Dési János
Felrobban egy atomerőmű „lőtávolon” belül? Kiszárad a világ, nem lesz mit enni, eltűnik a Balaton és a fél világ? Törnek föl a fasiszták? Belezavarodott az adórendszerbe és fogalma sincs, mit tegyen?
Viszont.hu – nem vicc! Amikor azt tervezgettük, milyen is legyen a viszont.hu mint újság, arra gondoltunk, hogy legyen egy hely, ahol egy kicsit el lehet távolodni a mostanában korántsem felhőtlen mindennapoktól. Mégpedig úgy, hogy azért mégse léhaságok olvasgatásával üssük el az időt. Nem mintha a léhaság nem lenne szükséges. De abban bíztunk, nemcsak mi szeretünk érdekes történeteket olvasni, hanem azok is, akik – és szerencsére egyre többen akadnak ilyenek – rákattannak erre az oldalra. Sokféle témáról, sokféle stílusban írunk. Talán egyvalami közös mégis az itt előkerülő cikkekben: hogy olvasmányosak, érdekesek és még az általános műveltségnek sem ártanak. Semmi tanító nénis hang, számonkérés. Egyszerűen csak meg akarjuk mutatni, hogy a világban akad egy csomó jó dolog – és ha valami nem feltétlenül olyan jó, akkor is kellemes élmény olvasni effélékről.
Azt mondják, hogy az idő sem lesz valami fényes szombaton, marad idő olvasgatni. Most két cikket ajánlok.
Az egyik szerzője a kiváló filmes, a régi és új sztárok, filmkészítők életéről és kalandjairól oly sokat tudó Deutsch Andor. Kétségtelen, neki többek között egy hollywoodi felkérést is le kellett miattunk mondania, de esdeklő pillantásinkat látva közölte, hogy Hollywood reményteli hely ugyan, de a viszont.hu-nak írni mégiscsak igazi szakmai rang. (És nem is nagyon viccelt.)
Most két orosz filmest mutatott be a múltból. Eizenstein és Dziga Vertov nevét mindenki ismeri, aki csak egy kicsit is érdeklődik a filmművészet, a fimtörténet iránt. Mégis: azt azért nagyobb összegben lefogadom, hogy többségük eddig mégsem látott a szerzőktől sokat. Most, ha elolvassák ezt a cikket, talán jópáran ráfekszenek a keresőre és megnéznek néhány alkotást. Modern film nincs nélkülük. Tanulságos és megrázó történetük arról is szól, miként működhetnek szuverén, egyéni hangú, korszakos alkotók egy totális diktatúrában, és hogyan alkotnak remekműveket, miközben megpróbálnak túlélni.
„1925-ben a kor szavára hallgatva már az addigra idejétmúlttá váló új gazdaságpolitikát, a NEP-et (új gazdaságpolitika – amely relativ szabadságot adott a gazdaság szereplőinek, ettől ugyan jobb lett az élet, de nem felelt meg az ortodox sztálinista gazdaságpolitikának, ezért támogatóit leginkább kivégezték.) leplezte le a Sztrájk című némafilmmel, amely ugyan a szervezett munkásság erejéről szóló Lenin-idézettel kezdődik, és a filmesek céljai között a világ proletárjai forradalmi öntudatának növelése is szerepelt (de hát, máig is mi mindent hord össze egy filmes az aktuális állami intézményhez benyújtott pályázatában!), ám a lényeg az új, NEP-ellenes politikai irányvonal támogatása volt. A téma pedig egy 1903-as gyári sztrájk, majd annak erőszakos leverése. Ez az a rész, amikor egy híres montázsban a munkások és a katonaság összecsapását vágóhídon készült képsorok egészítik ki: a kegyetlen akciójelenet és a marhák leölésének vérfagyasztó összefésülése Eizenstein vizuális látásmódjának verhetetlenségét bizonyítja.”
Másik állandó szerzőnk, a méltán népszerű Popper Gábor gyermekkorát idézi fel sorozatában. Azokat a hetvenes éveket, amelyeket ma oly sokan próbálnak idillinek látni.
„Lassan tisztában lettem mindennel: a zsidó mivoltommal, a holokauszttal, a már akkor is tapasztalható antiszemitizmussal. Szó szerint kinyílt a szemem, észrevettem olyan dolgokat, megnyilvánulásokat, gesztusokat, amik addig fel sem tűntek.”
Majd így folytatja Popper Gábor: „Apu (Popper Péter, a híres pszichológus) mesélte egyes előadásain, miszerint általános iskolában én egy fasiszta szellemet valló csoportba keveredtem. Tisztáztuk – sajnos csak utólag –, hogy ez nem igaz, a történetek összekeveredtek, más gyerekével esett meg ez a malőr. Az az igazság, hogy sem a fasizmusról, sem a zsidóságról nem sokat tudtam. Érdekes, anyai ágon – noha nagyapámat nem ismerhettem, mert elvitték munkaszolgálatra, ahonnan sosem tért haza – egyik sem volt téma. Ahhoz pedig keveset voltam együtt apámmal, hogy erről szó essék köztünk.„
Ennek a tudatlanságnak egy hatalmas pofon lett a következménye, ami alapvetően megváltoztatta gondolkodásmódomat.”
Hogy mi volt ez a pofon, az kiderül a cikkből. Tessék odakattintani!
Búcsúszóul az írás végét idézem fel:
„ Én nem éltem át olyat, mint apám, akinek a Kossuth téri Pick üzletben egyszer odaszólt egy kevéssé szimpatikus férfi, hogy„Popper úr, el van tévedve, itt nem árulnak kóser szalámit!”
Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,
- akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
- Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
- itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!
Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!