Egy róka Amerikában – hogyan lett Fuchs Viliből filmmogul ?

A Nagy ösvény plakátja (képek: Wikimedia)

Deutsch Andor

William Fox csodás felemelkedése, átmeneti tündöklése és szomorú bukása

Fried (vagy Friedman) Vilmos elutazott Amerikába, hogy megkeresse nagybátyját, akiről hosszú ideje nem érkezett semmi hír. A kedves rokon nem került elő, végleg felolvadt valahol a nagy olvasztótégelyben. Fried (vagy Friedman) úr mégis küldött egy táviratot haza, Tolcsvára a feleségének, aki egyedül nevelte akkor éppen kilenchónapos fiacskáját: adja el a szatócsboltot, és jöjjön utána.

Fontos adalék: a csecsemő anyját Fuchs Hannának hívták. Amikor 1879 vége felé megérkezett Long Islandre, az őt Amerikába beengedő tisztségviselő a kor szokásainak megfelelően nem bíbelődött a furcsa nyelv furcsa helyesírásával, hanem kérdezés nélkül az érkező nevének angol megfelelőjét körmölte az űrlapra. Az ígéret földjére még anyja karjában érkező magyar kisfiú így kapta a William Fox nevet. Furcsa, könnyen megjegyezhető név: sem a hivatalnok, sem az írástudatlan magyar anya nem sejtette, hogy még száznegyven év múlva is világsikerű filmek elején díszeleg, miközben a fanfárok eljátsszák a dallamot, amelyet minden mozirajongó ismer.

A család a Lower East Side-on, New York szegény, főleg zsidó bevándorlók lakta negyedében telepedett le. Vilmosnak tizenegy testvére született, hatan érték meg a felnőttkort. Az apjuk nem nagyon törődött velük, eltávolodott a családjától, de olyan messzire, hogy legidősebb fia állítólag – vele kapcsolatban több a mendemonda, mint a tény – csak azért jelent meg a temetésén, hogy leköphesse a koporsót. Nem biztos, hogy így volt, de az könnyen elképzelhető, hogy lett volna oka valami ilyesmire: Vilmos csupán tízéves koráig járhatott iskolába, attól kezdve dolgoznia kellett, és néha egyedül az ő keresetéből éltek – valószínűleg nem túl fényesen, mert a kissrác kezdetben cukorkát és esernyőt árult a Broadwayn.

Utána sok minden más következett, még egy vaudville-társulat tagjaként is színpadra lépett – Amerikában több száz ilyen járta az országot, ezek voltak a varieté és a kabaré előzményei – , vagyis megismerkedett a mozitermek közönségével. Alig húszéves volt, amikor 1899. december 31-én megnősült. Ekkorról származik végre egy emlék, amely arra utal, hogy a sikerért és elismerésért mindig mindenre képes, kissé frusztrált férfiúnak azért humora is lehetett: állítólag azt mondta, hogy főleg azért választotta az időpontot, hogy így három jeles esemény megünneplését, a január 1-jére eső születésnapját, a házassági évfordulóját és a Szilvesztert egyetlen partival úszhassa meg.

William Fox portréja

Ruhával és szőrmével kezdte a kereskedést, de 1904-ben inkább egy ócska, olcsó brooklyni mozicskát vásárolt, és mikor az sikeresnek bizonyult, újabbakat szerzett mellé. Aztán megértette, hogy akinek mozijai vannak, az akkor jár igazán jól, ha a vetítendő terméket is maga gyártja. Ez volt az egyik maradandó újítása: olyan óriáscéget hozott létre, amely a filmgyártás teljes folyamatát ellenőrzi az első forgatókönyvtervtől a vetítőhelyen eladott cukorig (és most nem pálya-, kor- és honfitársa, Adolph Zukor rovására akarunk viccelődni). Nagy rendezőket szerződtetett, de ő találta fel a sztárkultuszt is: azt a ma már triviálisnak tűnő igazságot, hogy a sztár nem születik, hanem csinálni kell. Kezdeti nagy sikereit például egy titokzatos, közel-keleti filmdémonnak, bizonyos Theda Barának köszönhette. A keleties ruhákat viselő egzotikus és merész szépség sosem szólalt meg nyilvánosan – producere azt állította, hiányos angolsága miatt. A valóságban inkább azért hallgathatott, nehogy kiderüljön, hogy nem hiányos az angolsága. Kelet tiltott gyümölcsét valójában Theodosia Goodmannek hívták, és egy lengyel szabó lánya volt Cincinnatiból: a Bara nevet annak köszönhette, hogy Fox az „arab” szót fordította meg számára. 1914 és ’26 között Theda negyven filmet csinált a Foxnak (melyek többsége a Fox-raktárat felemésztő 1937-es tűzvész során sajnos elégett), 1917-ben hiányos öltözetű Kleopátraként vétette észre magát, és az A veszedelmes asszony című filmben elsuttogta azt a mondatot, amelyet azóta is emlegetnek az amerikai filmrajongók, és legtöbbjük valószínűleg máig belepirul: „Kiss me, my fool!” (Csókolj meg, te bolond). Vele kapcsolatban terjedt el a vamp szó. Nem kis dicsőség – ércnél maradandóbb emlékmű, még akkor is, ha már alig valaki tudja, hogy ha ezt a szót használja, őt idézi meg.

A titokzatos Theda Bara

Ahhoz, hogy Fox beindíthassa az ipart, törvény elé kellett citálnia Edisont, aki szabadalmához ragaszkodva ki akarta sajátítani a filmgyártás jogát. Miután Fox megnyerte a pert, megalakulhatott a Fox Films, amely 1912-től kezdve forgatott. 1913-ban egy 13 holdas hollywoodi birtok lett a gyártás központja.

Fox megállás nélkül dolgozott. Az terjedt el róla, hogy soha nem alszik, és többen neki tulajdonítják azt az aranyköpést, hogy azért nem hord órát, mert neki úgysem számít, mennyi az idő. Mániákus volt, nem szenvedélyes. Törekedett rá, hogy kiismerhetetlen és érzelemmentes maradjon, csupán üzleti életrajza legyen hozzáférhető, személyes viszont sosem. A korszak másik két nagy hőse, Louis B. Mayer és Jack Warner két másik filmmogul (na, végre nem magyarok: egy orosz és egy Lengyelországból származó bevándorló) forgatásokon, színészek és rendezők között töltötte az idejét, minden művészi döntésben és katasztrófaelhárításban részt vett, ő viszont Zukorhoz hasonlóan szemérmesebben viselkedett. Ideje nagy részét New Yorkban töltötte, a befektetőkkel és pénzemberekkel könnyebben megtalálta a hangot. Janet Gaynor, a ’20-as, ’30-as évek legnagyobb Fox-sztárja azt mondta, hogy csak egyszer találkozott a stúdió fejével, amikor az annyit mondott neki, „üdvözlöm, hogy van”, majd távozott.

A mozitörténészek részben hálásak ezért a távolságtartásért, mert így nagyon sok levél fennmaradt, amellyel a főnök a távolból bombázta hollywoodi helytartóit. Fox elképesztő gorombaságokat vágott második emberei fejéhez – mondhatnánk, hogy a hibás angolság tehet róla, de nem mondanánk igazat. Folyamatosan szigorúbb pénzügyi fegyelmet (vagyis: spórolást) és a színészek és rendezők rövidebb pórázon tartását követelte tőlük. De személyesen nem jelent meg.

A Fox stúdió filmplakátja

Üzletelt. Megesett, hogy a törvény kereteit sem vette túl szigorúan: később bennfentes kereskedés, és a saját részvényeivel kapcsolatos gazdasági bűncselekmények miatt idézték bíróság elé. Mentsége? Talán csak annyi, hogy bár talán tényleg csalt, közben átformált egy szakmát. A hangosfilm felé mutató technikai újítások felbukkanása táján az elsők között ismerte fel, hogy új világ jön. Először a filmképpel szinkronizálható fonográfot fejlesztett ki (ez volt a Vitaphone, amelynek a lemezei már akkor 33 1/3-os sebességgel forogtak, amikor mindenki másé még 78-on), majd egy német szabadalom megvásárlása után átállt a filmszalagra írt hangsávra. Az első film, ami így készült F. W. Murnau Virradatja volt. Ez a technika az 1990-es évekig velünk maradt.

Szintén nem a kizárólag a bennfentes kereskedelemben örömet találó pénzember képét erősíti, hogy 70 mm széles film forgatására alkalmas kamerán dolgozott, és a mozijait mind át akarta állítani erre a formátumra. Már éppen ebben is megelőzte volna a korát, amikor a nagy gazdasági válság közbeszólt: így az ’50-es, ’60-as évekig kellett várni, míg a szuperlátványos nagy formátum kivívta a maga helyét – hogy azután az IMAX váltsa le.

Fox hosszú munkaóráiba az is belefért, hogy az első brooklyni mozit a húszas évek közepére egy 1100 tagból álló lánccá fejlessze. Egyre újabb és újabb díszes mozipalotákat építtetett, míg végül utolérte a végzet: túl sokat akart. A kor üzletembereit és a filmszakmát egyaránt megrázta a hír, amikor bejelentették, hogy a Fox megvásárolja a Loew moziláncot, amelynek a Metro-Goldwyn-Mayer filmstúdió is a részét képezte: a vásárlás fő oka valószínűleg az volt, hogy ki akarta szorítani Zukort (és vele a Paramount stúdiót) a piacról. Az antitröszt hivatal közbelépett, nem engedélyezte az üzlet megszületését, és ez volt az a pillanat, amelyet a forgatókönyvekben a drámai fordulópontnak neveznek: ettől kezdve semmi sem sikerült neki.

A Fox épülete ma

Egy autóbalesetben súlyosan megsérült (a sofőrje meg is halt), és így a kórházi ágyból figyelhette a nagy gazdasági válság gyors elharapózását. Összeomlott a részvénypiac: amikor bekerült a kórházba, 400 millió dollárra becsülték a hozzá köthető vagyont (vessük ezt fejben össze gyorsan a Central Parkban eladott félcentes cukorkákkal); még be sem hegedtek a sebei, amikor kb. 100 milliós adóssága volt az egyetlen vagyona, végül öt hónapra le is csukták. Utolsó filmje John Wayne első főszerepe volt: A nagy ösvény című western. Jött a csőd, és Zanuck Twentieth Century nevű stúdiója kebelezte be a Foxot. Ekkor született meg a Twentieth Century – Fox. A szerződés külön kitért rá, hogy a stúdió nevében mindig szerepelnie kell a gondolatjelnek, hogy mindenki lássa, mely két filmgyárból alakult ki az új vállalat.

A Hollywood erkölcseiért felelős ultraprűd Hay-kódex nemcsak a csókot és a kurta szoknyákat, hanem a börtönviselt alkotókat is kizárta a filmezésből, és ez Fox visszatérését is lehetetlenné tette. A technikai szabadalmai mentették meg a nélkülözéstől. Nem lázadt a sorsa ellen. Csendben, családja körében éldegélt New Yorkban, 1952-ben halt meg, halotti bizonyítványára, ki tudja, a sors milyen fintora folytán az eredeti neve került: Wilhelm Fuchs.

A tolcsvai emléktábla-bizottság nehezen boldogult a szülőháza és az apja egykori szatócsboltja helyének azonosításával: tanúk rég nincsenek, azokat a zsidókat, akik nem menekültek el időben, mind megölték. William Fox harsonái viszont azóta is sokszor felcsendülnek a filmek elején, miközben reflektorok pásztázzák Fox hatalmas, kőből faragott nevét. Gondoljuk azt, hogy azokért is szólnak azok a harsonák, akikről már senki nem tudja megmondani, hogy hívták őket, hol volt a házuk, és ki tudja, hány másik Fuchs-Fox lehetett volna köztük.

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!