Szászi Júlia
Múzeumból soha nem lehet elég – vallják Bécsben, mégpedig nemcsak a kultúrát kedvelők, hanem a bécsi önkormányzat, és a régi, patinás múzeumok vezetői is. Utóbbiak nem tekintik riválisnak az újakat, sőt, a maguk eszközeivel segítenek az alapításban. Legfeljebb nagyobb versenyre készülnek – még körültekintőbb és igényesebb kiállítási politikával.
Így gondolta a Belvedere vezetősége is, amikor az idei Bécsi Ünnepi Hetek szervezőivel együttműködve, egy régebben meglévő, de kevéssé kihasznált épületében egyedülálló profilú múzeumot nyitott. Az eddig Belvedere 21 néven ismert, és valljuk be, kortárs kiállításaival kevéssé látogatott múzeumot ezentúl a német nyelvű térség fekete kultúrájának és popzenéjének szentelik. Az elnevezés is változik, bár a hosszú név szinte megjegyezhetetlen (a Fekete Szórakoztatás és Black Music Osztrák Múzeuma), sőt, a rövidítés – ÖMSUBM – sem lesz túl népszerű. De legalább elmondható: az új létesítmény nem árul zsákbamacskát, a hosszú elnevezés pontosan azt mutatja, amit a látogató kap. És kifogyhatatlannak tűnik az anyag, amelyre a majdani kiállításokat, előadásokat, performance-okat alapozzák.
A kurátoroknak van már gyakorlatuk: hasonló tematikájú múzeumot alapítottak korábban Németországban. Ott – csakúgy, mint Ausztriában – a másság elfogadtatása kulturális és politikai szinten egyaránt fontos cél, s a tapasztalat az, hogy ennek jó eszköze a művészet. Az új múzeum máris jelentős gyűjteménnyel rendelkezik, a multimediális anyag hanglemezeket, magazinokat, autogramokat, videó felvételeket tartalmaz, köztük igazi ritkaságokat, és az anyag, persze, szinte napról napra bővül. A közönséget előadásokra, vitákra is hívják –s az már csak a szervezők leleményességén múlik, hogy a szombat estékre meghirdetett élő rendezvények témái mekkora érdeklődést váltanak ki. A helyszín egyébként kissé kívül esik a megszokott kulturális központon, bár az Arsenal, amelynek területén található az új múzeum, maga is megér egy látogatást. Az egykori laktanya, amely a Hadtörténeti Múzeumnak is otthont ad, különlegesen izgalmas épületegyüttes, az új Központi Pályaudvartól nincs messze, és a Belvedere terjedelmes parkjának alsó kijáratától is könnyen megközelíthető.
Azt persze, alig egy hónappal a nyitás után még sejteni sem lehet, milyen lesz a látogatottság, a múzeumokat kedvelő kül- és belföldi közönség hogyan ítéli meg és fogadja be ezt az új létesítményt.
A másik, alig néhány héttel az ÖMSUBM után megnyitott új múzeum jövője kevésbé talányos: a milliárdos Heidi Horten gyűjteménye már a rendkívül gazdag anyag és a méltó helyszín miatt is szenzáció. A gyűjtemény a művészettörténet reprezentatív keresztmetszetét nyújtja a klasszikus modernizmustól a jelenkorig, mintegy száz évet átölelve.
A nagyvonalú adományozó, Heidi Goëss-Horten alig tíz nappal élte túl álmának beteljesülését. A karintiai születésű, német-svájci állampolgársággal is rendelkező hölgy, Ausztria leggazdagabb asszonya, a vezetéknevét viselő németországi áruházláncnak – no és persze, 1987-ben elhunyt férjének – köszönhette több mint hárommilliárd dollárra becsült vagyonát. Korábban inkább szűkebb pátriájában gyakorolta a jótékonyságot, és mecénásként elsősorban sportegyesületeket, illetve az állatvédelmet támogatta. Klagenfurtban az ő millióiból építették meg az állatvédelmi központot, a kilencvenes években pedig a klagenfurti jéghoki egyesület, a KAC kapott az adományokból és építhette meg a karintiai fővárosban azt a jégcsarnokot, amely ezután Heidi Goëss-Horten nevét viseli majd.
A Heidi Jelinek néven egyszerű körülmények közé született hölgy alig 19 évesen találkozott a nála harminckét évvel idősebb Hortennel, akinek családja a harmincas években egy áruházláncot alapított – ez ma a negyedik legnagyobb Németországban. A pár Svájcban élt, ahol az áruház-tulajdonos férj jelentős képzőművészeti alkotásokat vásárolt: gyűjteménye elsősorban német expresszionistákból állt. Özvegye – és kizárólagos örököse – a kilencvenes években kezdett foglalkozni a gyűjtemény bővítésével, és bár elsősorban ízlése szerint vásárolt, később olyan műveket próbált megszerezni, amelyek egymással kölcsönhatásban voltak. A gyűjtemény ma mintegy 700 festményből, grafikából és szoborból áll. Az expresszionistákon kívül (Ernst Ludwig Kirchner, Franz Marc,) sok háború utáni amerikai művész alkotása található az anyagban (példéul Roy Lichtenstein, Robert Rauschenberg, Andy Warhol, Jean-Michel Basquiat művei), de olyan nagy nevek is szerepelnek a kollekcióban, mint Egon Schiele, Gustav Klimt, Marc Chagall, Paul Klee, Henri Matisse és még sokan mások.
Férje halála után a még mindig fiatal hölgy kétszer ment férjhez – házasságai válással végződtek -, de gyűjteményét mindvégig saját otthonában tartotta, nem is akárhogy: egyenletes 21 fokos hőmérsékleten, 52 fokos páratartalmat biztosítva, a legmagasabb képzettségű szakemberek segítségét igénybe véve.
A 81 évesen most elhunyt Heidi Goëss-Horten nem kérkedett milliárdjaival. Egyszer-másszor mégis bekerült a szalagcímekbe, ha nem is a képzőművészet krémjéből összeválogatott gyűjteményével. Legutóbb például az Ibiza-videó nyilvánosságra kerülésekor. H.C. Strache ugyanis azt állította, hogy ő az FPÖ-közeli alapítványok egyik legnagyobb adakozója – igaz, a lemondásra kényszerült szélsőjobboldali politikus később ezt a kijelentését visszavonta és bocsánatot kért. Évtizedekkel ezelőtt a férj, az 1909-es születésű Helmut Horten nevét kellett tisztára mosni: a vád az volt, hogy az áruházlánc alapításakor a nácizmus idején visszaélt az üldözött, elhurcolt zsidó kereskedők szorult helyzetével. Neves történészekből alakított bizottság állapította meg, hogy bár kétségkívül származott haszna az árjásításból, ő maga aktívan nem vett részt benne.
Az Ibiza-videó nyilvánosságra kerülése idején a milliárdos örökösnő már túl volt gyűjteménye bemutatásán: 2018-ban a Leopold Múzeumban rendeztek kiállítást az anyagból. Saját szavai szerint ennek a kiállításnak a sikere ösztönözte arra, hogy múzeumot alapítson. Megkezdődött a helyszínkeresés. Hamarosan rátalált a Gründerzeit korából származó Hanuschhof nevű épületre, amely változatos történetre tekinthet vissza. Az épületegyüttest 1862-1863-ban emelték a mai Albertina melléképületeként. A belső udvar egy lovasiskolának adott otthont, ezt 1914 után Frigyes főherceg kancellária-épületként használta. Később több művészeti- és kultúrintézmény használta, legutóbb az Operaház múzeuma volt.
A két évig tartó átalakítás során az épület belsejét teljesen lebontották és utólag egy alagsort is kialakítottak benne. Megújult a történelmi stílust megőrző homlokzat, s a bécsi Gründerzeit-korszakbeli épületegyüttes most modern múzeum-szigetet rejt magában, lépcsőzetes, látszólag lebegő kiállítási szintekkel, konzolos, nemesacélból készült lépcsővel, amihez terasz és egy szabadon látogatható múzeumi előtér csatlakozik, szoborkerttel. A kiállítási terület 1500 négyzetméter, itt mutatják majd be a mintegy 700 darabot felölelő anyagból válogatott tematikus kiállításokat. A gyűjtemény kezelője sem akárki: Agnes Husslein-Arco ismert művészettörténész, karrierjét a Sothebynél kezdte, majd kilenc éven át a Belvedere igazgatója volt. Heidi Horten őt bízta meg a gyűjtemény igazgatásával és a múzeum fenntartásával. A stílszerűen Open címet viselő megnyitó szoborbemutatóval, fényjátékkal, installációkkal fogadta a közönséget. Az első „igazi” kiállítás ősszel nyílik, a téma a nőábrázolás lesz: a siker garanciája pedig a gyűjtemény anyaga, a kurátor személye és a helyszín.
Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,
- akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
- Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
- itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!
Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!