lelőtték, egy másik fiatal vadász kardvágást kapott, mely a fél arcát egészen leszelte. A levágott húst egyszerűen puszta kézzel odacsapta a földhöz, és azt mondotta: No pajtás, én a magamét már megkaptam, most már mehetek!

Egy másik csata kezdetén a mellette álló huszártól kérdezi: nem fél-e a vasemberektől, akik ott a hegyek felől jönnek? Azt felelte: Ha megiszom két garas ára pálinkát, én is vassá válok! A markotányosné töltött neki egy pohár pálinkát. Éppen arra jött egy ágyúgolyó, és két darabra szakította a markotányosnét. A felső testét messze elhordta a golyó. A huszár azonban nem a markotányosnét sajnálta, hanem a pálinkát. Azt mondta: Jaj de kár, oda a pálinka! Átkozott svábja, ezért megfizetsz!

Egerben lepleződik le, egy sebesülés következtében.

Törzsorvosunk, Lumnitzer, mikor a sebemet bekötözte, kénytelen volt csuromvér ingemet lehúzni rólam, és meglátta keblemet. Azt mondta csodálkozva: Az ezer szentségit! Hiszen a mi Károlyunk tulajdonképpen leány! Ezer ördög doktor! Kötözzön be, és ne csináljon feltűnést a dologból!

Ettől kezdve ugyanúgy szolgál, semmiféle könnyítést nem kap, de nem is kér. Tudomásul veszik, hogy nő. Bajtársai továbbra is Károlynak szólítják. Valóban jó katona, vakmerő és kezdeményező, addigra ezt már éppen elégszer bizonyítja. Nyilván respektálják, számítanak rá. Rendkívüli idők, rendkívüli helyzetekkel – gondolom én. Bár egyszer komoly bajba kerül, amikor Buda ostrománál egy a tisztek számára adott táncestélyen női ruhában jelenik meg. (Addig minden ilyen alkalommal férfiruhában bálozott.) Görgey felismeri, kémnek véli, és siralomházba viteti avval, hogy harmadnap agyonlöveti. Tiszttársai Kossuth közbenjárását kérik, aki lebeszéli Görgeyt a kivégzésről, igazolva Mária feltétlen hűségét az ügyhöz. A Máriáért előszobázó tisztek között van Jónák József tüzértiszt, akit ekkor már gyöngéd kötelék fűz a főhadnagyhoz. Két ütközet között házasodnak össze Dorozsmán. A menyegzői ebéd félbeszakad egy támadás miatt, Mária asztalkendőbe köti a túrós rétest, és az ablakon át menekül a násznéppel.

1849. augusztus 18-án esik osztrák fogságba, férjével együtt. Aradra szállítják. Itt derül ki, hogy gyereket vár. Cellájából a városba viszik, a szülésig házi őrizetben van. Jónák Józsefet vasba verve elengedik Pál fia keresztelőjére. Ekkor látja először és utoljára. Jónákot halálra ítélik, amit később tizenhat évi várfogságra változtatnak. Még halálraítéltként kéri, válasszák el feleségétől, ami meg is történik. Lebstück Máriát, befolyásos zágrábi rokonai közbenjárására, kiengedik a börtönből, hazatoloncolják.

Zágrábban van újra, egy pár hetes csecsemővel. Családja nagyrészt örömmel fogadja, de császárhű fivére kis híján kilöki az ablakon a gyerekkel együtt. Az utcára sem tanácsos kilépnie: leköpik, sárral dobálják, üvöltve sértegetik. Az anyja rokona Jellasicsnak, aki a város katonai parancsnoka. Meghökkentő módon hozzá megy el panaszra az anya, magával víve Máriát is.

„Nagyon barátságosan fogadott és mindenről kikérdezett engem. Azt mondta anyámnak: büszke lehet a lányára. (A bán távoli rokonunk volt, s így tegező viszonyban mondta: Fanni! Büszke lehetsz a lányodra…) Ekkor kitárta az előszoba ajtaját és bemutatott engem az ott egybegyűlt tiszteknek, mint háborús bajtársukat. Büszkék lehetnek – mondta -, hogy ilyen bátor földijük van. Másnap mindenhol német, horvát és olasz falragaszok jelentek meg, melyeken szigoruan tiltva volt a hazáért felkelőket, legyen az férfi vagy nő, sértegetni. Inkább büszkék legyünk rá, hogy horvát nő, bár ellenséges táborban, ilyen vitézül küzdött. Ezen tilalom következtében azontúl mindenkitől és mindenkor nyugalmam volt.”

1851-ben visszatér Magyarországra. Előbb Győrben, majd Komáromban él. Újra férjhez megy, Pasche Gyula műfestőhöz, aki alatta szolgált a hadseregben. Huszonegy évig élnek együtt. Jónák József hét év után kegyelmet kap, a budai Ganz gyárban dolgozik. 1875-ben bekövetkezett haláláig támogatja pénzzel volt feleségét és fiát, de sosem találkoznak.

Lebstück Mária 1870-ben, második férje halála után, Győrből Budára megy lakni, mint mosónő tartja el magát. Francia nyelvleckéket is ad. Hiába, van neki egy neveltetése. 1880-ban egészsége megromlik, fiához költözik Újpestre. Nyomorog, mint annyian a szabadságharc túlélő honvédei közül. Avval a különbséggel, hogy ő nem férfi. És ez bizony nem sokat, hanem mindent jelent a kor normái mellett.

Egy szabadságharcos megemlékezés alkalmával díszőrséget áll az úgynevezett Kossuth-szobában. Ekkor fényképezik le, egyenruhában. Figyelemre méltó fotográfia. Elrongyolt test, elmávadt arc; nem nélküli, büszke tekintet. És mosolyog, mintha mindez nem számítana.

1892 márciusában Jókai Mór, aki a szabadságharc idején egyszer már találkozott vele, újra felfigyel rá. Meglátogatja, lejegyzi visszaemlékezéseit, majd cikket ír róla „A női honvédhadnagy” címmel a Pesti Hírlapba.

Nem panaszolja sorsát, nem alkalmatlankodik a hazafiak ajtaján, nem kéreget; csendesen megvonul.

Jókai annyit kér ebben a cikkben, ne hagyják földönfutóként elpusztulni ezt a kivételes asszonyt. Süket fülekre talál.

A tárcát már nem olvashatja Lebstück Mária. 1892. május 27-én meghal. Hatvanegy éves. Egyenruháját és kardját unokái ajándékozzák a Hadtörténeti Múzeumnak, a huszadik század harmincas éveinek elején. Nevét utca őrzi Újpesten.

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!