Szavanov, a cukrász

Zorica és Emil esküvői képe (A szerző archívumából)

Lévai Katalin

Fénykorában Pest „celebje” volt, egy Rudolf Valentino. Szavanov Emil, a két világháború közötti időszak híres cukrászmestere és motorversenyzője, monarchiabeli szerb családból származott, Kikindán született.

Anyai ágon a rokonom volt, Zorica nagynéném férje. Első cukrászdáját a Régi posta utcában, kis családi vállalkozásként indította el 1922 szeptemberében, első feleségével, Elvirával, és cukrász testvérével, Szrejával együtt. Az art deco stílusban berendezett cukrászdában a háromágú lábazatra állított márványlapos asztalok körül támlás székek álltak, a mennyezetről háromágú fémcsillár lógott, az ajtón díszüvegezés sötétlett. A márványlapos pultokon üvegburák alatt sorakoztak a sütemények, felettük pedig az ügyes cukrászeszközök: kuglófformák, habverő üstök, csokoládéöntők és habzsákok, ón cukormáz kinyomók, fánkkészítő formák, tortadíszítő tollak, perecminták, ezüst cukorszórók… Egész kis cukrászati múzeum.

Szavanov Emil a cukrászat művésze volt, nem véletlenül kapta meg a mester címet már egész fiatalon. A családi legenda szerint első vendégei fogadására emeletes tortával, egy kisebb képzőművészeti alkotással készült. A csokoládés-marcipános torta titka abban állt, hogy az oldalára a cukordíszítéseket különleges technikával készítette el: kezébe vette a spricczsákot, kiskanállal beletöltötte a glazúrt, és mintha drótot húzott volna ki a levegőből, egyenesen rápermetezte a tésztára. Így éppen csak megtapadt a felületén, és nem kenődött el. A finom vonalak pontosan követték az előrajzolt mintákat, mint egy hímzésen, és nem kellett ecsettel utánaigazítani, mert a bal kezét a jobb csuklója alatt támasztéknak használta. A torta tetejére pedig két ragyogó marcipánfigurát állított. A segédek tágra nyílt szemmel nézték, ő pedig csak annyit mondott: A technikát meg kell tanulni, fiúk, de nem az a legfontosabb. A cukrászathoz fantázia kell, azt pedig nem lehet sem grammra, sem kilóra mérni. Szavanov alaposan végiggondolta, milyen kuncsaftokra számíthat: nem ragyogást, legfeljebb bensőséges hangulatot akart kínálni a vendégeinek a süteményei mellé. A háború és a Trianon utáni válságos időkben a cukrászdák zsúfoltsága nem feltétlenül a luxus, hanem sokszor inkább a szegénység jele volt. Sokan azért töltöttek el hosszú órákat a jól fűtött cukrászdában, mert ott egy csésze kávé vagy briós mellett is melegedhettek, és nem kellett otthon, a fűtetlen lakásukban fagyoskodniuk. A Szavanov cukrászdába bárki betérhetett, és mindent megkapott egy helyen: gyors kiszolgálást, friss süteményt, forró kávét, s nem ám háborús árpakávéból, hanem igaziból.

Szavanov a motoron (A szerző archívumából)

Jól számított. A cukrászdának már az első nap óriási sikere volt. Egész nap telt ház volt, csak este hétkor mentek el a vendégek, szünet nélkül csengett a kasszagép, alig győzték a kiszolgálást. Délelőtt anyák jöttek a gyerekeikkel, barátnők és ápolt, levendulaillatú hölgyek, délután fiatal párok jegygyűrűvel az ujjukon, este szerb iparosok a környező utcákból. A felszolgáló lányok karjukon fehér szalvétával suhantak az asztalok között, így szolgálták fel a kávét, a vaníliamázas csokoládétortát, a krémeseket és a Szavanov-tortát. Záráskor a vendégek hangos tapssal jutalmazták a műhelyből sötét öltönyben, fehér ingben előlépő Szavanov testvérpárt, a megilletődött Elvirát és a segédeket, akik ragyogó képpel és hitetlenkedve csóválták a fejüket mindazon a kisebb csodán, ami aznap történt: Egész Pest ebbe a cukrászdába jár?

Volt mit ünnepelni, de Szavanov Emil nem hagyta, hogy az első nap sikere elbódítsa, annál józanabb üzletember volt, az egynapos dicsőség nem szállt a fejébe. Nem egyik napról a másikra kell meggazdagodni, vagyont szerezni, hanem először az üzlet hírnevét kell megalapozni, jó cukrászokat kinevelni, megbecsülést szerezni a cukrászdának, aztán a többi úgyis jön magától, így okoskodott. Ez is történt, de közben adódtak meglepő fordulatok.

Egyik reggel süteményeket szállított egy svábhegyi szállodába. A háromkerekű Cyklonját vezette, a segédje pedig az alaposan megpakolt biciklijén tekert mellette lihegve, hogy a nyelve is kilógott. Egyszerre csak oldalt pillantott, és azt látta, hogy a segéd ott vigyorog mellette, és pimaszul éppen lehagyta őt, az úri sofőrt, méghozzá nem is akárhol, hanem hegymenetben, fölfelé az Istenhegyi úton. Másnap már egy állványra szerelt bicikli várta a cukrászműhelyben Szekeres Bélát, és azon edzhetett a kézi hajtású fagylaltgép és a rézüstök között. Többé nem kellett sem mosogatnia, sem a fagylaltgépet tekernie, csak azon a biciklin görgőznie. Akkor már sejtette Szavanov, hogy együtt fognak versenyezni, ő motorral, Szekeres biciklivel, és az is megfordulhatott a kemény kókuszfejében, hogy egyszer bajnokok lesznek, magyar bajnokok. Talán egy gyerekkori emlék ébredt fel benne, amikor Kikinda szűk utcácskáin felpattant a szamaras kordéra, és versenyzőnek képzelve magát vadul hajtotta a kocsit, mind szaporább ügetésre ösztökélve a lassú baktatáshoz szokott Nina szamarukat. De a későbbi motorversenyzői karrierje egy másik történet.

A most elbeszélt történethez szomorú befejezésként az tartozik hozzá, hogy 1944. július 27-én az amerikai légierők a Régi posta utcai cukrászdát porig lebombázták. A hajnali légitámadásban az üzlet és a gyönyörű art deco berendezés mindenestül odaveszett. A hatalmas robbanás messzire repítette a cukrászgépek darabjait, meghajlította a fagylaltgépek fémkarjait, és a felismerhetetlen törmelékek és romok között egyetlen ezüst cukortartót találtak csak meg, amely csodálatos módon épségben megmaradt. Ez ma a konyhámban áll. A cukrászda elvesztése feletti gyászt sokáig nem heverte ki a család, és csak az enyhítette némileg a keserűségüket, hogy Szavanov mesternek akkor már két másik cukrászdája is volt Pesten.

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!