L. Ritók Nóra: Egy balhés fiú

Képek: az Igazgyöngy Alapítvány archívumából

L. Ritók Nóra

Vannak gyerekek, akiket az ember a rengeteg balhéról jegyez meg – ezeknek persze érthető oka van, ha az ember ismeri a családot, a körülményeket. Vannak, akik felnőttként is ilyenek maradnak: balhézók, kötekedők, akiket jobb elkerülni. De sokszor megélem azt is, hogy a kezelhetetlen gyerek sok cirkusza csak emlék marad, mert felnőttként teljesen más emberré válik.

Nagy titok az is, hogy mi fordít a helyzeten. A felelősség? Az őt körülvevő emberek? Az, hogy milyen elvárásokat közvetít a család, a kortárs közösség? Az, hogy valaki eléri a felnőttkort, és a munkavállalás is megjelenik az életében?

Ha ezt vizsgáljuk, azt látjuk, hogy ez egyénenként más és más. Ahol a „fekete zóna” erős hatással van a szocializációs mintákra, ott ez rajzolja ki az utat. Bűnözés, amiből megint kétféle elágazás lehet: az egyik a visszaesők vonala, a másik a határterületeken ügyesen mozgók vonala. Mert a fekete zónából indulásra, majd attól teljes elhatárolódásra eddig még nem láttam példát.

A fiú is egy bizonytalan jövőt vázolt elénk, serdülőkorától. Agresszív volt, kötözködő. A képlet a szokásos: nagycsalád, sok gyerek, családon belüli erőszak mint konfliktuskezelési módszer, verbálisan is és fizikailag is – ezt a mintát hozta be a suliba, ezt ismerte, ezt alkalmazta ő is. Kevés dolog kellett ahhoz, hogy felhúzza magát. Jól emlékszem, mikor kirándulni mentünk, és egy fővárosi iskola menzáján ebédeltünk, a sorban állva összeverekedett az ottani gyerekekkel. Valahogy elsimítottuk, de nagyon ciki volt. Mondjuk úgy, hogy a jelenet nem támogatta a befogadást.

Mikor felszálltunk a buszra, mellé ültem, és kérdeztem, mi volt ez az egész, mi történt, mi volt a kiváltó ok, ami miatt verekedni kezdett. „Hát nízett.” (nézett) – hangzott a válasz. Ennyi elég volt: hogy valaki megnézte az abban az iskolában szokatlan, barna bőrű, szúrós tekintetű fiút.

Öntörvényű volt mindenben. Türelmetlen, szabályokat nem tisztelő. A másik sztori, ami eszembe jut vele kapcsolatban, az Európa Parlamenthez kötődik. Kiállításunk volt, és egy gyerekcsapattal meghívtak minket. A szokásos programon voltunk: tájékoztató, aztán megmutattak az épületen belül pár fontos helyszínt. A fiú unta. Látványosan. Amikor aztán az  egyik folyosón átmentünk, még megvolt, a következőre fordulva már nem láttam. Rémülten kerestem, de sehol nem találtam. Végül meglett, egy mosdóból jött ki, levette az egyenpólót, mert nem tetszett neki. Nem is értette, mi bajom van.

Sok gond volt vele az iskolában is, leginkább magatartási problémák. Nem tanult különösebben jól, de azért elvégezte a nyolc általánost, és valamennyit a középiskolából is. Aztán maradt otthon. Néha alkalmi munkát vállalt, hogy legyen pénze, néha eltűnt a faluból, máskor előkerült. Volt, hogy a barátnőjével lakott otthon, volt, hogy egyedül. A leszakadó térségek szokásos lehetőségeiben próbált előrelépni, a közmunka és a hozzá kapcsolt tanfolyamok adtak némi mozgásteret. El is végzett egy kőműves tanfolyamot, amiről azt lehetett hallani a résztvevőktől, hogy csak „elméletben” raktak falat. De a papírja meglett.

Aztán az apja elvesztése után ő, mint legidősebb fiú, más szerepbe került. Másfajta felelősségek rakódtak rá, mint eddig. A közmunka helyett keresett mást, ami jobban jövedelmez. Sokkal jobban. Kapcsolódott egy csapathoz, akikkel a falutól távol vállal munkát, és segíti az anyját és a testvéreit. Most épp épületen belüli bontásokat végeznek. Az anyja számíthat rá, mindenben. Megszelídült az öntörvényűsége, megkomolyodott. Sosem került gyanús helyzetekbe, pedig a környezetében van példa bőven a fekete zónában felépített pénzszerzésre.

Így a történet vége pozitív – bár ez a jelenlegi állapot, és nem tudni, mi van még a fiú előtt. De az út, amin most van, előre vezet. És én nagyon tisztelem azért a felelősségvállalásért, amivel a sors által rászabott szerepbe beleállt. Az anyjáért, a húgaiért, a családért.

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!