Dési János
Páger Antal, a nyilasokkal bratyizó, szélsőjobbos filmekben lelkesen szerepet vállaló színész és Básti Lajos egykori üldözött munkaszolgálatos a hatvanas években együtt jászott egy filmben, amelyik éppen arról szólt, mit kezdjünk a Holokauszt idején elkövetett bűneinkkel.
„Nem sokáig maradhatott Kádár Imre a Tamás utcában, rájöttek ugyanis, hogy szemben, ahol az otthon elhelyezését nyerte, volt a Páger–villa (…) a helyzet számára egyáltalán nem volt biztonságos, mert Págernak az ismeretségi köréből félhetett a felismeréstől és az ezt követő elhurcoltatástól” – írja az embermentő Sztehlo Gábor 1944-ről szóló visszaemlékezéseiben.
A fenti mondat, tudom, magyarázatra szorul. Sztehlo Gábor (1909-1974), evangélikus lelkész 1944-ben gyermekotthonok egész sorát hozta létre, hogy próbáljon minél több halálra ítélt zsidó gyereket és felnőttet megmenteni. Legalább kétezren köszönhetik az ő és munkatársai áldozatos és kockázatos akciójának az életüket. Kádár Imre (1894-1972) költő, író, színigazgató ugyan a református embermentésben vett részt a holokauszt idején, de hamar maga is üldözötté vált; bár keresztény volt, zsidónak és így megölendőnek számított.
Páger Antal (1899-1986) kora egyik legünnepeltebb, legnépszerűbb színészének számított. Színpadi és filmes sikerek sora szegélyezte pályáját. A lapok tele voltak a róla szóló cikkekkel, igen jól keresett – így vehetett a város egyik legdrágább pontján villát magának. S közismert volt szélsőjobboldali nézeteiről, a nyilas párthoz és magához Szálasihoz fűződő jó kapcsolatairól is.
Ha Sztehlo szövegét jól értelmezzük, akkor az annyit jelent: a nyilasokkal barátkozó Págerről és esetleges vendégeiről feltételezték, hogy feljelentik azt, aki zsidó gyerekek életét próbálja menteni.
Arról nem tudok, hogy Páger tett volna ilyet, de története szomorú esettanulmány arról, hogy egy valóban tehetséges és sikeres ember miként válik egy gyilkos politikai rendszer kiszolgálójává, népszerűsítőjévé.
Az állami propaganda hamar rájött arra, hogy a film nagyszerű eszköz lehet a tömegek befolyásolására. Mint sokfele a világban, Magyarországon is sorra készültek a harmincas-negyvenes években a társadalmi kérdésekkel foglalkozó, erősen szélsőjobboldali jellegű propagandafilmek, „probléma-filmek”, ahogy akkor nevezték. Ráadásul ezeknek az alkotásoknak a többsége tisztes közönségsikernek örvendett, ami azért is lényeges, mert akkoriban magánpénzekből finanaszírozták a filmkészítést.
Páger Antal e filmek sztárja is volt. Az egyik első ilyen, a Doktor Kovács István címet viselő, amelyet a nyilas Bánky Viktor (1899-1967) rendezett, olyan sikert aratott, hogy állítólag rendőröknek kellett az Uránia mozi pénztára előtt fenntartani a rendet. (Bánky Viktor amúgy a világ egyik első filmsztárja, a hollywoodi némafilmekben sikereket elért Bánky Vilma testvére volt. S nemcsak a fasizmust népszerűsítő filmeket készített, amelyekért később el is ítélték, de mint a színészkamara vezetőségi tagja tevékenyen hozzájárult zsidónak számító pályatársai szakmai kinyírásához is.) A Doktor Kovács István ugyan még nem volt annyira antiszemita film, mint némelyik későbbi, de a kor moziját nagyszerűen ismerő Sándor Tibor szerint a népi mozgalom jobboldalának szellemiségét tükrözte, a kozmopolita értékek által megfertőzött magyar középrétegek „mélymagyar” paraszti forrásból való felfrissítését propagálta.
Páger színész volt, nyilván azt játszotta el, amit lehetett neki. Az Othellot alakítót sem gyanúsítjuk gyilkossággal. Csakhogy itt azért más a helyzet.
A szélsőjobb sajtó a filmért, és a főszerepet játszó Págerért is teljes erőből lelkesedett. Jó, a színész még erről sem tehet. Az Egyedül vagyunk főszerkesztője, az imrédysta, szélsőjobboldali képviselő Oláh György vezércikkben méltatta a „Kovács István”-t. Páger postafordultával válaszolt:
Én egész érzésvilágomat belevittem ebbe az alakba, akiből valóban sok akad ebben az országban. Bárcsak mindég magyar sorskérdésekkel átszőtt filmtémákat csinálhatnék! Nem törődöm vele, ha sokan vannak, akik ezt nem veszik jónéven. (…) köszönöm, hogy annyi száz magyarral Te is megértetted a szíveddel azt, amit én a szívemből küldtem.
Közben 1941 nyarára megszületett a harmadik zsidótörvény. Az első kettő alapvetően a gazdaságból, a közéletből, a filmből, a színházból, a művészeti világból, a sajtóból próbálta kiszorítani a zsidókat. A harmadik, a „faji törvény” már a zsidók és nem zsidók közti házasságot és szexuális kapcsolatot is tiltotta és büntette.
Felgyorsult az őrségváltás – az eddig zsidók által betöltött helyeket meg lehetett kaparintani, beülni a készbe, elvenni azt, amit valaki más csinált. Filmért kiált ez is.
A stílszerűen Őrségváltás címet kapott újabb Bánky-filmnek természetesen Páger lett a főszereplője. Pedig először nem rá gondoltak, de állítólag a kiszemelt Tímár József (1902-1960) és Ajtay Andor (1903-1975) visszaadta a szerepet. Az egyikük leköpte, a másikuk eltépte a forgatókönyvet.
Páger vállalta és ismét nagy sikert aratott.
A szintén szélsőjobboldali lap, a Magyarság 1942. november 2-i számában így foglalja össze a sztorit: „A film története arról szól, hogy egy nagy gyárvállalatnál a zsidótörvény megjelenése előtt milyen mértékben és miképpen uralkodtak a zsidók a magyarok fölött, hogyan akadályozták meg a tehetséges magyarok előrejutását, hogyan fogtak össze, hogy a magyarság találmányai soha ne az alkotó magyarok nevén kerüljenek megvalósításra, hogyan dúlták fel sok esetben az alattuk dolgozó magyarok családi életét is, hogy felettük való uralkodásukat és hatalmukat minél kiméletlenebbül gyakorolhassák. De a zsidótörvény életbelépése után is miképpen igyekeztek fondorlatos úton lehetővé tenni, hogy régi pozíciójukat a nagy jövedelmek mellett, a maguk részére továbbra is biztosíthassák. A drámai jelenetekben gazdag film főszerepében különösön Páger Antal nyújtott felejthetetlen alakítást.”
Ekkoriban mondta egy újságírónak Páger, hogy ő „a nemzeti célok szolgálatát tartja a legszentebb feladatának”.
Páger lelkes résztvevője volt antiszemita megmozdulásoknak, az Imrédy- és a Sztójay-kormányt is támogatta. S a nyilasokkal is igen jó kapcsolatot ápolt, többször feltűnt Szálasi környezetében. Szálasi egy előadás után ezüstből font babérkoszorút vitt neki, cserében Páger demonstratíve megjelent, amikor Szálasi nemzetvezető művészekkel parolázott – ma is megcsodálhatjuk ezt a korabeli filmhíradóban.
Páger 1945-ben elmenekült. Ha kérdezték, azt állította lovagiasan, hogy a felesége, Komár Júlia (1912-1976) színésznő vitte rossz utakra (Komár Júlia a pletykák szerint Imrédy Béla szélsőjobbos politikus, később miniszterelnök szeretője lett volna). Págert 1956-ban hazahívták, Komár Júlia maradt Argentínában. Ott is halt meg.
Hogy Páger érzett-e korábbi szerepeiért valamiféle lekiismeret-furdalást, azt nem tudjuk, ám az tény, hogy 1966-ban Fábri Zoltán Utószezon című filmjében kapott főszerepet. Fábri alkotása arról szól drámai őszinteséggel, hogy milyen felelősség terhel egy, az eseményekkel 1944-ben tehetetlenül sodródó, a szélsőjobbal rokonszenvező gyáva, megalkuvó embert – a Págert játszó karaktert – egy család elhurcolásáért és meggyilkolásáért a Holokauszt idején. Páger persze ebben a filmben is csodálatosan nagyot alakít, de hogy közben mire gondolt, azt nem tudjuk. Nem mondta senkinek. Pedig érdekes lehetett volna. A hivatalos ajánló szerint: „Az igazságot nem lehet elkerülni, a múlttal való szembenézés sohasem fájdalommentes. Fábri Zoltán filmjében testet ölt a háborgó lelkiismeret.”
Jó lenne tudni, hogy beszélgetett-e szereplőtársával, a kor másik színész zsenijével, Básti Lajossal. akinek pályája a harmincas években azért tört derékba, mert mint zsidót leparancsolták a színpadról. Mehetett volna Angliába, állítólag szép karrier várt volna rá, de ő magyar színész akart lenni. Ehelyett munkaszolgálatos volt, nyomorúságos körülmények közt megalázások egész sorát kellett túlélnie. Ütötték-verték, hajszolták, míg meg nem szökött. Nem volt könnyű bujkálnia, hiszen elég sokan ismerték. De nagyszerűen „játszotta” a szenesember szerepét. Egyszer egy óvóhelyre menekülve hallotta, amint két asszony így beszélget: „A Páger persze a kedvencem, de az a Básti is elég jó volt, ám azt hiszem, kikészítették már.”
Beszélgettek Págerrel? „Téni bácsi” a térdére csapott vajon Bástinak és azt mondta: Nekem sem volt könnyű, képzeld, akkor amikor te életveszélyben menekültél, nekem Szálasival kellett paroláznom?
Vagy a kor szokása szerint hallgattak? Akárhogy is történt, abban biztosak lehettek, hogy az Utószezon nézői mindent értenek.
Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,
- akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
- Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
- itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!
Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!