A foci VB-n az otthoni terror ellen úgy tiltakoztak az iráni focisták, hogy nem énekelték el teokratikus és gyilkos hazájuk himnuszát. Pedig a himnusz szent dolog akkor is, ha csaknem mindegyiknél van valami, amit akár furcsaságnak is nevezhetünk. Itt van például a székely himnusz, amiről a nagyszerű zenetörténész, Dobsza János ezt írta: „A székelyeknek sohasem volt külön himnuszuk. Ez a „himnusz” sem Erdélyben keletkezett, hanem Budapesten. Az 1920-as években kezdtek szervezni a Zugligetben „tavaszi nagyáldozatokat”, a Hadúr tiszteletére gyújtott tüzekkel, lófőkkel, pohárnokokkal, rabonbánokkal, címerrel (kék mezőben véres kard, amelynek bagoly a markolata; jobb válla felett hold, a bal fölött nap), és sok egyéb kellékkel. A hozzá kapcsolódó mítoszok a hun ideológiára épültek.” Dávid Gyula cikke nem csak a Székely himnuszról szól, lebilincselő távlatban tekinti át a témát. De hát, ki tudja merre, merre visz a végzet?… Olvasóink egy részénél a székely himnusz valamiféle indulati gátat szakított át. Ha Ön igazán erős idegrendszerrel bír, a cikk után olvassa el a kommenteket is! (Ilyet se mondtunk még…) Mi pedig üzenjük: Maroknyi székely! Ki zajló tengeren porlasz mint a szikla, ne olvasd a kommenteket! Tudd, mi mindig veletek vagyunk!
Miért kell ma pulykát enni? kérdezte Mörk Leonóra lebilincselő írásában, amiben az amerikai hálaadásnapi szokásra utalt. (Ha már az előbb a kommentekről írtunk: itt is megkaptuk, hogy igaz magyar ilyet soha nem esz! Óva intjük Amerikát, nehogy a kunsági birkapörköltöt atlanti pulykasültre cserélje! Plusz Biden és Zelenszkij.) Cikkünk azonban nem gasztronómiai írás; azt a nálunk szinte ismeretlen történetet meséli el, hogy kik, milyen családok voltak Amerika egyik legkorábbi telepesei, a legendás Mayflower utasai.
Csatlakozzunk a fősodorhoz: pokolba a politikai korrektséggel! Ennek jegyében Adamik Zsolt bátran és nyíltan felteszi a kérdést: Akad-e a rókadobálásnál hülyébb elfoglaltság a világon?Lehet, hogy szókimondásunkért neheztelni fognak a németek, akiknek csak úgy megjegyezzük, hogy mi is tudunk már Audit, Mercedest sőt nem sokára már BMW-t is gyártani! Erre ők a 17. század óta rókákat dobálnak!… Pedig akadtak azért kisebb-nagyobb problémák náluk is: mindjárt ott volt a pestis, a katolikusoknak és a protestánsoknak az első harmincéves háború, és akkor arról szó sem esett, hogy rókának lenni sem volt életbiztosítás. Pláne, ha az illető róka a mai Németország területén űzte a rókaipart, pluszpláne, ha neadj’ isten betévedt I. János György szász választófejedelem udvarába, ahol a nevezett elöljáró előszeretettel művelte a korszak bizarr és totál eszement látványsportját: a Fuchsprellent, azaz a Rókadobálást. Ekkor nálunk már négyszáz éves volt az Aranybulla, most pedig új állatvédelmi törvényt készít elő a Parlament! Több tiszteletet a…!
11.11.11. Tudta, hogy ez a mágikus számsor a báli szezon nyitányát jelzi? Ha velünk tart, ebben az időpontban táncra perdülhet Bécsben, a Stephansdom előtt. Itt és most nincs kötelező viselet, borsos belépődíj, és az sem baj, ha valaki (mondjuk úgy) alulképzett a keringő művészetében. Nevető csitrik, csajozó home office-osok, csillogó influenszerek és a választóikért a Facebookon a lelküket is kitevő politikusok közé állhat be Ön is akár télikabátban, hótaposóban; pedig hol van már a tavalyi hó!?… De mit esznek a bécsiek nem a bálokban, hanem a bálokon? Miért vágyik ott a mai huszonévesek több mint fele is arra, hogy legalább egyszer az életben neki szóljon a valcer? Nem őrültek meg, legalábbis nem jobban mint a magyar fiatalok Korda Györgyért. (Ha ezt nem érti, írja be a Google-ba, hogy ’Korda György: Reptér, Sziget’ vagy klikkeljen ide – meg fog lepődni…) De előbb olvassa el a báli titkok titkait Szászi Júliától!
A közhelyek szerint a hollywoodi nő szőke, vékony és addig sikít, míg meg nem mentik. Azután pedig nagyon hálás a megmentőjének: de az általában már a vége főcím után következik. De ne dőljünk be a közhelyeknek! Deutsch Andor fillmtörténeti sorozatában bemutatja a legendás Dorothy Arznert, akinél jobban talán senki nem különbözött a „klasszikus Hollywood” „klasszikus nőalakjaitól.” Sok újat fog megtudni ebből a remek cikkből!
És az igazi jó hír, hogy egyéves a viszont.hu. Úgy gondoltuk, hogy szülinap nincs ajándék nélkül. Ezért olvasóinkat – és persze saját magunkat is – megajándékoztuk egy remek beszélgetéssel. Gárdos Péter filmrendezőt, írót hívtuk el. A Hajnali láz című könyvét lapzártáig 36 nyelvre fordították le, ahogy a belőle készült filmet is sok országban, rengetegen megnézték. Gárdos Péternek az elmúlt években több remek könyve jelent meg, szép példányszámokat elérve, ám filmes terveit sorra visszadobták. Nincs benne a brancsban? Esetleg ma pozitív hősöket kell faragni, s nem kételyeket támasztani? Miért mert az ő nemzedékük bátor lenni, és miért gyanítjuk azt, hogy a ma közpénzből filmeket készítők leginkább a hatalmi elvárásoknak akarnak megfelelni? Aki ott volt, az hallhatta, mit felelt mindezekre Gárdos. Aki nem, egyrészt sajnálhatja, másrészt rövidesen megnézheti videós beszámolónkat minderről – és ha kedvet kap hozzá, a következő viszont.hu szalonunkhoz már személyesen is csatlakozhat.
Értesülj a Viszont.hu legfrissebb híreiről!
Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,
- akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
- Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
- itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!
Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!