Nagy rendező volt nagy jellemmel: milyen kár, hogy úgy tűnik, ez a kettő néha kizárja egymást!
Két vérbő olasz, aki a szerelmet is halálosan komolyan veszi, és ezért hajlandó a törvényekkel is szembe menni. Két tehetséges és elismert zeneszerző, Giovanni Paisiello és Carlo Gesualdo – előbbihez egy hepienddel végződő, rövidke közjáték kapcsolódik, ami akár egyik vígoperája librettója is lehetne; az utóbbihoz viszont a zenetörténet legbrutálisabb gyilkossága. A helyszín mindkét esetben Nápoly.
Mivé lett a világ, a Wiener Sӓngerknaben lányokkal énekel? És mi lesz a hagyományokkal? Vajon az idei Bécsi Újévi Koncert közvetítését nézők között a zsörtölődők voltak-e többen, vagy inkább azok, akik így sóhajtottak fel: Na végre?
Bajban van az oktatás, ez nyilvánvaló. A rendszerváltás óta emlegetjük a kor változó kihívásait, a pedagógiai paradigmaváltás szükségességét, a tanterv újratervezését, amiből mindig tananyagbővüléssel és egyre korszerűtlenebb fókuszokkal jövünk ki.
Van, aki piramist épít, mi teret adunk a jobbító gondolatoknak
Előre kell bocsátanom, hogy Totyik Tamás gondolataival egyetértek, legfeljebb kiegészíteném néhány saját tapasztalattal.
Valaha annyira drága volt, hogy csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak. Mára olyan alapvető népélelmezési cikké vált, hogy még ársapkát is tettek rá. A 16. században értékes volta miatt fehér aranyként emlegették, ma a finomított liszt és só mellett egyike a civilizációs betegségekért felelősnek tartott három fehér méregnek. A cukor néhány évszázad alatt kalandos utat járt be.
Rossellini, de Sica, Visconti és a többiek
Parti Nagy Lajos megnyitó beszéde, videón
Kérdések, dilemmák a XXI. századi oktatás kihívásaival kapcsolatban. Totyik Tamás így látja. És Ön?