Nem vacakoltak – mentették, akit menteni kellett. Nem is volt más választásuk.
emberi_történetek
Volt egyszer egy kislány, egy nagyon bátor kislány, aki történelmet írt az úszósportban. Gertrude Ederlének hívták.
A film korai történetében tett közös barangolásaink megtévesztőek: a fától nem látjuk az egész erdőt. Aki azt hiszi, hogy a film csak játékfilm, az sok mindenről lemarad. Például a dokumentumfilmről, ami nemcsak egyidős a játékfilmmel, hanem egy kicsit idősebb is nála – lehet, hogy ikertestvére a fikciós műfajnak, de akkor az az ikerfél, aki először jött a világra.
A valóság a révfülöpi gyógyszertárnál jött szembe, és nem hagyta magát lerázni
Az a legnehezebb, hogy itt, Kijevben egyértelműen megérted: a világ már soha nem lesz olyan, mint régen… Amikor valahol egy idegen országban történik hasonló, akkor csak értetlenkedsz, és azzal magyarázod, hogy ott minden teljesen más, az emberek máshogy gondolkodnak. Aztán veled is megtörténik.
A hatalom megrészegít, vagy bölcsebbé tesz? Boldogságot hoz, vagy soha nem elég belőle?
Mindössze huszonhárom évesen maradt özvegyen, egy totyogós kislánnyal és mindenórás terhesen a második gyerekével. Kétszer is irányította régensként az államügyeket, noha egyszer sem tervezte. Azok közé a ritka uralkodók közé tartozott, akiket az alattvalói valóban szerettek, ezért is ragadt rá a Marijke Meu, azaz Marika néni becenév. Mária Lujza hessen-kasseli őrgrófnőt, a holland János Friso orániai herceg feleségét Európa hercegnőjeként is emlegetik, mert valamennyi, ma Európa különféle trónjain üldögélő uralkodó az ő kettejük leszármazottja.
Kijev a szabad világ fővárosa. Ha valaki ide látogatna, repülőn nem jöhet, mert a légiforgalmat a háború miatt több, mint fél éve blokkolták. A város csak vonattal vagy busszal közelíthető meg. Lebombázott házak között, légvédelmi szirénák hangjától övezve elegáns éttermeket és színvonalas koncerteket fedezhet fel itt a látogató. Az emberek ünneplik az ukrán hadsereg győzelmeit és szidják az álreferendumokat; közben tűzifát halmoznak fel a télre, tartva az infrastruktúra elleni orosz szabotázstól.
Sokszor előfordul ebben a munkában, hogy alig van kimutatható előrelépés egy-egy gyerekkel. Nem egyszer csak abba tudunk kapaszkodni, hogyha mi nem vagyunk, talán még rosszabb fordulatokat vesz az életük. Persze ez csekély vigasz, és nem is bizonyítható. De néha nekünk is muszáj elhitetni az effélét magunkkal, hogy bírjuk.
Családunk – noha felvilágosult, modern gndolkodású tagokból állt -, valahogy mindig kapcsolatba keveredett az ezotériával, a misztikummal. Nyilván ez az oka annak, hogy akárcsak Woody Allen, a Hófehérkéből nem a címadó hősnőbe, hanem a gonosz mostohába lettem szerelmes. Aztán, amikor elolvastam az Óz, a csodák csodája című mesét, szembesültem azzal, hogy nem kizárólag gonosz boszik léteznek, hanem bizony vannak jó, segítő boszorkák.
Cardigan grófja és Greta Garbo mellett sokan adták nevüket az általuk viselt és közkedveltté vált ruhadarabnak. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a bekecs lengyel jövevényszavunk, de érdekes módon magyar személynév alapján. Báthory István lengyel király hadvezére, Bekes Gáspár tette kedveltté ezt a viseletet a lengyel urak között, és ezért lett a szőrmekabát lengyel neve bekieszka, bekiesza (bekjeska, bekjesa). Akinek a nevét emellett még egy kis hegy is viseli Vilniusban, a litván fővárosban.
Most olvasom, hogy négy vagy öt középiskolai tanárt kirúgtak a patinás Kölcsey Gimnáziumból, mert nem is tudom, demonstráltak vagy valamilyen más módon rossz fát tettek a tűzre. Mondhatjuk, hogy a történelem ismétlődik.
Sokszor előfordul, hogy az ember pontosan meg tudja jósolni, milyen jövő vár egy-egy gyerekre. Gyakran elég ehhez ismerni a családot, az átörökített szocializációs mintákat, az életstratégiát, a körülményeket.
Apám börtönben, anyám alól megszűnt a Szabad Ifjúság, állást kapni egy börtöntöltelék pereputtyának nem lehet. De én enni kértem, az öcsém meg anyám hasában filózott, hogy mi a túró van. Így váltunk lassan, de biztosan a Kádár-rendszer ellenségeivé.
Egy lány útja a szovjet árvaházból Észtország olimpiai aranyérméig
Ferenc Józsefről általában három klisé él a köztudatban: az, hogy kifejezetten puritán volt, hogy legszívesebben Tafelspitz-et, azaz marhából készült tányérhúst evett, és hogy bizalmas barátnőjét, a színésznő Schratt Katalint éppen a felesége, az udvari és házastársi kötelezettségektől menekülő Sissi választotta ki számára, úgymond társalkodónőnek. Pedig a kép ennél jóval színesebb; a császárnak még volt jó néhány fura kalandja, szokása és tulajdonsága.
Ahogy vénülök, úgy változik meg bennem sok minden. Azt vettem észre, hogy egyre gyakrabban csap meg-egy-egy rég elfelejtett illat. És rögtön kapcsolódik hozzá egy emlék, egy ember, egy történet. De előfordul olyan is, hogy hiányzik egy már ismerős illat egy adott helyzetben.