A Fortepan az egyik legismertebb, leghasznosabb portál, ha a közelmúltunkból keresünk képeket; hiszen annyi izgalmas dologról készült fotó az elmúlt lassan 150 évben! Most itt a viszont.hu-n egy sorozatot kezdünk azokból a képekből, amelyeket innen válogatunk és mi valamiért érdekesnek, izgalmasnak, felidézendőnek tartjuk. S mielőtt belevágunk, beszéljünk arról, mi is ez a Fortepan. Az egyik alapítóval és egyben a gyűjtemény mai kurátorával Tamási Miklóssal beszélgettünk.
fotó
A 60-as évek népszerű slágere az akkor tömegek által ünnepelt Németh Lehel előadásában leginkább azoknak szólt, akiknek a Balaton is majdnem elérhetetlen volt, nem hogy a Riviéra. Aztán lassacskán változott a helyzet, és a szocialistának mondott idők utolsó negyed századában tömegek jutottak el a magyar tengerhez. Átalakult a világ és a tó is végletesen, végképpen. Hemző fotóin az egykori „természetes” balatoni életmód utolsó nyomai lelhetők fel keveredve a 20. század végének furcsa magyaros turizmusával.
Ideje, hogy megmutassuk a Nóri által már többször bemutatott és egymilliószor leírt VALÓDI VIDÉKET, a kettészakadt Magyarországot.
A szellemfotózás nem volt túl etikus, de szépen hozott a konyhára
Budapest – mindenkinek megvan a saját élménye róla fényekkel, illatokkal ,színekkel, emlékekkel. Trbéky Eszter fotókon örökíti meg a maga Budapestjét.
Bánkuti András évtizedek óta készülő képei egy csodás világot mutatnak be. A balettét. Ráadásul az egyik legsikeresebb társulat munkáját, működését ismerhetjük meg: a legendás Győri Balettét. Láthatjuk a légies szépséget és azt a földhözragadt kínlódást, amivel ennek a látványnak a megteremtése jár.
Különleges képek, egy különleges embertől. Egy különleges emberről.
De csak akkor, ha pontosan úgy csinálták, ahogy azt a kézikönyv előírta!
Nem az idő halad: mi változunk. A végzetszerűen bekövetkező változások kedélyes hangú, ám könyörtelen dokumentációja ez. Ugyanakkor mégiscsak optimizmust sugároznak a képek: nem az elmúlásról szólnak, hanem arról, hogy a humánum képes legyőzni Kronoszt.
Idegenség- és otthontapasztalat… Az ezek között húzódó – olykor igen vékony – határon állhat az ember Belicza László Gábor kóspallagi képeit nézve. Arcokra, tájakra, gesztusokra, érintésekre irányítja a tekintetet.
Stalter történeteket mesél el, emberi érzéseket mutat meg, tudja, mi az, hogy együttérzés. Az ő kezében az objektív nem objektív, hanem kifejezetten szubjektív.
Nálunk a viszont.hu-n már hetekkel ezelőtt lehetett látni, a világ csak most ismerkedett meg Roxy rókával. Radisics Milán a Karanténban egy rókával című fotósorozatát korábban is bemutattuk, miután a 40. Magyar Sajtófotó Pályázat Természet és tudomány kategóriájának első díját már megszerezte. Roxy róka menetel tovább a világhír felé. Most a tekintélyes a Sony fotóverversenyének Természet és Élővilág kategóriájában díjazták. Ez alkalomból idézzük fel beszélgetésünket a fotóssal.
Sok valódi hős története csak évtizedek múlva lát napvilágot. Csendben, szerényen teszik a dolgukat, nem a hírnévért vagy dicsőségért, csupán emberségből.
Beszélgetés Kleb Attila fotós-koncertszervezővel egyéniségekről, színészek kicsomagolásáról, és hogy hány lámpát illik használni portréfotózáshoz
Majuli szigetén olyanok a viszonyok, hogy a legegyszerűbb lenne azt mondani: innen el kell húzni. Közben mégis felülkerekedik az ember, miközben egy közvetlen kapcsolatot alakít ki a természettel. Ezt a különleges viszonyt mutatja be Zoltai András fotósorozata.