L. Ritók Nóra

Nehéz megjósolni, kivel lesz sikeres a munka, és kivel nem. Annyi tényező befolyásolja a végét. Persze az sem egyszerű, hogy mikor van vége. Az a siker, ha nem kellünk többé, vagy az, ha kapcsolatban maradunk? A kapcsolat is sokféle lehet. Néha az is siker, ha tovább segíthetünk.

A lány népes család egyik gyermeke, egy a nyolc gyerek közül. Kedves, alkalmazkodó kislány volt, sosem volt vele különösebb gond, de magán viselte ő is a generációs szegénység lenyomatát. Az ebben élő gyerekek mind traumatizáltak. A szegénység nem ad harmonikus hátteret a fejlődéshez. Az ember megpróbálhat mindent, hogy csökkentse a traumák lenyomatait, de ebben a családban is volt minden, ami ellen nem, vagy csak nagyon keveset lehetett hatni. Talán a családon belüli hierarchiával, leginkább a női szerepekben átörökített alárendelt helyzettel küzdöttünk meg a legnehezebben.

„Nálunk az a szokás, hogy mindenben kiszolgáljuk a férfiakat” – mondta nekem egyszer az anyja, mikor beszélgettünk, és szerettem volna érteni, miért fogadja el ezt a helyzetet, miért természetes, hogy ő is, és a nagyobb lányok is ebben a „kiszolgáló” szerepben vannak, és ebben el kell viselniük a családon (sőt a nagycsaládon)  belüli verbális és fizikai erőszakot is.

Furcsa minden család viszonyrendszere, és nagyon kell tudni az élettörténetüket is ahhoz, hogy az ember értelmezni tudjon helyzeteket, beavatkozási pontokat is találjon, és partneri viszonyt tudjon kialakítani. Mert mindennek oka van, és az mindig a szocializációban gyökerezik, sokszor generációs léptékben. Ezen vajmi keveset tud változtatni az iskola, és ott sincs fókuszban egy nélkülözhetetlen dolog, a szociális készségek fejlesztése. Más intézmény meg nincs is, ami ezzel foglalkozna. Felnőtteknél meg pláne nem. Mindenki olyan puttonnyal indul a felnőttkorba, amiben leginkább a családi minta, kisebb részben az egyéb hatások vannak munícióként. Ez utóbbiban van az iskola hatása, és a kortárs csoporté. Az arány pedig a leszakadóknál nem kedvező. Az iskolarendszer esélykiegyenlítő funkciója nem működik, így értelemszerűen nem tud eleget adni a változásokhoz.

Nemrég azt kérdezte tőlem egy riporter, miért a nőket tartjuk a legfontosabb szereplőknek a változások menedzselésében? Miért nem a férfiakat? Nos, nyilván ők is fontosak. De azért próbáljuk velük, mert a férfiakat is az asszonyok nevelik, és kisgyerekként ők adják meg nekik az első, meghatározó kötődéseket. Később persze a férfi minta is leképeződik, de a változásokat minél korábban kell megalapozni. Meggyőződésem, hogy ha a nők mindenben alárendelt szerepéből az elmozdulást megtalálnánk, az a generációs szegénység megtörésének záloga lehetne. De ebből a szerepből, amiben most a legtöbb családban találjuk őket, sem önmagukat, sem a gyermekiket nem tudják úgy pozicionálni, hogy az elég legyen a változásokhoz.

Kérdés persze, mennyit tudunk ezen mozdítani. Biztos, hogy kell hozzá egy olyan személyiség is, mint amilyen ez a lány. Akivel el lehet hitetni, hogy van más élet is. Akinek van valamennyi akarata, és nem viszi el más irányba semmi. Aki hisz abban, hogy nem értéktelen ember. És kell a szerencsefaktor is.

Nem volt fényes a tanulmányi eredménye, de nagyon rossz sem. Velünk rajzolt kiskorától, örömmel alkotott, és szép visszacsatolásokat kapott, pályázati sikereket is.  Ezek személyiséget megerősítő hatását éreztük rajta is, az öröm, amit a sikerélmény adott, visszahatott az önbizalmára, erősítette az önmagába vetett hitét, és erre a kudarcokban élőknek nagy szükségük van.

Nyolcadik után középiskolába ment, ott sem bukott, haladt, támogattuk, már-már bizakodtunk, képes lesz végigvinni, és szakmát szerez majd. Elsőként a családból. Szociális gondozó lehet.

Aztán kanyarodott kicsit az élet, mert megjelent mellette egy fiú. A család nem fogadta kitörő örömmel, pláne, hogy úgy tűnt, másféle női szerepben volt mellette, nem abban, ami náluk megszokott volt. A kapcsolat azonban minden ellenkezés ellenére erősödött, elköltözéssel végződött, és hamarosan megtudtuk, kisbaba is lesz. Na, ezen a ponton az ember mindig sóhajt egy nagyot: ennyi volt a remény, a hit, innen derékba törik az ív, és az ismétlődő kör újabb generációt tart majd esélytelenségben. A fogadkozást, hogy majd befejezi a sulit szülés után, tapasztalatból már nehezen hisszük. De nála másképp alakult. Képes volt letenni a vizsgákat, kisbaba mellett is.

Közben segítettünk, hogy különköltözhessenek a fiú szüleitől. Ez mindig fordulópont a családdá válásban, önállóságra törekvés, amihez mindkettőjük akarata kell. Sikerrel vette a kis család ezt is. Jött a következő baba, aztán a harmadik. A párja dolgozik, az életük így valamennyire tervezhető.

Még nem dolgozott, a gyerekek születése miatt még nem próbálta ki munkahelyen a nehezen megszerzett képesítését. De a kapcsolatrendszerünkben van, tudja, itt vagyunk, ha segítségre lesz szüksége. Bízunk abban, hogy tudatos lesz a családtervezésben, gyereknevelésben, és nem nő nagyobbra a család, mint amit biztonságban fel tudnak nevelni.

Nemcsak az ő esetében, hanem több fiatalnál megfigyeltük, hogy lényeges változást hoz, ha önfenntartási képességek tekintetében erősebb családba kerülnek be, mint amilyen az övék volt. Az ilyen családok általában kicsit jobb körülmények között élnek, és ha ezt nem a fekete zónából szerzett jövedelemmel tartják fenn, hanem munkával, az erős minta, ami felfele húzza azt is, aki a családból nem ezt hozta magával.

Persze ez sem mindig és mindenhol van így, hiszen annyi tényező befolyásolja még az életutakat. Sok gyereket követünk fiatal felnőttként, szülőként, hogy jobban értsük, mi befolyásolja őket, mitől lesz sikeres az egyikük, és kudarcos a másikuk élete. Van, amire tudunk hatással lenni, és vannak dolgok, amikre nem. A szerelemre például nem lehet. Ez benne a „szerencsefaktor”.

De a visszahúzó, és feljebbhúzó hatások rendszerét lehet értelmezni. A szocializációs minták rajzolatában vannak általános elemek is. Ezek hihetetlenül izgalmas és fontos dolgok. Azt szoktuk mondani, hogy az Igazgyöngyben a következő generációért dolgozunk, de a mostanival. Nála már bejött a harmadik generáció is. És reménykedhetünk, hogy náluk még erősebb változások lesznek majd. A lányoknál, és a fiúknál is.

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!