Ma olyan fába vágom a fejszémet, amilyenbe ritkán, vagy talán még soha. Egy régebbi, félbeszakadt történetet szeretnék most folytatni: a sajátomat.
történelem
Manzanar neve spanyolul annyit tesz: almaültetvény. Ez a kaliforniai térség mégsem a gyümölcseiről vált híressé, hanem arról a táborról, ami itt épült a második világháború idején. Akkor, amikor az Egyesült Államok szögesdrót mögé zárta több ezer, japán származású állampolgárát.
Egy furcsa reklámkampány története
Jövőre 90 éves lesz, de a szépségéből, eleganciájából semmit sem veszített. Aki a Csepel-szigeten él, jól ismerheti az érzést, mikor egy hosszabb autóút vége felé feltűnik a láthatár szélén – nehéz megállni, hogy az ember ne üdvözölje úgy, mint egy rég látott, kedves ismerőst. A lakihegyi adótorony megépülése óta napjainkig a magyar rádiózás jelképe.
Elizabeth Keckley és Rose Bertin két külön világ, mégis sokban hasonlítanak. Nevük talán kevéssé ismert, történeteik azonban annál különlegesebbek. A semmiből jöttek és lettek hatalmasakká, First Ladyket öltöztettek, és háborúk fordítottak a sorsukon. Más-más évszázadban éltek, de mindkettejük élete a divat volt.
Nem lehet talán mondani, hogy egyszerű volt utam erre a világra, de végül is nem panaszkodhatom, hiszen maga a Párt egyengette hatásosan ezt a pályát. Az már csak hab a tortán, hogy Hirschler bácsi kezéből rövid úton a volt Gestapo-főhadiszállásra kerültem.
Most különösen nagy a felelőssége mindenkinek, aki emlékezetpolitikával foglalkozik
Mit csináltak a viktoriánus kor polgárai, ha a barátaikkal múlatták az időt? Úgy tűnik, egyáltalán nem voltak olyan kimértek és visszafogottak, mint ahogy azt az utókor gondolja! A fotókon mosoly nélkül pózoló, elegáns kalapot viselő hölgyek és urak valódi partyállatokká váltak, ha leszállt az éj.
Új ruhát kaptak, aztán vonatra ültették őket. A szerencsésebbeket egy új család várta; a többiek sorsa menet közben alakult. Hogy honnan jöttek, azt vagy elfelejtették, vagy sosem tudták.
A ruhák arcot, nevet, és sorsot kapnak, hús-vér emberek, családok mindennapjaiba látunk bele.
A természetestől a műanyagig és vissza: dekoltázs-időutazásunk második része.
A dekoltázs egyik csodája, hogy önmagában nem létezik, a test és a ruha találkozásával jön létre. Ahogy Fodor Ákos fogalmazza meg a szerelmet: „Ahogy a szél meglebbenti a függönyt. Nem a függöny, nem a szél. A lebbenés.
Ahogy egy régi arab mondás tartja: Megszentelt magja minden betegségből kigyógyít – kivéve a halált.
Csak álltam a bíróság előtt, félszegen, dadogva, pipacsvörösen, eszembe sem jutott felvilágosítani őket, hogy tisztességes hatalom nem tör be az emberek magánéletébe, nem tép fel magánleveleket, nem bünteti a véleménynyilvánítást.
Szerzőnk, aki nemrég az életét mentve hagyta el kijevi otthonát, szerencsésen megérkezett Varsóba. A háború olyan következményeiről számol be személyes tapasztalatai alapján, amelyekről eddig nem sokat hallhattunk.
Sok valódi hős története csak évtizedek múlva lát napvilágot. Csendben, szerényen teszik a dolgukat, nem a hírnévért vagy dicsőségért, csupán emberségből.
Azóta sem sikerült senki másnak ilyen borzasztót írni