Popper-történetek: A szakítás

Fotó: Mick Haupt/Unsplash

Popper Gábor

Péter elgondolkozva kavarta kávéját kedvenc kávéháza sarokasztalánál. Mindig ide bújt el, ha egyedül akart lenni. Itt biztos lehetett abban, hogy senki nem köszön rá, alig ismert kis kávéház, sőt, inkább presszó volt, egy csendes mellékutcában. Péter is véletlenül talált rá, szokásos esti csavargásai alatt. Az egész napi feszített tempó – klinika, hivatalos ügyintézések, megbeszélések, délután magánrendelés – után remek kikapcsolódás volt a városi csavargás. Így akadt rá erre a kellemes helyre és vált törzsvendéggé.

Zűrös napja volt, azért is vonult ide félre, hogy nyugodtan átgondoljon mindent. Felesége – Zsuzsa – már megszokta, hogy este egyedül sétál egy nagyot, nem sértődött meg a mellőzésen. Zsuzsa – gondolta. Igazán szerető, rendes nő. Jól megvannak, és mégis…. bejött a képbe Klára, de miért? Erre próbált választ találni Péter ezen az esti órán. Klárival egy konferencia szünetében ismerkedett meg, egy kollégája mutatta be őket egymásnak. Jót beszélgettek, ám ennél több nem történt. Aztán egy délelőtt csengett a hivatali telefonja és Klári jelentkezett. Valami szakmai tanácsot kért, Péter már nem is emlékezett arra, pontosan mit. A lényeg az volt, hogy találkoztak a klinika közeli eszpresszóban. Ekkor már érezte Péter, hogy ebből baj lesz. Lett is. Halálosan beleszeretett Klárába, miközben halálosan szerette a feleségét is. Illetve… a Sztracsatella című film egy mondata jutott az eszébe: „halálosan szerelmes vagyok a feleségembe, de nem szeretem már…” Hát valahogy így – gondolta, noha e mondat teljes értelmezésével még nem végzett. De érezte, hogy pontosan ez vonatkozik rá is.

Így hát, elkezdte kettős életét, feleséggel és barátnővel. Lelkiismeretfurdalást nem érzett, ez soha nem volt jellemző rá. Ezt azzal magyarázta, hogy mindkét nőnek megadja, amire vágyik, egyiktől sem vesz el semmit a másik miatt.

 Egy kora délután, mikor kilépett a klinika kapuján, önkéntelenül is abba a presszóba ült be, ahol másodszor találkoztak. Nagy megdöbbenésére észrevette Klárit, aki egy jóvágású és jól öltözött férfival konyakozott a sarokban. A nő nem vette észre Pétert, ő meg óvatosan kihátrált az ajtón és elég feldúltan elsietett. Hazament, szerencsére nem volt otthon Zsuzsa, ivott egy whiskyt – noha nagyon ritkán élt alkohollal -, és megpróbált normálisan gondolkozni. Maga sem értette kiborulását. Végül is, ő is nős volt, a lány csak maradékokat kapott belőle, nem igazán van joga bármit is számonkérni. Mégis úgy érezte, megcsalták, és ez nagyon felháborította. Zaklatottsága nem múlt el, de készülnie kellett a délutáni rendelésre. Estig le is foglalta minden idejét. Nyolc körül végzett, megvacsoráztak, Zsuzsa leült a sorozatát nézni, Péter meg kiment, a telefonnal a hóna alatt a dolgozószobájába, és tárcsázta Klári számát. Csak a hívásrögzítő jelentkezett. Ettől újra ideges lett, fantáziája elindult. Várta a visszahívást, de egész este néma maradt a telefon.  Csak altatóval tudott elaludni, pedig sosem használt nyugtató szereket.

Másnap kora este találkoztak a városban. Péter egész nap azon gondolkodott, hogyan viselkedjen. Nem akart semmit elrontani, de képtelen volt túltenni magát az előző nap látottakon. Mikor Klári megérkezett, frissen, üdén, láthatóan egyenesen a fodrásztól, Péter rájött, milyen szép is. Visszafogta magát, és nyugodtan kezdtek beszélgetni.

– Mi újság? –kérdezte Péter.

– Semmi különös. Ma könnyű napom volt – felelte mosolyogva Klári.

– És tegnap? – kérdezte Péter, és akarata ellenére érezte, hogy megy fel a vérnyomása.

– Mi volt tegnap? Nekem semmi különös, egy átlagos nap.

– Figyelj, láttalak a presszónkban egy férfival konyakozni. Ki volt az? – ez kicsit érdesebbre sikerült, mint ahogy Péter akarta, de nem tudta visszafogni magát.

– Egy kedves ismerősöm – mondta Klári, felvonva a szemöldökét. – De mi ez a számonkérés? Tudtommal nem vagyunk házasok. Mármint én! – tette hozzá némi szarkazmussal.

– De ki volt? – makacskodott Péter.

– Egy barátom. Amúgy semmi közöd hozzá – most már Klári is ingerült lett.

– Lefeküdtél vele? Egész este hívtalak, de csak a rögzítőd válaszolt és vissza sem hívtál!

– Na, ide figyelj: nincs jogod számon kérni, vedd tudomásul! Te vagy nős, esténként hazamész a feleségedhez, én meg egyedül maradok a lakásomban. Egy héten egyszer-kétszer látlak,  néha elviszel vacsorázni, ebédelni, egy-egy kiállításra, ágyba bújunk, de még nem aludtam veled, mióta megismertelek. Milyen jogon vonsz felelősségre?

Péter pontosan érezte, hogy teljesen igaza van Klárinak. Józanabbik énje azt súgta, kérjen bocsánatot és vonuljon vissza, de sajnos általában a harciasabb énje győzött, mint most is.

– Jó, ha nem válaszolsz őszintén, akkor most elmegyek.

– Menj csak nyugodtan! Nem is azért akarok veled találkozni, hogy veszekedjünk.

Péter felállt, pénzt dobott az asztalra és elrohant. Nagy lépésekkel járta az utcákat, dühe lassan elpárolgott és rájött, hogy hülyeséget csinált, igaza volt a lánynak. Hívta a mobilján, de a lány kikapcsolta, nyilván nem véletlenül. Végül este elérte:

– Mit akarsz? – kérdezte nem túl barátságosan Klári.

– Bocsánatot kérni – mondta Péter – hülye voltam.

– Pontosan. – felelte Klári.

– Ne haragudj. Látni akarlak.

– Ma nem jó. Majd holnap a szokott időben a szokott helyen – mondta Klári.

Péterben megint fellobbant a féltékenység és a düh: miért nem ér rá azonnal?! De megállta, hogy ennek hangot adjon.

– Jó – felelte. – Akkor holnap.

Fotó: Kevin Nalty/Unsplash

Az elkövetkező hetekben, hónapokban Klári kegyetlenül kihasználta Péter féltékenységét. Cukkolta, ködösített és Péter néha az őrület határára került. Egyik délután Klári felhívta a mobilján.

– Figyelj, ma este lesz egy buli egyik barátnőmnél. Eljössz?

– Nem tudok ma elmenni, vendégek jönnek hozzánk.

– Hát jó, akkor megyek egyedül, szia – tette le Klári a telefont.

Péter egész este nem tudott a vendégekre figyelni, állandóan a lány járt az eszében, mindenféle fantazmagóriákat gyártott, mit csinál, kivel bújik éppen ágyba. Már lefeküdtek aludni Zsuzsával, amikor csengett a telefon. Péter kiugrott az ágyból és felkapta a kagylót. Nem szólt bele senki. Péter gondolta, hogy Klári az. Aztán másodszor is csengett. Megint néma volt a kagyló

Cukkol – gondolta idegesen Péter.

Bement a félálomban lévő Zsuzsához és közölte, hogy elmegy járni egy kicsit. Ész nélkül rótta az utcákat, több óra múlva távol a lakásától tért magához egy padon ülve. Hazament, lefeküdt, Zsuzsának azt mondta, hogy nem érzi jól magát.

– Merre jártál az éjjel?

– Nem tudom. Arra eszméltem, hogy a Mechwart-ligetben ülök egy padon. Akkor hazajöttem. Nagyon kiborított a két éjjeli telefon!

– Milyen két éjjeli telefon? – kérdezte értetlenül Zsuzsa.

– Hát, kétszer csengett, és egyszer sem szólt bele senki – mondta Péter.

– Te, figyelj, egyszer sem csöngött éjjel a telefon – nézett Péterre kutatóan Zsuzsa.

Péter lehunyta a szemét. Ez a vég – gondolta, és mély álomba zuhant.

Amikor felébredt, az egyik kollégája ült mellette. Zsuzsa hívta ki, azzal, hogy Péter furcsa, hallucinál, és nem tudja, merre járt az éjjel. Péter elnézést kért, átment a másik szobába a telefonhoz és Klári számát tárcsázta.

– Szia, te hívtál kétszer is az éjjel a buliból?

– Nem is mentem el végül. Itthon voltam, olvastam, aludtam. Én nem hívtalak egyszer sem – értetlenkedett Klári.

Péter megdöbbenve tette le a telefont és megadóan visszament a kollégájához.

– Kicsit kimerült – mondta a kolléga Zsuzsának, miután elbeszélgetett Péterrel. – Pár napot pihenjen, aztán rendbe jön. Adtam neki egy kis altatót.

Amikor Péter estefelé felkelt, látta, hogy Zsuzsa útra készen ül az egyik fotelben. Péter leült vele szemben.

– Te mit csinálsz? – kérdezte.

– Elmegyek. – felelte Zsuzsa. – Nézd, én pontosan tudom, mi folyik itt. És sokkal jobban szeretlek annál, mint hogy végigasszisztáljam, ahogy tönkremész. Szereztem egy lakást. Szia.

Péter döbbenten ült a fotelben. Egyszerre érzett megkönnyebbülést, kétségbeesést és döbbenetet.

Szinte hihetetlen volt: elhagyták a szeretet nevében.

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!