A klasszikus gyermekmesék egy része – főként a kevésbé ismert eredeti változataik – horrortörténeteket mesélnek el. Elég a mostoha által a halálba küldött – és gyilkossá lett – Jancsira és Juliskára gondolnunk, vagy Csipkerózsika eredeti meséjére, amelyben az alvó lányt a nős király megerőszakolja, s ikrei születnek. De még ritkább, hogy oknyomozás kezdődik, ki volt a mese valódi főhőse.

Nemrég múlt június 16-a, Nagy Imre kivégzésének 65., és újratemetésének 33. évfordulója. Mindenfélék eszembe juthattak volna erről, pláne, hogy tegnap a konyhában a fejemre esett egy vastag francia könyv, amelynek előszavát ketten hozták össze: az apám és Yves Montand.

A szépség szubjektív, relatív meg hasonlók. Vagyis bármilyen meghatározásra nyitottak vagyunk, ha az mentesít minket a másokkal való összehasonlítástól. De persze nem mentesít. Ahogy mi sem tudunk nem összehasonlítgatni, ugyanúgy az esztétikum fontosságának megítélése is korszakonként változik.

Harminc év elég volt a mozinak ahhoz, hogy születése után már majdnem olyan legyen, mint ma. És ez az első harminc néma év legalább olyan izgalmas és fordulatos volt, mint amikor szélesvásznú dinoszauruszok üldözik az embert. Ráadásul rögtön az elején a legszebb sztárok között találunk magyar színésznőt. Indul kalandos filmtörténet sorozatunk!