Támogatott tartalom
Nem ártana, ha ki-ki megnézné itt a divatba jött Balaton-felvidéken, kik laktak valaha az ő mostani víkend- vagy lakóházában.
A kerékpáros nőt, aki 1894 őszén érkezett az Indiana állambeli Elkhart városába, már a település határában le akarták tartóztatni. Az ok nem a közlekedési szabályok megsértése volt, mert akkoriban olyanok még nem igazán léteztek. A hölgy botrányos megjelenése késztette arra a városlakókat, hogy a rendőrt hívjanak. A nő nem elég, hogy férfibiciklin ült, hanem nadrágot is viselt!
Mephisto, aki Faustot játszotta: Emil Jannings élete
Támogatott tartalom
A krumplit minden nemzet a magáénak érzi, a magyarok is. Miközben azon aggódunk, vajon a jövőben ehetünk-e belőle annyit, amennyit csak akarunk, valószínűleg nem jut eszünkbe eltűnődni azon, hogyan vált a Dél-Amerikából hozzánk került növény gumója népélelmezési cikké.
Kedves barátunk, ez itt a Heti Szemle, a Viszont.hu hétvégente jelentkező cikkajánlója.
A XV. század három legjelentősebb portugál születésű, szefárd rabbija José Chaion, Isaac Abravanel és Manassés Ben Israel voltak. Az Abravanel nevet hallottam a legtöbbször tóra-tanulás közben jelentős tóra-kommentárjai miatt, illetve az ő nevét olvastam legtöbbször referenciaként a XV. századi portugál zsidóság kapcsán. Akkor még eszembe sem jutott, hogy története a mai napig is elér.
„Oda nem adnám az én Käthémet egész Franciaországért és Velencéért sem, mivel Isten őt nekem ajándékozta, engem pedig neki.”
Tudósítás az ukrán frontvonalból
Őrjítő sikerekben gazdag, de kudarcokat sem nélkülöző életútja talán modellezi, mi kell ahhoz, hogy valaki sokra vigye az álomgyárban. Először is tehetség. De az kevés. Szükség van még bátorságra (vagy éppen: vakmerőségre), vállalkozó kedvre, makacsságra, keménységre, némi narcisztikus önszeretetre… és rengeteg elszántságra.
A minap 78 éves korában elhunyt Dietrich (Didi) Mateschitz, a Red Bull atyja, mindent egyesített, amitől lányok-asszonyok bálványa lett: jóképű volt, mérhetetlenül gazdag és kellőképpen titokzatos.
Vannak helyzetek, mikor semmi sem úgy alakul, ahogy kellene. Amikor az élet közbeszól, és megakasztja az álmokat. Mikor másfajta felelősség jelenik meg az életben, ami átírja a jövőt. Mikor meg kell próbálni ott megkeresni a boldogságot, ahonnan az egyetlen lehetőségnek a menekülés tűnt.
Kedves Olvasó, ez itt a Heti Szemle, a Viszont.hu hétvégente jelentkező cikkösszefoglalója.
Csókot kapni XIV. Lajostól óriási megtiszteltetés lehetett ugyan, de élménynek rettenetes.
A 60-as évek népszerű slágere az akkor tömegek által ünnepelt Németh Lehel előadásában leginkább azoknak szólt, akiknek a Balaton is majdnem elérhetetlen volt, nem hogy a Riviéra. Aztán lassacskán változott a helyzet, és a szocialistának mondott idők utolsó negyed századában tömegek jutottak el a magyar tengerhez. Átalakult a világ és a tó is végletesen, végképpen. Hemző fotóin az egykori „természetes” balatoni életmód utolsó nyomai lelhetők fel keveredve a 20. század végének furcsa magyaros turizmusával.
Lehet, hogy a mozi a hétköznapok ünnepe, de a filmvilág egyúttal egy megállás nélkül, egyenletes ritmusban termelő hatalmas üzem is: a benne dolgozók és az értük rajongók is megérdemlik, hogy időnként egy csöppet – ne túl nagyot – hátrébb lépjenek, és visszanézzenek arra, amit csinálnak. Vagyis ünnepeljék magukat. Erre valók a nagy filmfesztiválok, ahol összegyűlhet, aki éppen fontos, nemrég még fontos volt vagy fontos szeretne lenni.