Vannak gyerekek, akiket az ember a rengeteg balhéról jegyez meg – ezeknek persze érthető oka van, ha az ember ismeri a családot, a körülményeket. Vannak, akik felnőttként is ilyenek maradnak: balhézók, kötekedők, akiket jobb elkerülni. De sokszor megélem azt is, hogy a kezelhetetlen gyerek sok cirkusza csak emlék marad, mert felnőttként teljesen más emberré válik.
esélyegyenlőség
Sok terhet cipelnek magukkal a generációs szegénységbe született gyerekek. Kívülről nézve ebben sokszor az a legfájdalmasabb, hogy ők nem is értik, nem is érzik. Mivel ebbe nőnek bele, számukra ez lesz a természetes.
Nem lehet tudni, kiből mi lesz. Épp ezért nem hagyhatunk el senkit. Minden gyereknek meg kell adni az esélyt, hogy azzá válhasson, ami lehetne.
Amikor általános iskolás volt, esős napokon előre izgult, hogy fog másnap eljutni az alig néhány száz méterre levő iskolába, ha csúszik az út. Nem vették fel a gimnáziumba, amit kinézett magának, azzal az indokkal, hogy nem fog tudni felmenni a lépcsőn. Most egy nemzetközi elismertségű alapítvány ügyvezető igazgatója, mindössze 23 évesen.
Mikulásünnepségre csak az mehetett, aki be tudta fizetni a mikuláscsomag árát, az anyák napi ünnepségre csak az, aki előtte odaadta a virág árát, vagy a tablóról lemaradt az a nyolcadikos, aki nem tudta kifizetni az alapcsomagot.
A török írónő, Asli Erdogan 2016 óta önkéntes száműzetésben, Németországban él. Hazájában nagy bűnt követett el: írt valami olyasmit, amit Törökországban tilos. És névrokona, Recep Tayyip Erdogan nem tűri az ilyesmit.
Egyre közelebb kerülve egy fiúhoz és családjához beleláttunk az eleve elrendeltség problémájába.