Egy elfelejtett rabszolga és a világ leghíresebb itala

Fotók: Unsplash

Kevés ikonikusabb italmárka létezik, mint a Jack Daniel’s. A feltaláló neve ismert márkanévvé vált az egész világon. Van azonban valaki, akinek hiába volt szintén hatalmas szerepe ebben a sikertörténetben, több mint 150 évig ki sem mondták a nevét. Ő Nathan (Nearest) Green.

Nemrég vált csak nyilvánvalóvá, hogy Amerikában a rabszolgák milyen sokkal járultak hozzá a whiskykészítés kialakulásához és professzionális szintre fejlesztéséhez. A lepárlás köztudottan fáradságos munka volt, és egyes ültetvénytulajdonosok – köztük George Washington és Andrew Jackson – rabszolgamunkásokat használtak lepárlóik működtetéséhez. Az emberpiacok árverésein kifejezetten keresettek voltak a lepárlásban képzett rabszolgák: közülük sokan korábban karibi cukornádültetvényeken dolgoztak, ahol a rum egyik alapanyaga, a melasz lepárlásában segédkeztek.

Történetünk főhőse, Nathan Green fiatalkoráról keveset tudunk. Annyi biztos, hogy Marylandben született 1820-ban; az azonban ma már kideríthetetlen, hogy rabságba született, vagy eredetileg szabad ember volt, és később került csak rabszolgasorba. Akárhogy is történt, az 1800-as évek közepére Green már ügyes whiskylepárlóként szerzett hírnevet magának a Tennessee állambeli Lincoln megyében – olyannyira, hogy gazdája, a Landis & Green cég gyakran bérbe adta őt a környék farmjaira, hogy további hasznot húzhasson a képességeiből.  Green egy ilyen alkalommal, kölcsön munkaerőként találkozott először az ifjú Jasper „Jack” Daniellel.

Jasper Daniel árva fiú volt, aki már gyerekkorában dolgozni kényszerült, hogy az életkörülményein javítani tudjon. Végül Dan Call farmján kötött ki, aki amellett, hogy prédikátor volt, egy élelmiszerboltot is működtetett, ahol saját gyártású termékeket is árult – például whiskyt. A lepárlás fortélyait ő tanítgatta Jack Danielnek, majd kikölcsönözte számára Nathan Greent, hogy ő képezze tovább a fiút.

Green megmutatta Danielnek, hogy az érlelési folyamat megkezdésekor a whiskyt hogyan szűrje át faszén forgácsokon, mielőtt a hordókba tölti. A különleges technikának afrikai gyökerei vannak: Nyugat-Afrikában az összegyűjtött esővizet szűrték meg így, hogy emberi fogyasztásra alkalmas legyen. Ez az eljárás a whiskynek egészen egyedülálló ízt adott és sokat elvett a karcosságából – ez lett az a tulajdonság, ami a Jack Daniel’s whiskyt megkülönböztette a piacon kapható összes többi versenytársától, és amelyet a mai napig is a legfőbb jellegzetességeként tartanak számon.

Az évek múlásával Daniel további fogásokat tanult Greentől, szoros barátságot épített ki mentorával, végül árulni kezdte a saját termékeit Lynchburgban és a környező városokban. Mire a polgárháború elkezdődött, Daniel igazi üzletemberré vált: különleges whiskyjét a katonák is szívesen fogyasztották, és mikor odébbálltak, vitték tovább magukkal, a gyártó jóhírével együtt. A háború végeztével Daniel megvásárolta Call szeszfőzdéjét, és elnevezte saját magáról. Aztán nyitott egy nagyobb üzemet is a közelben, ahol tanítómestere, Nathan Green fiai, Lewis, Eli és George dolgoztak. Ezzel egy generációkon átívelő együttműködés kezdődött: Green leszármazottai hét nemzedéken át dolgoztak a Jack Daniel’s márka szolgálatában.

De ha Green szerepe ilyen fontos volt, és ennyire jó volt a kapcsolata Jack Daniellel, hogyan merülhetett ez a történet feledésbe másfél évszázadra?

A céges nyilvántartások vezetése sokáig nem tűnt igazán fontosnak, így sok nagy hagyományú amerikai vállalat történetének részletei tűnhettek el a történelem homályában. Talán itt is ez a helyzet. A Brown-Forman cég, amely 1965 óta a Jack Daniel’s tulajdonosa, legalábbis határozottan ezt állítja – ezzel bújtatottan ugyan, de tagadva a tényt, hogy a hallgatás oka a társadalmi egyenjogúság hiánya lehetett. Hosszú időnek kellett eltelnie, mire Nathan Green neve bevonulhatott végre a whiskytörténelembe.

2016-ban, a Jack Daniel’s márka fennállásának 150. évfordulójához közeledve aztán végre eljött az idő, hogy a történet napvilágot lásson, és a cég hivatalosan is elismerje: sokkal tartozik a néhai Nathan Greennek és leszármazottainak.  Fawn Weaver, kutató és üzletasszony neki is állt, hogy kinyomozza, pontosan mennyi része volt Greennek a Jack Daniel’s későbbi sikereiben. Több mint 10.000 dokumentumot gyűjtött össze a témában, és ezekből kiderült, hogy Nathan Green nagyon is megérdemli, hogy emlékezzenek rá. Weaver kutatása alapján Green nemcsak a lepárlást tanította meg Danielnek, hanem a felszabadítása után üzlettársként beszállt a vállalatba, és ő lett az első elismert színesbőrű lepárló szakember az Egyesült Államokban. Kiderült az is, hogy a Nathan keresztnevet az első gazdáitól kapta, és miután szabad ember lett, felvette hivatalos névként azt a becenevet, ahogy Daniel hívta őt: „Nearest”, azaz „A legközelebb álló”.

2017-re, miután Weaver kutatása országos figyelmet kapott, a Jack Daniel’s gyártója hivatalosan is a márka egyik alapítójaként ismerte el Greent. Így 150 év után végre elfoglalhatta megérdemelt helyét az italgyártás történetében – és ettől fogva minden pohár Jack Daniel’s emlékeztethet rá, hogy vannak egyetemes emberi értékek, amelyek származástól és társadalmi helyzettől teljesen függetlenek.

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!