Tardos János
A török írónő, Asli Erdogan 2016 óta önkéntes száműzetésben, Németországban él. Hazájában nagy bűnt követett el: írt valami olyasmit, amit Törökországban tilos. És névrokona, Recep Tayyip Erdogan nem tűri az ilyesmit.
Állt már ezért bíróság előtt, sőt négy hónapot előzetes letartóztatásban is töltött, de akkor, öt évvel ezelőtt, a perét elhalasztották, felfüggesztették, és ő a Pen Club ösztöndíjával Frankfurtba utazhatott. De Damoklész kardja, mint valami véres pszichológiai fegyver, utána még évekig a feje felett függött. Végül csak tavaly februárban született meg távollétében a jogerős felmentő ítélet.
Már tervezgetni kezdte, hogy végre hazatér isztambuli otthonába, hogy a következő könyvén dolgozhasson, de a száműzetésben élő írók számára megítélt ösztöndíjának idejéből még egy év berlini tartózkodásra futotta. Időközben Nyugaton már újra ünnepelték: több nyelven is megjelentették korábbi cikkeinek gyűjteményét (Már a csend sem a tiéd…).
De úgy látszik, korai volt ő és barátai öröme. Jogerős felmentés ide vagy oda, most azért a bizonyos humanista írásáért, amelyben megemlítette a kurdok ellen a török hadsereg által a XX. század első harmadában elkövetett atrocitásokat, és szolidaritását fejezte ki a száz éve elnyomott kisebbséggel, ismét perbe fogták, mit sem törődve a korábbi felmentő ítélettel. A vád pedig államellenes propaganda és összeesküvés, amelynek legfelső büntetési tétele tényleges életfogytiglani börtön. Ügyének újbóli tárgyalását pár nap múlva, december 16-án kezdik, s arra természetesen őt is beidézték.
Mit lehetne dióhéjban elmondani a sajtószabadság és az igazságszolgáltatás jelenlegi törökországi helyzetéről? Talán azt, hogy a legenyhébb kormányellenes kritika esetén is ugrásra készen áll a rendőrség, az ügyészség és a bíróság, hogy koholt vádak alapján, például államellenes összeesküvés vádjával bármely ellenzéki érzelmű újságírót, írót vagy értelmiségit megvádoljanak, Ma is ezrek sínylődnek börtönben – és a török fegyházak nem nevezhetők éppen szanatóriumnak. A testi és lelki kínzás, a megalázás mindennapos, s csak egy dolog biztos: a jogbizonytalanság, a törvénytelenség uralma.
Egyébként Törökországban nemcsak több mint száz írót, költőt és újságírót tartanak fogva, némelyiküket hosszú évek óta, de – nem túlzás – százával börtönöznek be kisebbségieket, emberjogi aktivistákat és az LMBTQ közösség tagjait is, ha ki merik nyitni a szájukat. Ugyanígy tilos ezer más érzékeny témát nyilvánosan megpendíteni vagy írni ezekről, nehogy Recep Tayyip Erdogan finom lelkét valamennyire is megsértsék.
Ha Asli Erdogan, az írónő eleget tenne az idézésnek, vagy csak úgy mostanában hazatérne Törökországba, meggyőződése, hogy azonnal bebörtönöznék, s ezúttal nem négy hónapra, hanem bizonyára hosszú évekre. Abban is biztos, hogy távollétében is elítélik majd, sőt, az ítélet után nemzetközi körözést is kiadnak ellene. Akkor majd nem tehet mást, politikai menedékjogot fog kérni Németországban.
Most egy francia lapnak azt nyilatkozta: elment a kedve attól, hogy törökül írjon, mert számára ez a nyelv a börtön levegőjét hordozza. Megcsömörlött attól a tengernyi igazságtalanságtól, ami őt és honfitársait sújtja. Egy véres, könyörtelen diktatúra áll Európa keleti kapujánál, és dörömböl rajta.
Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,
- akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
- Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
- itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!
Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!