Az apja trónörökösnek szánta. Igaz, csak egy saarbrückeni áruház lett volna a birodalma, amit ő gőgösen elutasított; jó szándékának csupán annyi bizonyítékát adta, hogy megígérte, ha világgá megy, és vad kalandokba bocsátkozik, nem használja apja nevét. Akkor még nem sejtette, hány országon és földrészen keresztül fog utazni, menekülni, dolgozni, milyen karrier, csillogás, bukás és több újrakezdés vár rá, de betartotta az ígéretét
Ilyenkor, mikor nagyon sokat dolgozunk az alapítványnál azon, hogy a karácsony ünnep legyen ott is, ahol nélkülünk ugyanolyan nélkülözéssel teli nap lenne, mint a többi, mindig visszagondolok a korábbi évekre is. Vannak képek, melyeket sosem fogok elfelejteni.
Ez a vágy egyidős az emberrel – de legalább s Évával. Ádámnak ugyanis szépnek kellett lennie, hiszen őt az Úr saját arcmására teremtette.
Hedy Lamarr születésének évfordulóján, november 9-én ünnepeljük az Európai Feltalálók Napját. A részben magyar származású filmcsillag találmányához egy amerikai avantgárd zeneszerző diplomata testvére elleni merénylet szolgált a kutatás alapjául.
Nagyon magasról zuhant nagyon mélyre. Valaha Szászország legbefolyásosabb asszonya volt, aztán kellemetlen karácsonyi meglepetésként egyszerre börtönben találta magát. Erős Ágost választófejedelem hivatalos kegyencnője, Cosel grófnő 1716 adventjét a nosseni várban töltötte, majd december 24-én megérkezett érte a kocsi, hogy elszállítsa Stolpen várába, ahol kis híján ötven évig élt magányos rabságban.
Támogatott tartalom
Radványi Gézáról valamiért mindig megfeledkeznek. Ki tudja, talán rajta múlt, ő vette – látszólag – túl könnyedén az életet, nem csinált karriert, inkább az elveihez ragaszkodott.
Zugló utcáin sétálgatva különös dolgokra bukkanhat az ember. Apróságokra, amelyeket csak értő szem fedezhet fel. És ha szerencsénk van, szembe jöhet velünk akár az is, aki ezeknek a pici érdekességeknek külön kultuszt teremtett a Facebookon #zuglóiséták néven a személyes oldalán. És azt sem árt tudni róla, hogy a környezetpszichológia, mint önálló tudományterület neki köszönheti a létezését. Dúll Andreával beszélgettünk.
Eredetileg nem is őt szemelték ki a szerepre. A koncepció is más volt, nem egy topis figurát képzeltek el az alkotók, sokkal inkább egy sármőrt, aki elbűvöli a közönséget.
A történet maga nagyon hasonlatos a magyar Rajk-perhez, amelynek következtében Rajk Lászlót, Szőnyi Tibort, Pálffy Györgyöt és Szalai Andrást koholt vádak alapján kivégezték, és másokat, mind-mind vezető kommunista kádereket, hosszú börtönbüntetésre ítéltek.
Mélységes mély a múltnak kútja – a viszont.hu ebből mereget, hogy segítsen válaszokat találni a ma kérdéseire. Itt van mindjárt az iskola, ahol a gyermekeink, unokáink sorsa dőlhet el. Egyetérthetünk azzal, amit napjainkban diákok sokasága skandál: ha nincs tanár, nincs jövő! Nézzük csak mit írt erről Ady Endre bő száz évvel ezelőtt, hátha segít jobban megérteni a mai helyzetet!
Vagy legalábbis használta már valamelyik általa fejlesztett, fontos cuccot, csak nem tudott róla. Ilyen az, ha az ember olyan közegben alkot, ahol a kész mű alá nem kerülhet szignó – és valószínűleg az sem segít egy zsenin, ha nőnek születik.
A 80-es évek közepén találkoztam először Cyrano de Bergerac figurájával. Egész pontosan 1985-ben, amikor a Madách Színház Huszti Péterrel a főszerepben mutatta be Rostand darabját. Azonnal megfogott a nyelvezete, a rímek, az egész történet és persze nem utolsósorban maga Cyrano figurája. Olvasva talán még jobban tetszett; azóta már több, mint tucatszor átforgattam. Talán azért is, mert addigi életem során több hasonló szituációba kerültem, mint Cyrano.
A városra éjszaka borul, csend van, kiürültek az utcák. Aztán mintha árnyék futna végig a járdán. Mintha valami moccanna két ház között. Madarak riadnak fel, idegesen köröznek a parkok fái fölött. Hullámok törnek meg a parti sziklán. De a vihar előtti csend sem tarthat örökké: hamarosan fülsüketítő bömbölés hallatszik, és hatalmas mancsok döntik romba a város felhőkarcolóit…
A skandináv mesterlövészektől okkal tartanak. A minden idők leghalálosabb mesterlövésze titulus pedig a finn Simo Häyhät illeti, aki összesen 705 ellenségét ölte meg az 1939. november 30-án kitört téli háború (vagy szovjet-finn háború) során.
Hívják bár Santának, Sinterclaasnak, Joulupukkinak vagy Mikulásnak, a decemberben ajándékot osztogató figurát kedves, mosolygós, nagyszakállú idős bácsinak képzeljük el, rénszarvasok vonta szánon és talpig pirosban. Nem volt ez mindig így. Sőt!
A legfontosabb a szakáll helyes felragasztása. A már komoly gyakorlattal rendelkezők szerint nincs annál kellemetlenebb, mint amikor leesik ez az emberről. Még akkor is kínos a lelepleződés, ha a gyerekek általában sejtik, nem igazi télapó jött el hozzájuk, csak afféle bérmikulás. A profi bérmikulások szerint, ha hat évnél idősebb gyermekekhez szállunk ki, akkor a szakállat úgy érdemes felerősíteni, hogy az avatatlan szemlélő minden pillanatban attól tarthasson, azonnal leesik. De – s ez a szakma egyik nagy titka –, végül fent marad. Olyan trükk ez, amit minden kötéltáncos ismer. Ha egyszer-kétszer megbotlik a magasban, jobban izgul a közönség.