Szamoskéren néhány Kárpátaljáról menekült család várja a háború végét. Meglátogattuk őket.
Category Archive: SZÁRNYVONAL
Amikor Klein Sándor az életéről kezdett nekem mesélni, úgy éreztem, mintha egy csodamasina révén visszautaztam volna az időben. Merthogy amikor ő megszületett, Magyarország miniszterelnöke gróf Bethlen István volt, a pápát XV. Benedeknek hívták, a Downing Street 10. szám alatt pedig David Lloyd George lakott.
Tímár György mesél a XX. századi magyar gasztronómia fénykoráról és még az is kiderül, hogy mit jelent, ha nincs az asztalon só. Exkluzív interjú Kácsor Zsolt tollából.
Amikor azután vagy negyven évvel az első Hemingway-olvasóélményem után már-már feladtam volna ifjúkorom nagyralátó vágyait, úgy hozta a sors, hogy egy megfáradt autóbuszos idegenvezető egyszer csak felajánlotta: pár dollárért belevisz minket, engem meg az akkori barátnőmet a havannai éjszakai élet sűrűjébe, beleértve a Hemingway-kocsmát is. Hát hogyne csaptam volna szinte gondolkodás nélkül a tenyerébe!
Mi volt a lány esetében a hozzáadott pedagógiai érték? Talán csak annyi, hogy érezte, bízunk benne. Hogy elhitte nekünk, értékes ember. Talán csak annyi, hogy fontos volt valakiknek.
A zöldségek egészségesek, a szobanövények pedig békét és harmóniát hoznak az életünkbe – na persze!
Szombat délelőtt nem sütött a nap, ez mostanában kivételes természeti jelenség errefelé. Viszont tíz és fél fok volt pluszban, ami felbátorított, hogy szokásomtól eltérően átránduljak Salföldre, ahol Somogyi Győző éppen rendhagyó Balassi-napot készült rendezni – hát az milyen lehet?
Hogy játszik petanque-ot (ami igazából boule) egy párizsi író? Na és Yves Montand?
Nem lehet tudni, kiből mi lesz. Épp ezért nem hagyhatunk el senkit. Minden gyereknek meg kell adni az esélyt, hogy azzá válhasson, ami lehetne.
Nem fogok meggyógyulni, hamarosan elmegyek. Nincs se időm, se türelmem már mellékutakra, kegyes füllentésekre. Legalább a vége, az legyen őszinte!
Amikor általános iskolás volt, esős napokon előre izgult, hogy fog másnap eljutni az alig néhány száz méterre levő iskolába, ha csúszik az út. Nem vették fel a gimnáziumba, amit kinézett magának, azzal az indokkal, hogy nem fog tudni felmenni a lépcsőn. Most egy nemzetközi elismertségű alapítvány ügyvezető igazgatója, mindössze 23 évesen.
A híres festő kalandjai a francia bevándorlási hivatallal
Egy délután Turpi jött ki a munkahelyéről, kilépett a kapun, és érezte, hogy a fekete táska elkezdi húzni lefelé a karját, de olyan erővel, hogy tudta, a jobb karja tőből mindjárt kiszakad – mire Turpi ott helyben elejtette a fekete aktatáskát, és elment. Vissza se ment többet. A fekete aktatáska ott maradt, ahová leejtette, tán még ma is ott van. Turpinak pedig maradt a zene.
Amikor valaki jelentkezik, hogy támogatni szeretne egy-egy tehetséges nehéz sorsú gyerekeket, gyakran kiköti: de olyat adjunk, akinek biztosan siker koronázza a támogatását, és nincsenek kockázatok az életútjában.
De ilyen tuti sikertörténetet nem tudunk bevállalni.
Ruanda a természeti szépség és az emberi nyomorúság olyan végleteit produkálta, amelyről én tudósíthattam először a magyar olvasókat.
A nyolcvanas hölgy – húsz évet simán letagadhatna – figyelmesen mustrálja a gondosan bekeretezett festményeket. A falhoz támasztott gyűjteményből egyet-egyet előre tesz – hátralép, alaposan megnézi, majd visszateszi és jöhet a következő. Jótékonysági célra válogat, az elképzeléseinek megfelelő festmény a Licht ins Dunkel (Fény a sötétbe) címmel megrendezett nagy jótékonysági aukcióra kerül.
Pár hónapja a felfedezésünket elmeséltem egy egri régésznek, aki a fejét fogta a kétségbeeséstől. Mint mondta, manapság ők megfeszülnek az erőlködéstől, hogy az 1552-es ostromból kézzelfogható, szemmel látható nyomot tudjanak megmutatni, s tessék, 1986-ban, amikor megvan a legendás ostrom egyik fontos bizonyítéka, nem történt vele semmi.