A búcsújárás a katolikus hitélet egyik legősibb vezeklés- és áhítatformája. Az egykor tisztán vallási eredetű szokás mára színes forgataggá, vásárral és szórakozással tarkított élménnyé változott. Pályi Zsófia fotósorozata.

A török írónő, Asli Erdogan 2016 óta önkéntes száműzetésben, Németországban él. Hazájában nagy bűnt követett el: írt valami olyasmit, amit Törökországban tilos. És névrokona, Recep Tayyip Erdogan nem tűri az ilyesmit.

Van Bécsben egy múzeum, ahová ritkán téved külföldi. Volkskunde Museum, vagyis a néprajzi. Kissé lepukkant barokk palota a Josefstadt-ban, a dallamos nevű Laudongassén. Villamos csörömpöl előtte, ami a belvárosba visz. Ez itt lakónegyed, nem turista-látványosság. Talán be sem megyek, ha nem srévizavé szemben van szerencsém megszállni egy verőfényes októberi héten. Így is csak az utolsó napom délelőttjét szánom rá, hogy elüssem az időt a vonatom indulásáig.

Megismerte Pest valamennyi arcát, az úrit, a polgárit és a nyomorúságosat is, mielőtt megtalálta a helyét a pesti szerb negyedben, és megtanulta berendezni az otthonát a Veres Pálné utcában. Tudta, hogy a lakásba kell egy szalon, a szalonba tükör és zongora, meg egy kerek asztal, amely köré majd összegyűlhet a család délután teázni, beszélgetni, zenét hallgatni. Ez a tizennyolc éves szláv lány már úgy lépett be a huszadik századba, mint egy pesti polgár.

Nagykanizsán idén nyáron, egészen pontosan augusztus 24-én tartották a helyi zsinagóga fennállásának 200. évfordulóját. Eredetileg erre az ünnepségre mentem egy rabbival, de visszafelé már egy hófehér kiscica is utazott a kocsiban, aminek  az volt az oka, hogy lehetetlenség volt otthagyni Nagykanizsán. Mármint nem a rabbit, hanem azt a macskát. Akit meglátni és megszeretni egyetlen pillanat műve volt.

Minden kézenfekvő, és a normalitás könnyedségével működik: kiteszed, megáll, dudál, cserél. Egy probléma azonban mégiscsak adódhat, mégpedig az időzítés. Mert mi van, ha épp gyilkolod a nyulat, fut föl a tej, megy ki a levegő a lopóból, fő le a kávé, tömöd a kacsát a szódás érkezésekor?

Wittenberge városába bevándorló nőknek és gyermekeiknek szervez többnapos, bentlakásos úszótáborokat a Brandenburgi Tartományi Sportegyesület és ifjúsági tagozata. A tábor célja nemcsak az, hogy a résztvevőket megtanítsák úszni, hanem hogy a társadalmi integrációban is segítsék őket – miközben nem mellesleg a sportszervezet tagjait is érzékenyíti a munka. A főleg Szíriából, Iránból, Vietnamból, Ukrajnából érkező úszónövendékek egy ideje már Németországban élnek, de még nem sikerült teljesen integrálódniuk a német társadalomba.