Mindig szerettem utazni. Szerencsére gyakran volt rá lehetőségem, és ki is használtam – ma is kihasználom – az alkalmakat. Vannak persze kedvenc városok, országrészek, itthon is, külföldön is. Ezeket a szívemhez közel álló településeket, vidékeket többször és különböző évszakokban kerestem fel, hogy megismerhessem többféle arcukat.
kalandok
Háromszor is járt Európa legkeletibb pontján, társaival átvészelt ott egy telet, kis híján felfalták a jegesmedvék, de végül úton hazafelé, valahol a Jeges-tengeren hunyt el. A holland Willem Barentsz 428 évvel ezelőtt, 1594-ben indult útnak először a világóceánnak arra a részére, amely ma a nevét viseli.
Akárhányszor szóba került eddigi életem során bármilyen társaságban, hogy én imádom Erdélyt és körülbelül 20 alakalommal jártam már ott, mindig ugyanaz a három kérdés jött: Ittál jó szilvapálinkát? Láttál medvét? Ugye szűkszavúak a székelyek?
Egy szemfüles újságíró ilyenkor nem sokáig nézi tovább bambán a lift körül úszkáló színes, trópusi halakat, hanem felhörpinti koktélját, és elgondolkodik azon, hogy most rögtön milyen tömegközlekedési eszközzel érhetne el leghamarább az Unter den Linden Brandenburgi Kapu felőli végében álló híres Adlon szállóba, ahol érzése szerint ez a bizonyos Hodorkovszkij megszállt, és különbenis a hotel halljából nyíló szivarszobában ilyen gyönyörű vajszínű, hatalmas szivarhamutartók várják őrizetlenül a szemfülesebb kelet-európai turisták látogatását.
Lafayette és Tsa Évtizedek után fény derült a budapesti dugók okára. A magyar állam végre vette a fáradságot, […]
Közünk van építészethez, zenéhez, másokhoz, másoknak hozzánk. Úgy adódott, hogy egy bizonyos ideig elhagyjuk az országot. Utunk délnyugatra tart, beszámolóink északkeletre.