Háy János az utóbbi időben egyik könyvet a másik után ontja magából a legkülönbözőbb, a személyes mellett fontos társadalmi problémákkal foglalkozó kérdésekkel. Nemrég Indiában turnézott, drámái pedig nemsokára Angliában is megjelennek, Spiró Györggyel és Tóth Krisztinával egy kötetben.
irodalom
A 80-es évek közepén találkoztam először Cyrano de Bergerac figurájával. Egész pontosan 1985-ben, amikor a Madách Színház Huszti Péterrel a főszerepben mutatta be Rostand darabját. Azonnal megfogott a nyelvezete, a rímek, az egész történet és persze nem utolsósorban maga Cyrano figurája. Olvasva talán még jobban tetszett; azóta már több, mint tucatszor átforgattam. Talán azért is, mert addigi életem során több hasonló szituációba kerültem, mint Cyrano.
Gyakd meg, te léha kurafi!
Észtországban mind a mai napig ismert és magát makacsul tartó legenda szerint Hiiumaa (német nevén Dagö) szigetén egy kalózbáró élt és követett el számos gonosztettet. Ő ugyanis a gonosszal cimborált: mágikus mesterkedésével vihart, esőt és hófúvást tudott előidézni és különféle szellemek engedelmeskedtek parancsainak.
Szép napra ébredünk ma is, ugyanis megint egy csomó izgalmas dolgot ajánlunk a viszont.hu érdeklődő olvasóinak!
Itt a hétvége, és ez remek alkalom arra, hogy egy kicsit olvasgassunk. Még akkor is, ha több érdekes program is akad ma, például Budapesten a Pozsonyi Piknik. De hát piknikek jönnek-mennek – az olvasnivaló örök.
Az 1600-as évek eleje a változások kora Európában, kalandor királyokkal és boszorkányüldöző főpapokkal, zsoldosokkal és kurtizánokkal, felejthetetlen farsangi mulatságokkal és olyan csodálatos zenével, amilyet korábban nem hallott emberi fül. Ez a tarka forgatag kavarog a két főszereplő, az orvos apja mellett felnőtt Johanna és az itáliai énekes, Niccolò körül lapunk állandó szerzője, Mörk Leonóra Asszonyom, édes úrnőm című új regényében. Ebből olvashatnak most egy részletet.
A szlovákai Bábaszék (Babina) olyan, mint egy gyors patak völgyének vize: beszalad az utazó és máris kint találja magát a falu másik végén. Ami miatt mégis megéri lekanyarodni a falu mellett elfutó 66-os főútról, az Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője című regénye. És bármilyen apró is az 522 lelkes falu, akad ott látnivaló.
Azóta sem sikerült senki másnak ilyen borzasztót írni
Kevés szó, néhány vonal – s benne a világmindenség. Röviden ennyi Örkény István és Réber László művészete. Az „Egypercesek” írója és első kötete grafikusának közös műveit most egy kiállításon is meg lehet csodálni. Amelyen kiderül, hogy a hatvanas évek ma van, és hogy néhány év orosz hadifogság után is lehet (a szerzők szerint, csak akkor lehet) – igazán nagyot alkotni. Székesfehérvár: Réber László kiállítás, avagy Örkény Istvántól Lázár Ervinen át Janikovszky Éváig. És vissza.
Reggeli napsütés, Párizs. Az apám. Magas, szélesvállú és csupa vigyor. Rögtön beültünk a legközelebbi tükörfényes kávéházba. Az első két francia kifejezés, amit megjegyzek magamnak: orange pressé, chocolat chaud.
Szarvasi íróember, tehenészetben résztulajdonos, Körös-menti mesélő. Az 1977-ben született Hartay Csaba verseskötetei és regényei (például az Átkiáltani az őszbe (versek, Scolar, 2020) vagy a Lerepül a hülye fejetek (regény, Scolar, 2021) állandó toplistás darabok – ezen túl arról is kérdeztük, milyen a vidék íze, mi teszi a forradalmárt, és vajon a takarmányozási napló megírása után várható-e katarzis.
Tavaly májusban, a gázai háború legújabb fordulójának idején, lángba borultak Izrael vegyes, zsidók és arabok lakta városai, köztük a Tel-Aviv déli részének számító Jaffó is. A zavargások után a Jaffón élő civilek összefogtak, hogy jobban megismerjék, megértsék egymást, s ehhez arab és héber költőket hívtak segítségül.
„Nyilvánvaló, hogy az ország teljes megszállására, ha nem a megsemmisítésére készülnek” – interjú a Kijevben élő Andrej Kurkov íróval
Amikor azután vagy negyven évvel az első Hemingway-olvasóélményem után már-már feladtam volna ifjúkorom nagyralátó vágyait, úgy hozta a sors, hogy egy megfáradt autóbuszos idegenvezető egyszer csak felajánlotta: pár dollárért belevisz minket, engem meg az akkori barátnőmet a havannai éjszakai élet sűrűjébe, beleértve a Hemingway-kocsmát is. Hát hogyne csaptam volna szinte gondolkodás nélkül a tenyerébe!
Az Én is voltam jávorfácska című könyv 1979-ben, még a szerző életében jelent meg először. Nagyanyámnak megvolt. Pontosan emlékszem, ahogyan lelopom a koloniál könyvespolcról a Filtol-füstös nappaliban. Lopnom kellett, mert nagymama kissé prűd volt, és úgy ítélte meg, ez a könyv korai nekem. Ha jól emlékszem, egy hétvége alatt befaltam, és nyilván nem értettem csomó mindent, de egy dolgot igen: ennek a számomra ismeretlen hölgynek megadatott mindaz, amivel addig kizárólag mesékben találkoztam.
– Mi a közös bennük: mozi, maszek, halandzsa?
– És ezekben: robot, bikini, rikkancs?
– És annak, aki mindent is tud:
villant, bakancslista?