Bokor Gabriella

Mizzi Zimmermann, az idős bécsi kalauznő a hatvanas években nyilván sokszor gondolt arra, hogy fiatalon lehetett volna több esze. De nem volt, és így, egy kellemes jólétben töltött öregkor helyett a villamoson kénytelen némi nyugdíj-kiegészítésre szert tenni. Gustav Klimt egykori modellje és szeretője nem tudta megragadni a szerencséjét, és ezzel igencsak megnehezítette a saját életét.

A művészettörténészek olykor éveken át próbálják megfejteni, ki is volt és miként élt egy-egy híres festmény, például a Mona Lisa vagy a Leány gyöngy fülbevalóval modellje. Klimtnél különösen érdekes játék ez, hiszen figurái, színei, motívumai sokunknál ott vannak falon, csészén, dobozon, úgyhogy ezek a nőalakok szinte személyes ismerőseink, akik a mindennapjaink részévé váltak. Sokat tudunk róluk, de még mindig derülnek ki új részletek egy-egy Klimt modellről.

 Itt van például a Schubert a zongoránál című kép, ami 1899-ben készült Nikolaus Dumba iparmágnás és mecénás bécsi palotájának zenetermébe, és amiről az író Hermann Bahr azt mondta: a legszebb kép, ami osztrák festő keze alól valaha is kikerült. Klimt – aki egyébként rajongott Schubert zenéjéért – egy házi koncert egyik pillanatát festette meg. A zongoránál ülő zeneszerző körül többen is állnak, de csak egyetlen alakot látunk szemből, egy szép, vörös hajú lányt. Ez az arc több Klimt képen is feltűnik, a modell pedig Maria „Mizzi” Zimmermann, akiről a fennmaradt levelezésének köszönhetően elég sokat lehet tudni.

Mizzi – többi sorstársához hasonlóan – modellből avanzsált szeretővé, abban viszont rekordtartó volt, hogy négy éven át vihette ezt a szerepet, persze Klimt sok párhuzamos kalandja mellett. Ráadásul ő volt az egyetlen, akinek időközben született két gyerekét, Gustavot és Ottót, a festő azonnal elismerte sajátjának, és vállalta, hogy gondoskodik róluk. Lakást bérelt nekik a műteremhez közeli Tigergasséban, rendszeresen adott pénzt, és állandó levelezésben állt Mizzivel, aki beszámolt a gyerekekkel kapcsolatos minden történésről. Tudott az első lépésekről, a születésnapokról, a betegségekről, de arra kérte a lányt, hogy lehetőség szerint inkább csak vidám dolgokról írjon, nehézségekkel ne szomorítsa őt. Az, hogy együtt éljenek, soha fel nem merült, Klimt akkor is, később is irtózott mind a házasság, mind az összeköltözés gondolatától, és élete végéig anyjával és két nővérével élt együtt, akikről szintén gondoskodott anyagilag. A műtermében viszont folytonos volt a jövés-menés: nyolc macska állandó lakóként, a vendég pedig vagy egy saját modell – Klimt nagyon jó órabért fizetett, úgyhogy bőven volt jelentkező –, vagy valamelyik társasági hölgy, akinek mecénás férje portrét rendelt. Közülük a legtöbben képtelenek voltak ellenállni a festő karizmájának, és hosszabb-rövidebb ideig szeretői viszonyba bonyolódtak vele. 1899-ben például egyszerre két modell is szült Klimttől, Mizzi és a cseh Maria Ucicka, és mindketten a Gustav keresztnevet adták újszülött kisfiuknak. Klimt lelkiismeretesen levelezett mindkét anyával, de a nevét nem adta, így nem volt gond a megkülönböztetés, sőt hamarosan egy harmadik Gustav is született egy újabb modell-barátnőtől. Klimt a végrendeletében négyezer koronát hagyott Mizzire, ami nem sokáig tartott ki. A lány varrásból tartotta el magát és az ifjabb Gustavot – Otto még kisbaba korában meghalt – , később pedig villamoskalauznak állt. Utóbb hozzáment egy nyugdíjas ellenőrhöz, és kilencvenhat évesen halt meg Bécsben.

Mizzit halála előtt fél évvel, 1974 nyarán, az akkor tizenhárom éves dédunokája, Lucina Zimmermann kérdezgetni kezdte Klimtről, és a beszélgetést magnóra vette. Sok évvel később, 2018-ban döntött úgy, hogy elviszi a szalagot az egyik legolvasottabb osztrák napilap, a Kurier szerkesztőségébe, ahol az anyagot azonnal publikálták is „Megszólal Klimt szeretője” címmel. A dédmama-interjú nem profi, de érdekes, mert Mizzi igazán közlékeny volt, és lelkesen mesélt. A beszélgetésben mindvégig Herr Klimtként említi egykori szerelmét, és a legnagyobb csodálat és tisztelet hangján beszél róla. Elmondása szerint már a megismerkedésük is meseszerű volt. Álmai beteljesülését látta az egyik este a Josefstädter Strassén szembejövő idegen férfiban, akit annyira megbámult, hogy az megszólította. Mizzi tizennyolc éves volt, Klimt harmincöt, még nem élt jómódban, de választékosan öltözködött. A legfinomabb anyagból szabott öltönyt és fekete lakkcipőt viselt, és kalapjával üdvözölte az embereket. Az interjúban az is többször szóba került, milyen jó szíve volt, amire Mizzi két példát is említett. Egy alkalommal Klimt meglátta, hogy egy fiákeres üti a lovát, mire rögtön odalépett, felpofozta a férfit, és kitépte a kezéből az ostort. Máskor meg jegyet vett Mizzinek a Hofoperbe egy Caruso-estre; azt, hogy nem kísérte el, a lány természetesnek vette, hisz soha nem mutatkoztak együtt a nyilvánosság előtt. Arra ott volt Emilie, vele volt „valami” – mesélte a dédunokának, de más nőről nem tett említést. Emilie Flögéről persze nem lehetett nem tudomást venni, ő volt a sírig tartó, melegséges-bizalmas szeretetkapcsolat, őt láthatjuk a Csók című kép nőalakjában is.

A Mizzi interjú publikálása után az újságírók megkeresték az akkor 78 éves unokát, aki már korábban is szerepelt néhány alkalommal a sajtóban. Az urat III. Gustav Zimmermannként ismerik – a keresztnév szállt apáról fiúra, ha már a vezetéknév nem öröklődhetett. III. Gustav, aki jelen volt a lánya készítette interjúnál, de korábban is sokat beszélgetett nagymamájával a múltról, azt mondta, hogy Mizzi mindig is a festőt tartotta élete szerelmének, habár tudta, hogy mellette még sokan versenyben vannak a Klimt szeretője megtisztelő címért. Az unoka mesélte el azt az epizódot is, amit nagyanyjától oly sokszor hallott, és amiért Mizzi élete végéig szemrehányást tett magának, mondván, hogy lehetett ennyire ostoba: ugyanis minden alkalommal, amikor a műteremben járt, Klimt felajánlotta, hogy vigyen el pár képet, amiket bármikor eladhat, ha megszorul. A lány viszont nem akart ezzel bajlódni, és mindig csak azt ismételgette: Gustav, nekem nem kellenek a képek, add el te, nekem a pénz kell. Klimt halála után a lehetőség tehát elúszott, egyszer s mindenkorra, és így történhetett, hogy a Zimmermann családnak egyetlen Klimt képe sincsen. III. Gustav hálószobájában azért ott van a kedvenc, a Vízisiklók című kép egy nagyjából húsz eurót érő reprodukciója, emlékeztetve az unokát és az egész családot a zseniális nagypapára, és a könnyelmű, meggondolatlan nagymamára.

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!