Ez egy komoly kultúrtörténeti témájú cikk. De tényleg.
történelem
Az a nap ugyanúgy indult Lisszabonban, mint minden évben. A templomokban misére készülődtek, a városlakók otthon épp azt a ruhájukat válogatták, amiben majd az istentiszteletre mennek. De eközben onnan 300 kilométerre, az óceán mélyén megmozdult valami.
A háború sújtotta Ukrajnában egyre kevesebb az olyan pillanat, ami nem feszült figyelemmel, az esélyek latolgatásával, megoldhatatlannak tűnő problémákkal telik. Hősök lesznek azokból, akik semmi másra nem vágynak, csak megnyugtató, kiszámítható mindennapokra.
A Bükk déli lábain túl, de a magyar Alföldön még éppen innen, a nagy puszta északi határán fekvő Mezőtárkány községben vagyunk, s az olvasó joggal kérdezheti, hogy miért. Azért, mert újabban ugyanezt kérdezi magától sok helybéli is.
A szépen helyreállított belvárosi Eskeles palotában, vagyis új helyszínen 29 év után újra megnyílt egy olyan létesítmény, amely 1938-ban annyi mindennel együtt megsemmisült.
Konyhakertészeti kiskáténk első részében egy olyan növényt veszünk nagyanyánk 87 dioptriás szemüvege alá, amely se nem bors, se nem semmi, mégis mindkettő – vagyis nem semmi, de mégis: a kerekborsot simán kiválthatja annál, aki szemes. Senki se mondja, hogy ebben a növényben nincsen költészet!
Az ezredfordulón születettek 69 százaléka rendszeresen posztol fotókat az ételéről vagy az italáról a közösségi médiában. Sok ilyen képen az ételeket kellékként használják más tárgyak, például táskák, ékszerek és edzőcipők mellett, hogy egy bizonyos életstílust és identitást mutassanak a külvilág felé. De vajon ki találta ki azt, hogy együnk desszertet?
„A német anya és első gyermeke” című nevelési kézikönyv a harmincas években igazi bestseller lett, német nők milliói igyekeztek megfogadni a könyvet író orvos, Johanna Haarer gyereknevelési tanácsait, amelyek lényege az érzelmi ridegtartás. És bár a könyv 1934-ben jelent meg, az abban leírtak – a német pszichiáterek évtizedek óta tartó kutatásai szerint – máig éreztetik hatásukat.
„Én a Route 66 szülötte vagyok, Kaliforniában az út kezdeti pontjánál láttam meg a napvilágot és a Route 66-en, csak egy másik részén fogok meghalni is.”
Amikor Klein Sándor az életéről kezdett nekem mesélni, úgy éreztem, mintha egy csodamasina révén visszautaztam volna az időben. Merthogy amikor ő megszületett, Magyarország miniszterelnöke gróf Bethlen István volt, a pápát XV. Benedeknek hívták, a Downing Street 10. szám alatt pedig David Lloyd George lakott.
2022. febuár 22-én Putyin orosz elnök utasítására az orosz csapatok megtámadták független szomszédjukat, Ukrajnát. Már az első órákban áldozatokról érkeztek jelentések, rengeteg a menekült. És mindez még csak a kezdet.
Kitört a háború. Ez már nem stratégiai játék, nem vonalak húzogatása térképeken, hanem vér, könny, rombolás és szenvedés.
1945. február 13-án Buda is felszabadult. Mindez Lévai Jenőnek azt jelentette, hogy élete egy újabb durva – valószínűleg a legdurvább – megpróbáltatását is túlélte.
Semmit sem lehet felfedni, feltárni, leleplezni. A Bayens-csapat vádjai ördögien üresek. Az egész világ szeme láttára, nem másra alapozva, mint a semmire, egy zsidót most a holokauszt ikonikus arcának árulójává tesznek.
Ruanda a természeti szépség és az emberi nyomorúság olyan végleteit produkálta, amelyről én tudósíthattam először a magyar olvasókat.
Egy hajó és egy színdarab – mindkettő rosszkor volt rossz helyen
Pár hónapja a felfedezésünket elmeséltem egy egri régésznek, aki a fejét fogta a kétségbeeséstől. Mint mondta, manapság ők megfeszülnek az erőlködéstől, hogy az 1552-es ostromból kézzelfogható, szemmel látható nyomot tudjanak megmutatni, s tessék, 1986-ban, amikor megvan a legendás ostrom egyik fontos bizonyítéka, nem történt vele semmi.