L. Ritók Nóra
Van, akinek már a születése pillanatától szüksége van támogatásra, segítségre; világosan látszik, hogy a hátrányok már akkor, de néha még hamarabb, már a magzati korban meghatározzák egy-egy gyerek életét, jövőjét. Máskor eleinte úgy tűnik, hogy minden rendben, aztán történik valami, és kiderül: mégsem. A problémák sokáig maradnak a zárt ajtók mögött. És mire kívül kerülnek, addigra néha már túl késő.
De van, hogy időben sikerül megoldást keresni.
Amikor a fiúval találkoztunk, már iskolás volt. Érdeklődő, ügyes gyerekként ismertük meg, aki fejlődési rendellenességgel jött a világra; olyannal, amit ma már az orvostudomány képes úgy kezelni, hogy felnőttkorra alig marad nyoma. Rajta erősen látszott, a beszédén is, a hangképzését akadályozta, ezért is fordultunk felé, bevonva mindenbe, hogy érezhesse, mi mellette vagyunk. A többiek nem csúfolták, legalábbis előttünk nem, és a fiú elmondása szerint máskor sem. Ebbe nem láttunk bele, de valahogy úgy éreztük, inkább ő nem vesz róla tudomást. Így védekezik. Úgy tudtuk, rendezettek a családi körülményei, a szülők tartják a kapcsolatot az orvosokkal, rendszeresen járnak ellenőrzésre. Összefoglalva: kiemelt figyelmet tőlünk az állapota miatt kapott, amit pedig az iskola biztosított, elegendőnek éreztük.
Egyszer egy támogatói táborba vittünk gyerekeket, őt is. A támogatók hamar megszerették az éles eszű, udvarias fiút, ugyanakkor megrémültek attól, hogy alig értették a beszédét. A tábor végén felajánlották: anyagi segítséget adnak ahhoz, hogy amennyire lehet, eltűnjenek a rendellenes fejlődés nyomai.
Megörültünk, és mikor hazamentünk, rögtön felkerestük a családot a jó hírrel. Ekkor derült ki számunkra, hogy a helyzet korántsem olyan rózsás, mint amit eddig tudtunk. A szülők elváltak, az anyának új kapcsolata lett, és ebben az összezavarodott helyzetben nem igazán foglalkozott a gyerek problémájával senki. Nem tudtuk elérni azt sem, hogy elvigyék az orvoshoz, mindig volt valami kifogás, mi pedig próbáltunk a két, már külön élő szülővel partnerként együttműködni. Végül odáig jutottunk, hogy az idős apa kíséretében elvittük a fiút a megfelelő intézménybe, a megyeszékhelyre. Az orvos nagyon leteremtett (jobb híján) minket, hogy évek óta nem hozta be a gyereket senki, holott folyamatosan figyelni kellett volna, a fogzással, mindennel együtt. És mit képzelünk, hogy most mit tudnak tenni?! Nagy nehezen elmagyaráztuk, hogy nem rajtunk múlt: mi abban a hitben voltunk az alapján, amit hallottunk, hogy rendszeresen járnak. De most itt vagyunk, az egyik szülővel együtt, menedzseljük a dolgot, van anyagi fedezetünk is: fussunk neki, nézzük, mit tudunk még tenni!
Elindult a folyamat. A fiú apját sikerült úgy megnyerni, hogy később rendszeresen ő utazott vele a fogászati kezelésekre, műtétekre. A buszjegyeket a támogatásból fedeztük, és a többi költséget is. Folyamatosan erősítettük az apát a felelősség átélésében, és az anyával is tartottuk a kapcsolatot, hiszen a gyerek vele élt.
Közben a fiú befejezte a nyolc általánost, és sikerült az Arany János Kollégium programjához kapcsolódnia; matematika tagozaton végzi a középiskolát. Ösztöndíjasunk ma is, hiszen jól tanul; egy másik alapítványnál sikerrel pályáztunk vele, így tudtunk adni neki egy laptopot, emellett pedig támogatjuk azzal, amire épp szüksége van. Az idén végez. Tovább szeretne tanulni, informatika vonalon.
A családban számíthat már felnőtt testvéreire. És a szülőkkel is teljesen partnerivé vált a viszonyunk. Mi pedig maradunk mellette. A kimaradt kezelések miatt a nyomokat nem sikerült teljesen eltüntetni, de a beszéde érthetőbb lett, és a céltudatosság, motiváltság, ami áthatja és amit sugall, reményt ad, hogy egy sikeres életút támogatói, segítői lehettünk. Addig maradunk mellette, ameddig szükséges.
Persze, ha hamarabb látjuk a bajt, akkor még jobban sikerült volna. De nehéz ám ez… megtalálni a kaput a családokhoz, időben és úgy beavatkozni, hogy azt ők is elfogadják. A gyerek érdekében.
Értesülj a Viszont.hu legfrissebb híreiről!
Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,
- akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
- Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
- itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!
Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!