Egy évben általában hat hónapot turnéztak, amit a pandémia levitt nullára. A Takács Quartetről – a University of Colorado rezidens kvartettjéről, amely idén már a 47. évadját kezdte – azért a koncerteket nélkülöző, sötét időszakban is sokat lehetett olvasni.

A háború és a Trianon utáni válságos időkben a cukrászdák zsúfoltsága nem feltétlenül a luxus, hanem sokszor inkább a szegénység jele volt. Sokan azért töltöttek el hosszú órákat a jól fűtött cukrászdában, mert ott egy csésze kávé vagy briós mellett is melegedhettek, és nem kellett otthon, a fűtetlen lakásukban fagyoskodniuk. A Szavanov cukrászdába bárki betérhetett, és mindent megkapott egy helyen: gyors kiszolgálást, friss süteményt, forró kávét, s nem ám háborús árpakávéból, hanem igaziból.

Már ideérkezésünk estéjén fényes velkám fogadást rendeztek a tiszteletünkre az egyik legelőkelőbb szállodában, s a házigazdák képviseletében néhány percre feltűnt maga a bíboros is a gyönyörű vérvörös palástjában. Igaz, végül nem fogyasztott semmit, de csoportunk vezetőivel szélesen mosolyogva lejattolt, aztán a tolmácsa sajnálkozva kimentette, mondván, hogy szívesen maradnának még, de hát ugye a kötelesség.