A hétköznapi életben a nem megszokott, a változás, a kimozdulás mindig okoz némi szellemi felfrissülést. Ha az ember a hideg tél helyett a mediterrán óceánparton frissen főtt kagyló és enyhén szénsavas, behűtött, könnyű fehér bor mellett (vinho verde) teszi ezt, az végképp jó irányba tudja mozdítani kedélyállapotunkat. De közben gyűlnek a fenyegető fellegek felettünk akkor is, ha próbálunk ügyet sem vetni rájuk.

A legendák ködébe vész, pedig igazából jelen van, hiszen számos neves filmszínész esküszik rá. Mi ez? A színészi játék elmélete vagy egy előadói technika, esetleg néhány tehetséges színésztanár hatása, akik iskolát alapítottak és széles körben elterjesztették a márkanevet? A sokat emlegetett Method Acting. Brando, Monroe, Dean, Hopper, Pacino, DeNiro, Williams, Day-Lewis – és még sokan mások sok országban, többféle színházi és filmes kultúrában több generáció óta esküsznek rá.

Beethoven születésének idejéről nincs más hiteles információnk, csak a bonni Szent Remigius katolikus plébánián fennmaradt, 1770. december 17-én kelt anyakönyvi bejegyzés. A korban az volt a szokás, hogy a keresztelőt a születést követő 24 órán belül megtartották. Konszenzus van abban (amivel maga Beethoven is egyetértett), hogy a dátum tehát december 16. De messze nem ez a legnagyobb rejtély a zeneköltő életében, hanem az, hogy ki volt az „unsterbliche Geliebte”, a „halhatatlan kedves” és vajon Beethovent tekinthetjük-e Menone (Minona) Maria Theresia Selma Losia Cornelia von Stackelberg vér szerinti édesapjának?

A bécsiek ragaszkodnak az évfordulókhoz, különösen, ha azok saját életükhöz kapcsolódnak, és még inkább, ha ilyenkor bármilyen vonatkozásban lehet hősies helytállásukra emlékezni. Idén volt például adódott éppen harminc éve, hogy csakis a közelben lakók önkéntes segítségének köszönhetően sikerült kimenteni a tűzből a nevezetes lipicai lovakat.

Lengyelország az orosz-ukrán háború kitörése óta több, mint 1,4 millió ukrajnai menekültnek nyújtott otthont, többnek, mint Európa bármely más országa. Korábban már írtunk róla, hogyan fogadták a bajbajutottakat – azóta hat hónap telt el.

Jó százötven éve hűséges társaink, és bár egy időben a kihalás szélére sodródtak, mostanában a reneszánszukat élik. A szülőföldjük Németország, barokk kastélyokban lakó őseik közrendű leszármazottjaiként onnan rajzottak ki a 19. században, és hódították meg a világot. Ők a kerti törpék.

Előre kell bocsátanom: nem vagyok karácsonyellenes. Kétségtelen: gyerekkoromban vártam a karácsonyt, élveztem a készülődést, imádtam a régi konzum szaloncukrot, a habcsókot. A karácsonyhoz hozzá tartozott a hó, szinte nem is emlékszem fekete karácsonyra. Hócipőben jártunk, talán van, aki még emlékszik a fehér, vízhatlan, oldalt gombos lábbelire. Csupa szép emlék: a Popper-család mindkét ága zsidó származású, de valahogy a karácsonyt mindig tartották.