Szerzőnk, aki nemrég az életét mentve hagyta el kijevi otthonát, szerencsésen megérkezett Varsóba. A háború olyan következményeiről számol be személyes tapasztalatai alapján, amelyekről eddig nem sokat hallhattunk.
Category Archive: TARTÓS TÁR
Sok valódi hős története csak évtizedek múlva lát napvilágot. Csendben, szerényen teszik a dolgukat, nem a hírnévért vagy dicsőségért, csupán emberségből.
Azóta sem sikerült senki másnak ilyen borzasztót írni
Az a nap ugyanúgy indult Lisszabonban, mint minden évben. A templomokban misére készülődtek, a városlakók otthon épp azt a ruhájukat válogatták, amiben majd az istentiszteletre mennek. De eközben onnan 300 kilométerre, az óceán mélyén megmozdult valami.
Marharyta Yakovleva Ormotsadze hazájában elismert újságíró volt, amíg az orosz invázió menekülésre nem kényszerítette. Mindent hátrahagyva jött el, talán átmenetileg, talán egy új élet kezdeteként, ezt még maga sem tudja. Új munkatársként köszönthetjük őt a viszont.hu csapatában. Első cikkében személyes élményeit osztja meg az olvasókkal. Az illusztrációként szolgáló képek Anatolij Sztepanov munkái, aki jelenleg is Kelet-Ukrajnában van, és életét kockára téve dolgozik azon, hogy megmutassa a világnak a háború valódi arcát.
Ukrajna az életéért küzd. Riporterünk a mi szemünk és fülünk, aki az életét kockáztatta ezekért a képekért. Ahogy az életét kockáztatja minden ukrán katona, de a harcba küldött oroszok is. Ezek a képek a háborúról szólnak, miközben a békéért kiáltanak.
Oxana energikus, mosolygós, nem tűnik riadtnak, elveszettnek. Azt mondja, csak az a furcsa, a némileg szokatlan a számára, talán kicsit megalázó is, hogy amihez már hozzászokott, amit a munkájával évtizedek alatt kiérdemelt, annak egy részétől most váratlanul megfosztották. A kártyája például már nem működik Magyarországon.
A sorozatok divatja néhány éve Ukrajnát is elérte. Egyre-másra készültek a szériák, de valahogy a legtöbb mégsem aratott átütő sikert. Egészen 2015-ig, amikor egy hazai sitcom minden nézettségi rekordot megdöntött. A főszerepet egy népszerű színész játszotta, aki részben maga írta a forgatókönyvet és producerként is részt vett az alkotásban. Az új sztárt úgy hívták: Volodimir Zelenszkij.
„A német anya és első gyermeke” című nevelési kézikönyv a harmincas években igazi bestseller lett, német nők milliói igyekeztek megfogadni a könyvet író orvos, Johanna Haarer gyereknevelési tanácsait, amelyek lényege az érzelmi ridegtartás. És bár a könyv 1934-ben jelent meg, az abban leírtak – a német pszichiáterek évtizedek óta tartó kutatásai szerint – máig éreztetik hatásukat.
Mekkora szerelem lehet az, amikor valaki várúrnővé nevezi ki szíve hölgyét, és egy egész kastélyt épít neki? Ez nem egy középkori történet: Bory Jenő a 20. században élt és alkotott, a Bory-vár a mai napig őrzi felesége iránti szerelmét várfalak, szobrok és festmények formájában.
„Én a Route 66 szülötte vagyok, Kaliforniában az út kezdeti pontjánál láttam meg a napvilágot és a Route 66-en, csak egy másik részén fogok meghalni is.”
2022. febuár 22-én Putyin orosz elnök utasítására az orosz csapatok megtámadták független szomszédjukat, Ukrajnát. Már az első órákban áldozatokról érkeztek jelentések, rengeteg a menekült. És mindez még csak a kezdet.
1945. február 13-án Buda is felszabadult. Mindez Lévai Jenőnek azt jelentette, hogy élete egy újabb durva – valószínűleg a legdurvább – megpróbáltatását is túlélte.
Ha elmegyek a Pozsonyi kisvendéglő előtt a Pozsonyi út-Radnóti utca sarkánál, látom a hajdani Delicatesse boltot. Az egyik négyszögletű asztalnál kötöttünk fogadást: vajon tudunk-e annyit inni, hogy a feles poharak derékszöget alkossanak az asztalon?
Semmit sem lehet felfedni, feltárni, leleplezni. A Bayens-csapat vádjai ördögien üresek. Az egész világ szeme láttára, nem másra alapozva, mint a semmire, egy zsidót most a holokauszt ikonikus arcának árulójává tesznek.
Pár hónapja a felfedezésünket elmeséltem egy egri régésznek, aki a fejét fogta a kétségbeeséstől. Mint mondta, manapság ők megfeszülnek az erőlködéstől, hogy az 1552-es ostromból kézzelfogható, szemmel látható nyomot tudjanak megmutatni, s tessék, 1986-ban, amikor megvan a legendás ostrom egyik fontos bizonyítéka, nem történt vele semmi.
– Itt dolgozott az ükapám; itt dolgozott a dédapám; itt dolgozott a nagyapám; itt dolgozott az apám – hallom a helybeliektől, salgótarjáni, rónafalui és kisterenyei emberektől, de ezt az egy mondatot nem halljuk többé soha:
– Itt dolgozik a fiam.