Minden kézenfekvő, és a normalitás könnyedségével működik: kiteszed, megáll, dudál, cserél. Egy probléma azonban mégiscsak adódhat, mégpedig az időzítés. Mert mi van, ha épp gyilkolod a nyulat, fut föl a tej, megy ki a levegő a lopóból, fő le a kávé, tömöd a kacsát a szódás érkezésekor?
Sok minden ehető, amiről nem gondolnánk – de ne bízzuk el magunkat túlságosan, mert érhetnek meglepetések! Ismerkedés az ázsiai konyhával Ausztráliában. De mi lehet az a nudli a tányér alján?
Wittenberge városába bevándorló nőknek és gyermekeiknek szervez többnapos, bentlakásos úszótáborokat a Brandenburgi Tartományi Sportegyesület és ifjúsági tagozata. A tábor célja nemcsak az, hogy a résztvevőket megtanítsák úszni, hanem hogy a társadalmi integrációban is segítsék őket – miközben nem mellesleg a sportszervezet tagjait is érzékenyíti a munka. A főleg Szíriából, Iránból, Vietnamból, Ukrajnából érkező úszónövendékek egy ideje már Németországban élnek, de még nem sikerült teljesen integrálódniuk a német társadalomba.
Már a nyáron terveztem, hogy megnézem a kővágóörsi romos zsinagógát. Most Benedek Péter barátommal, aki szinte csak véletlenül járt éppen ma Monoszlón, szóval ketten felkerekedtünk, hogy életnagyságban is megnézzük végre. Jól tettük.
A mozi a mi legerősebb fegyverünk (Il cinema è l’arma più forte) – mondta Benito Mussolini, Olaszország diktátora, amikor kezdeményezésére létrehozták az olasz „álomgyárat”, a Cinecittàt, amely Hollywooddal kívánta felvenni a versenyt.
Mi van a krumplin túl?
Sokan ismerték és szerették apámat, Popper Péter pszichológust, közírót. Tanítványai elnevezték a bizonytalanság gurujának, s ő ezt büszkén viselte. Noha nagy társasági életet élt, igazán közel kevés embert engedett magához, magánéletét védte, amennyire lehetett. Az alábbi történeteket ő mesélte nekem közös csavargásaink során. Úgy gondoltam, jobban megismerik őt, ha közreadom publikálható történeteit, a magam átiratában.
Az Abbázia kávéház tulajdonosa és a pesti művészek viszonya nem volt mindig felhőtlen, bár kölcsönösen ragaszkodtak egymáshoz.
Sokan hiszik, hogy a segítségnyújtás könnyű történet. Egyszerű folyamat, tele pozitív érzésekkel, hálával, sikerekkel. De ez csak a látszat.
15 ország 40 parlamenti képviselője együttesen tett közzé felhívást a világűr teleszemetelése ellen.
Megbeszéltük, hogy lehet újítani, de úgy, hogy maradjon rosensteines minden. Elsősorban az ízvilágunk és a vendéglő atmoszférája. De a modernizálás megkezdődött.
Egy évben általában hat hónapot turnéztak, amit a pandémia levitt nullára. A Takács Quartetről – a University of Colorado rezidens kvartettjéről, amely idén már a 47. évadját kezdte – azért a koncerteket nélkülöző, sötét időszakban is sokat lehetett olvasni.
A háború és a Trianon utáni válságos időkben a cukrászdák zsúfoltsága nem feltétlenül a luxus, hanem sokszor inkább a szegénység jele volt. Sokan azért töltöttek el hosszú órákat a jól fűtött cukrászdában, mert ott egy csésze kávé vagy briós mellett is melegedhettek, és nem kellett otthon, a fűtetlen lakásukban fagyoskodniuk. A Szavanov cukrászdába bárki betérhetett, és mindent megkapott egy helyen: gyors kiszolgálást, friss süteményt, forró kávét, s nem ám háborús árpakávéból, hanem igaziból.
Kommunikációs áttörés, vagy látványos szemfényvesztés?
Már ideérkezésünk estéjén fényes velkám fogadást rendeztek a tiszteletünkre az egyik legelőkelőbb szállodában, s a házigazdák képviseletében néhány percre feltűnt maga a bíboros is a gyönyörű vérvörös palástjában. Igaz, végül nem fogyasztott semmit, de csoportunk vezetőivel szélesen mosolyogva lejattolt, aztán a tolmácsa sajnálkozva kimentette, mondván, hogy szívesen maradnának még, de hát ugye a kötelesség.
Tapolca jellegzetes épületeiben egy-egy közepes magyar falu lakossága összpontosul, a 9 ipszilon így már egy óriásfalu népességének felel meg.
Európa legnagyobb fürdőkomplexuma volt ez, a főváros nagy büszkesége, melyen a legkiválóbb művészek, mesterek, iparosok, mérnökök sora dolgozott