Függöny mögé rejtették a férfiak elől

kép: Wikimedia

Mörk Leonóra

Négyévesen már olvasott, együtt tanult a fivéreivel, tizennégy nyelven beszélt, és kora nagy tudósaival levelezett. Egyike volt az első nőknek, akik Európában egyetemre járhattak, noha az órákon csak egy függöny mögé rejtőzve vehetett részt, nehogy elvonja férfikollégái figyelmét az igazán komoly kérdésekről. Ő Anna Maria van Schurman, a 17. századi holland aranykor legműveltebb asszonya.

Ha felmerül a kérdés, ki volt az első nő, aki Európában egyetemre járt, a különféle nemzetek eltérő választ adnak. Az olaszok szerint természetesen a bolognai egyetemen 1237-ben jogi diplomát szerző Bettisia Gozzadini, aki egyben az első női oktatója is lett az 1088-ban alapított intézménynek. A hagyomány szerint fiatal korában férfiruhában járt, de hogy azért-e, mert szívesebben hordott nadrágot a nyilván jóval kényelmetlenebb női öltözéknél, vagy így akart beleolvadni a férfiakból álló diáktömegbe, azt ma már nem tudni. A feljegyzések szerint kiváló tanár volt, mivel azonban a hallgatóságát fiatalemberek alkották, az előadásait állítólag lefátyolozott arccal kellett megtartania, nehogy pajzán gondolatokat ébresszen bennük. Néhány tanítványával együtt 1261. november 2-án lelte halálát, amikor az Idice folyó okozta árvízben összeomlott a ház, ahol menedéket kerestek. Az emlékét ma egy terrakotta mellszobor őrzi a bolognai városi múzeumban.

Ha ugyanezt a kérdést a spanyoloknak tesszük fel, azt válaszolják majd: ki más, mint korának egyik legképzettebb asszonya, az 1465-ben Salamanca városában született Beatriz Galindo! Az eredetileg apácának tanult, majd szülővárosa egyetemén végzett, és kiemelkedő latin tudásáról ismert hölgy meghatározó szerepet játszott az Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella házasságával frissen létrejött egyesült Spanyolország királyi udvarában. Az uralkodópár mindkét tagja mélyen hitt a tanulás fontosságában, és Beatrizra bízták a lányaik oktatását. Így az ő tanítványa lehetett a spanyol királyi pár leghíresebb lánya, Aragóniai Katalin is, akire a történelemből VIII. Henrik első feleségeként emlékezhetünk.

Ha azonban a hollandokat kérdezzük meg ugyanerről a témáról, ők azt fogják mondani: az elsőség Anna Maria van Schurmant illeti, a holland aranykor legtudósabb asszonyát. Az eredetileg kölni születésű Anna Maria a szüleivel együtt a protestánsüldözések elől menekült át Hollandiába. A lány Utrechtben hallgatott teológiát, filozófiát, orvostudományt, illetve latin, héber, arab és etiópiai nyelvet, ott, ahol magyar protestáns diákok is nagyobb számban tanultak. Később a családjával átköltözött a fríz egyetemi városba, Franekerbe, amelynek egyetemét szintén szívesen látogatták magyar hallgatók, köztük Apáczai Csere János is. Az egykori szállásuk falán látható emléktábla szerint 1623 és 1793 között összesen ezerkétszázan jártak a leideni után másodikként, 1585-ben alapított, de ma már nem létező holland egyetemre.

Anna Maria potréja (a cikkben szereplő képek a szerző felvételei)

Anna Maria van Schurman példája jól bizonyítja azt a mai napig érvényes tételt, hogy egy tehetséges nőnek jóval többet kell dolgoznia és teljesítenie, ha a férfiakéval egyenlő esélyekhez akar jutni. A tehetős családból származó kislány négyévesen már tudott olvasni, hatévesen bonyolult mintákat vágott ki papírból, ügyesen hímzett és élethű viaszszobrokat készített. Tizenegy éves korától a fivéreivel együtt az édesapjától tanult latint és egyéb, akkoriban szokásos tárgyakat, az apja adta a kezébe olvasmányul Seneca írásait is. Anna Mariáról hamar kiderült, hogy rendkívül tehetséges, méghozzá több területen is. Feljegyezték róla, hogy tizennégy nyelven beszélt (holland, német, francia, angol, olasz, latin, görög, héber, arámi, arab, szíriai, szamaritánus, perzsa és etióp). Emellett gyönyörű fafaragásokat készített, portrékat festett, és a kalligrafikus betűkkel készült írásait is sokan megcsodálták.

Ám hiába levelezett kora legismertebb tudósaival, hiába lett az otthona a holland vezető értelmiség kedvelt találkozóhelye, egyetemre sokáig mégsem járhatott. A fordulópont akkor érkezett el, amikor közismerten kiemelkedő latin tudásának köszönhetően 1634-ben felkérték, írjon köszöntő verset az utrechti egyetem megnyitásának alkalmából. Ezt meg is tette, ám mintegy mellékesen azt is felvetette; milyen szomorú, hogy lányokat nem engednek be az intézmény falai közé. Panaszára válaszként az akadémia illetékesei végül engedélyt adtak neki, hogy látogathassa a tekintélyes teológus professzor, Gisbertus Voetius előadásait. Ugyanakkor kikötötték, hogy az órákon egy paraván mögött vagy egy lefüggönyözött fülkében kell ülnie, nehogy a csoporttársai, csupa fiatalúr, véletlenül megpillanthassák.

Anna Maria bizonyára gondolt erről egyet s mást, például azt, hogy vajon ezek a tudós fiatalemberek még soha nem láttak nőt? Ismerve az arab kultúrában való jártasságát, talán az is megfordult a fejében: még jó, hogy nem bújtatják csadorba! A cél érdekében azonban a rejtőzködést is vállalta, ahogyan ezt olyan csoporttársai feljegyzéseiből tudjuk, mint Descartes vagy a híres holland teológus, Johannes Hoornbeeck. Van Schurman kisasszony tehát 1636-ban, huszonkilenc éves korában végre beiratkozhatott az utrechti egyetemre, és ezzel Hollandiában mindenképpen ő lett az első női hallgató a felsőoktatásban. Hogy tisztában volt úttörő szerepével, és abban reménykedett, más lányok szintén követhetik majd a példáját, azt 1638-ban írt esszéje is bizonyítja, amelynek a címe: Védőbeszéd a nők egyetemi tanulmányok folyatására való alkalmasságáról.

Ennek a könyvnek egy példányát ugyanúgy megtekinthetjük a franekeri Museum Martena kiállításán, mint Anna Maria számos alkotását, a könyvtára néhány darabját, és több róla készült portrét is. A múzeum abban a gyönyörű reneszánsz épületben található ma, ahol annak idején a van Schurman család lakott. Az arcképek azt igazolják, hogy Anna Maria nemcsak okos volt, hanem szép is. A korabeli intelligens úriemberek ezt a kombinációt igen vonzónak találták és rajongásukkal vették körül az ifjú hölgyet, ő azonban minden romantikus közeledést visszautasított. Még Constantijn Huygens udvarlását is, aki első felesége halála után kérte meg Anna Maria kezét. Pedig a rendkívül jómódú Huygens úr (egyébként a leghíresebb holland tudós, a matematikus, fizikus, csillagász, feltaláló Christiaan édesapja) nem akármilyen partinak számított: népszerű költő és muzsikus volt, diplomata és államférfi, az Orániai család hűséges híve, és egymás után két kormányzó titkára. Ám hiába írt verseket három nyelven is a fiatal lányhoz, az rendíthetetlen maradt elhatározásában.

Az egyik feltételezés szerint Anna Maria édesapja utolsó kívánságát teljesítette azzal, hogy nem ment férjhez; van Schurman úr ugyanis úgy gondolta, hogy a sorra érkező gyerekek és a családi élet elvonná a lányát tudományos munkájától. Ez a teória azonban még 17. századi mértékkel mérve sem tűnik túl meggyőzőnek. Ha egy nő igazán szerelmes lesz, holmi tévesen értelmezett gyermeki engedelmesség nem fogja visszatartani attól, hogy a szíve szavát kövesse. Ennél jóval valószínűbb az a magyarázat, hogy a lányt mély vallásossága tartotta vissza a házasodástól. Ezt az elméletet támasztja alá az is, hogy a mottójául azt választotta: Amor Meus Crucifixus Est, vagyis „a szerelmemet megfeszítették”.

Az évek múlásával Anna Maria életében valóban egyre nagyobb jelentőséget kapott a vallásosság. Jól látszik ez a Museum Martenában kiállított arcképein is: fiatalabb korában kiengedve, szabadon hordta a haját, később viszont szigorúan feltűzve, ahogyan az arca is mind komolyabb kifejezést öltött. Idővel kiábrándult a holland református egyházból, és amikor a bátyja révén megismerkedett a hivatásától megfosztott francia katolikus pap, Jean de Labadie tanításaival, lelkes hívévé vált a keresztény megújulást hirdető radikális vallási közösségnek. Barátai legnagyobb csodálkozására és felháborodására hátat fordított a református egyháznak, eladta a házát és a könyvtára jó részét, majd csatlakozott a labadistákhoz, és írói tehetségét is az ügy szolgálatába állította.

Az alapító halála után a közösség tagjai a fríz falucska, Wieuwerd kastélyában telepedtek le, és ott mindenféle hasznos tevékenységbe kezdtek, a nyomtatástól a gazdálkodásig. Anna Mariát itt érte a halál hetvenegy éves korában, 1678-ban. Mivel névtelenül temették el, a sírját nem kereshetjük fel. Hagyatékának egy furcsa darabja azonban túlélte őt. A település Nicolaaskerk nevű templomának pincéjében ugyanis néhány jó állapotban maradt, mumifikálódott 17. századi tetemre bukkantak (ezeket ma üvegfedelű koporsók rejtik), a leletek között pedig egy elefántcsontból készült műfogsor is előkerült. A legenda szerint a korai holland fogászatnak ez a remekműve valaha Anna Maria tulajdonát képezte, ugyanis kizárólag ő engedhetett meg magának egy ilyen drága orvostechnikai eszközt.

Értesülj elsőként a Viszont.hu legfrissebb híreiről!

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!