A holland hagyományosan korcsolyázó nemzet. Már a 17. századi, híres téli tájképeken is láthatjuk, amint fiatal és öreg, férfi és nő, szegény és gazdag lelkesen, és főleg nagyon ügyesen siklik a jégen. A leghíresebb holland korcsolyaversenyt, a tizenegy fríz várost érintő Elfstedentochtot ugyanakkor az a veszély fenyegeti, hogy kihal, mint a mammutok. Legutoljára 1997-ben rendezték meg, a részt venni kívánók azóta várják, mikor nő újra olyan vastag jég a csatornákra, hogy biztonságosan lehessen korcsolyázni rajtuk. Talán már soha.
hollandia
Ha télidőben a jeges Duna partján sétálva egyszer csak vidáman pancsoló fürdőzőkre leszünk figyelmesek, nem a szemünk káprázik. Wim Hof hazai követői ők, a holland Jégemberé, aki arra tanít minket, hogy a hideg a barátunk.
Nem vacakoltak – mentették, akit menteni kellett. Nem is volt más választásuk.
Mindössze huszonhárom évesen maradt özvegyen, egy totyogós kislánnyal és mindenórás terhesen a második gyerekével. Kétszer is irányította régensként az államügyeket, noha egyszer sem tervezte. Azok közé a ritka uralkodók közé tartozott, akiket az alattvalói valóban szerettek, ezért is ragadt rá a Marijke Meu, azaz Marika néni becenév. Mária Lujza hessen-kasseli őrgrófnőt, a holland János Friso orániai herceg feleségét Európa hercegnőjeként is emlegetik, mert valamennyi, ma Európa különféle trónjain üldögélő uralkodó az ő kettejük leszármazottja.
Négyévesen már olvasott, együtt tanult a fivéreivel, tizennégy nyelven beszélt, és kora nagy tudósaival levelezett. Egyike volt az első nőknek, akik Európában egyetemre járhattak, noha az órákon csak egy függöny mögé rejtőzve vehetett részt, nehogy elvonja férfikollégái figyelmét az igazán komoly kérdésekről. Ő Anna Maria van Schurman, a 17. századi holland aranykor legműveltebb asszonya.
Kétszáznegyvennyolc évvel ezelőtt, 1774 tavaszán tömeghisztéria tört ki Hollandiában. Egy jóslat nyomán az emberek elhitték, hogy hamarosan elérkezik a világvége, és pánikba estek. A történet végül happy enddel zárult: a Föld szerencsésen megmenekült a pusztulástól, a franekeri amatőr matematikus és csillagász, Eise Eisinga pedig elhatározta, babonás honfitársai okulására naprendszer-modellt készít. Így született meg a világ legrégebbi, máig működő planetáriuma.
Háromszor is járt Európa legkeletibb pontján, társaival átvészelt ott egy telet, kis híján felfalták a jegesmedvék, de végül úton hazafelé, valahol a Jeges-tengeren hunyt el. A holland Willem Barentsz 428 évvel ezelőtt, 1594-ben indult útnak először a világóceánnak arra a részére, amely ma a nevét viseli.
Hollandiában nem jelent problémát a hagyományok és a modern európai értékek összehangolása