A híres festő kalandjai a francia bevándorlási hivatallal
emberi_történetek
Semmit sem lehet felfedni, feltárni, leleplezni. A Bayens-csapat vádjai ördögien üresek. Az egész világ szeme láttára, nem másra alapozva, mint a semmire, egy zsidót most a holokauszt ikonikus arcának árulójává tesznek.
Gyarmathy Éva ezúttal úgy mesél tanulási- és magatartási zavarokról, ahogy eddig még talán soha – a saját személyes történetén keresztül.
– Muszáj Tybaltnak meghalnia? – Kérdezi a Júliát játszó Pere Petra.
Szünet van, a szereplők a nézőtér székein ücsörögnek, készülnek a Rómeó és Júlia próba folytatására. A társulat már decemberben bemutatta ugyan a darabot, de láthatólag ez a dramaturgiai kérdés még most, januárban sem hagyja nyugodni Petrát.
Egy délután Turpi jött ki a munkahelyéről, kilépett a kapun, és érezte, hogy a fekete táska elkezdi húzni lefelé a karját, de olyan erővel, hogy tudta, a jobb karja tőből mindjárt kiszakad – mire Turpi ott helyben elejtette a fekete aktatáskát, és elment. Vissza se ment többet. A fekete aktatáska ott maradt, ahová leejtette, tán még ma is ott van. Turpinak pedig maradt a zene.
Amikor valaki jelentkezik, hogy támogatni szeretne egy-egy tehetséges nehéz sorsú gyerekeket, gyakran kiköti: de olyat adjunk, akinek biztosan siker koronázza a támogatását, és nincsenek kockázatok az életútjában.
De ilyen tuti sikertörténetet nem tudunk bevállalni.
Ruanda a természeti szépség és az emberi nyomorúság olyan végleteit produkálta, amelyről én tudósíthattam először a magyar olvasókat.
Az Én is voltam jávorfácska című könyv 1979-ben, még a szerző életében jelent meg először. Nagyanyámnak megvolt. Pontosan emlékszem, ahogyan lelopom a koloniál könyvespolcról a Filtol-füstös nappaliban. Lopnom kellett, mert nagymama kissé prűd volt, és úgy ítélte meg, ez a könyv korai nekem. Ha jól emlékszem, egy hétvége alatt befaltam, és nyilván nem értettem csomó mindent, de egy dolgot igen: ennek a számomra ismeretlen hölgynek megadatott mindaz, amivel addig kizárólag mesékben találkoztam.
– Ugyanoda kerülünk? – kérdezte meglepetten Péter.
– Nem mindenki. De akinek kutyája volt, és szeretné, annak megadatik, hogy együtt lehessenek a következő létformában is. Te szeretnéd? – kérdezte Lurkó.
A Tunkitól önbizalmat kaptam és hitet – vallja Kinga. A vásárlói pedig őszinteséget, szeretetet és partneri viszonyt kaptak tőle. Ennyi elég is egy sikeres startuphoz.
Aznap éjjel letartóztatták még Zelk Zoltánt, Háy Gyulát, Varga Domokost és Tóbiás Áront is. Mire én másnap reggel a félig üres lakásban felébredtem, már kivégezték Dudás Józsefet és Szabó Jánost (Szabó bácsit). Apámat aztán másfél éven keresztül szinte minden nap vártam a kertkapunál.
Mikulásünnepségre csak az mehetett, aki be tudta fizetni a mikuláscsomag árát, az anyák napi ünnepségre csak az, aki előtte odaadta a virág árát, vagy a tablóról lemaradt az a nyolcadikos, aki nem tudta kifizetni az alapcsomagot.
Néha elszégyellem magam, hogy milyen számító lettem, elhagytam spontán és hiteles énemet. Máskor meg úgy látom, ez a felnőtt viselkedés, kiábrándító és praktikus. Korábban, otthon nem tettem ilyet, azzal barátkoztam, akiben éreztem a szikrát, és csak akkor, amikor úgy hozta a kedvem.
Tekintetével vetélytársát kereste, de nem látta sehol. Aztán hirtelen megpillantotta: egy fotelben ült, keresztbe tett lábbal, egy pohár itallal a kezében, és kihívóan nézte Pétert.
Soha nem éreztük, hogy árvák lennénk. Később az iskolában kérdezgetni kezdtek, és megértettük, hogy intézetben élünk. De nem szégyellem, hogy az SOS-ben nőttem fel. Ha nem fogadsz el engem annak, aki vagyok, az a te bajod, nem az enyém, nem fogok könyörögni.
Sokan laktak egy lakásban. Péter eleinte nem is értette, miért kellett nagy és kényelmes lakásukból villámgyorsan ide költözniük, ráadásul egy csomó idegen emberrel együtt. Az utóbbi időben úgy érezte, egy körhinta repíti mindenhova, s ő tehetetlenül ül a székben. Mindegyikük viselte a sárga csillagot, szemükben ott ült az értetlenség és a félelem. Mint riadt, fogságban lévő állatok, csak lopva néztek egymásra, mintha szégyellnék, hogy ilyen helyzetbe kerültek.
Külföldre költözni úgy kell, hogy sokáig képzelődsz, milyen lenne ha. Forgatod fejedben a képeket, mint egy korty száraz vöröset a szádban. Eleinte nem konkrét a hely, vagyis nem egyetlen helyről álmodsz, hanem összerakod különálló darabokból, mint fantomképet a rendőrségi rajzoló.