Interjú Székely Kriszta rendezővel
Sokan nem tudják, de Popper Péter egyik szakterülete a kriminálpszichológia volt.
A hétköznapi életben a nem megszokott, a változás, a kimozdulás mindig okoz némi szellemi felfrissülést. Ha az ember a hideg tél helyett a mediterrán óceánparton frissen főtt kagyló és enyhén szénsavas, behűtött, könnyű fehér bor mellett (vinho verde) teszi ezt, az végképp jó irányba tudja mozdítani kedélyállapotunkat. De közben gyűlnek a fenyegető fellegek felettünk akkor is, ha próbálunk ügyet sem vetni rájuk.
Szeretnénk, ha az új év közelebb vinne bennünket is ahhoz, hogy a szabadságot, a befogadást és az ezért kiálló embereket, tetteket tudjuk ünnepelni.
Aki válaszol: Bakos Gábor, Balázsy Panna, Bálint András, Falusi Mariann, Farkasházy Tivadar, Fullajtár Andrea, Geszti Péter, Hajós András, Havadtőy Sámuel, Ignácz József, Iványi Gábor, Koltai Róbert, Pajor Tamás, Ragályi Elemér, Szívós Márton, Ungár Anikó
A legendák ködébe vész, pedig igazából jelen van, hiszen számos neves filmszínész esküszik rá. Mi ez? A színészi játék elmélete vagy egy előadói technika, esetleg néhány tehetséges színésztanár hatása, akik iskolát alapítottak és széles körben elterjesztették a márkanevet? A sokat emlegetett Method Acting. Brando, Monroe, Dean, Hopper, Pacino, DeNiro, Williams, Day-Lewis – és még sokan mások sok országban, többféle színházi és filmes kultúrában több generáció óta esküsznek rá.
A viszont.hu most így búcsúzik a focilegendától.
Beethoven születésének idejéről nincs más hiteles információnk, csak a bonni Szent Remigius katolikus plébánián fennmaradt, 1770. december 17-én kelt anyakönyvi bejegyzés. A korban az volt a szokás, hogy a keresztelőt a születést követő 24 órán belül megtartották. Konszenzus van abban (amivel maga Beethoven is egyetértett), hogy a dátum tehát december 16. De messze nem ez a legnagyobb rejtély a zeneköltő életében, hanem az, hogy ki volt az „unsterbliche Geliebte”, a „halhatatlan kedves” és vajon Beethovent tekinthetjük-e Menone (Minona) Maria Theresia Selma Losia Cornelia von Stackelberg vér szerinti édesapjának?
A bécsiek ragaszkodnak az évfordulókhoz, különösen, ha azok saját életükhöz kapcsolódnak, és még inkább, ha ilyenkor bármilyen vonatkozásban lehet hősies helytállásukra emlékezni. Idén volt például adódott éppen harminc éve, hogy csakis a közelben lakók önkéntes segítségének köszönhetően sikerült kimenteni a tűzből a nevezetes lipicai lovakat.
Lengyelország az orosz-ukrán háború kitörése óta több, mint 1,4 millió ukrajnai menekültnek nyújtott otthont, többnek, mint Európa bármely más országa. Korábban már írtunk róla, hogyan fogadták a bajbajutottakat – azóta hat hónap telt el.
Jó százötven éve hűséges társaink, és bár egy időben a kihalás szélére sodródtak, mostanában a reneszánszukat élik. A szülőföldjük Németország, barokk kastélyokban lakó őseik közrendű leszármazottjaiként onnan rajzottak ki a 19. században, és hódították meg a világot. Ők a kerti törpék.
Az ünnepek is elmúlnak, mint minden – mondanánk, ha melankolikusak lennénk. De miért lennénk melankolikusak épp most, amikor örülni is lehet, és érezni, hogy mi valahol nagyon szerencsések vagyunk?
Előre kell bocsátanom: nem vagyok karácsonyellenes. Kétségtelen: gyerekkoromban vártam a karácsonyt, élveztem a készülődést, imádtam a régi konzum szaloncukrot, a habcsókot. A karácsonyhoz hozzá tartozott a hó, szinte nem is emlékszem fekete karácsonyra. Hócipőben jártunk, talán van, aki még emlékszik a fehér, vízhatlan, oldalt gombos lábbelire. Csupa szép emlék: a Popper-család mindkét ága zsidó származású, de valahogy a karácsonyt mindig tartották.
A viszály az oly békés karácsonyi dal körül mostanában nem szerepel a nyilvánosság előtt
Sok kedvünk nem volna most beleállni a 8 fokos vízbe. Igaz, nem is kéri ezt tőlünk senki. Az itt dolgozó munkások számára azonban ez nem döntés kérdése: nekik bele kell állni a vízbe, hiszen ők novembertől azért hajtanak heteken át, hogy karácsonyra legyen az ünnepi asztalokon elegendő ponty.
A béke és a megértés szellemében kiürült tekintetű, roppant hadak ajándékra éhesen kerülgetik egymást a vigyori télapók és fényes díszek árnyéka alatt. Végtelen emberfolyók hömpölyögnek folyosókról liftbe, liftből folyosókra: a pláza megtelt, de annyira, hogy belehal a szív a békébe és megértésbe.
Támogatott tartalom